Könyvkritika: Karen M. McManus - Tartsd ​meg a titkot

Karen M. McManus

Tartsd ​meg a titkot (Two Can Keep a Secret)

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:
Echo Ridge egy amerikai kisváros. Ellery még sosem járt ott, de már mindent hallott róla. Ott tűnt el a nagynénje, amikor még csak 17 éves volt. Öt évvel ezelőtt pedig egy bálkirálynő meggyilkolása tette fel a helyet a térképre. És Ellerynek most oda kell költöznie, ráadásul a nagymamájához, akiről semmit sem tud.
A város kívülről tökéletesnek tűnik, de sok titkot rejteget. És még mielőtt a suli egyáltalán elkezdődhetne, egy rejtélyes valaki fenyegető üzenetet tesz közzé: megígéri, hogy a bál idén is ugyanolyan veszélyes lesz, mint öt évvel ezelőtt. Aztán, mintha csak ennek bizonyítása lenne, még egy lány eltűnik.
Ellery mindent tud a titkokról. Az anyjának is vannak; a nagyanyjának is. És minél több időt tölt Echo Ridge-ben, annál világosabb lesz, hogy mindenki rejteget valamit. És az a helyzet, hogy a titkok veszélyesek – és a legtöbb ember nem igazán tudja megtartani őket. Ezért is van, hogy Echo Ridge-ben úgy járja, az a legbiztosabb, ha minden rejtegetnivalódat megtartod magadnak.

   Az írónő előző és egyben első könyvét még tavaly olvastam és akkor írtam is róla a blogomon, amit ezen a linken el is tudtok olvasni.
   Egyébként nekem ez volt az év utolsó olvasmánya, ami teljesen pozitív csalódásnak bizonyult és a többséggel ellentétben, akik szerint a Lehull a lepel sokkal jobb volt, mint most ez, a Tartsd meg a titkot, nekem pont az ellenkezőjét váltotta ki, szerencsére.

   Én jóval kidolgozottabbnak, kiforrottabbnak éreztem, mint anno az írónő első könyvét és ezerszer jobban is tetszett, habár itt-ott számomra kicsit korhatáros volt és például semmiképpen sem ajánlanám 16 éven aluliak számára, persze azt mindenképpen vegyétek figyelembe, hogy én eléggé gyenge idegzetű vagyok és néha egy-egy Agatha Christie regény is képes felzaklatni. ;)

   Az biztos, hogy azoknak is igazuk volt, akik a Hazug csajok társaságához hasonlították, viszont azt kiemelném, hogy annál jóval átgondoltabb, a karakterek is sokkal szimpatikusabbak.

   A főszereplő ikrek, Ellery ée Ezra duóját rögtön megkedveltem, akárcsak a súlyos titkokat cipelő Malcolmot, aki egész életében bátyja gyanújának árnyékában kényszerült felnőni.

   Rajtuk kívül még Mia került hozzám közel és tetszett, hogy nem csak a fiatalok, a mostani generáció volt a középpontban, hanem a idősebb testvérek és a szülők is. Ettől valahogy még hihetőbbnek, még életszerűbbnek hatottak ezek a baljós események.

    A légkör, a helyszín, ez az egész kisvárosi miliő, kimondottan nyomasztó, ijesztő, bár lehet azt gondoljátok, hogy az egész bálkirálynős, titokzatos körülmények között eltűnt és meggyilkolt lányok esete elcsépeltnek tűnhet, de higgyétek el, nem az!

   Nekem óriási meglepetést okozott a gyilkos kiléte és miértje, egészen a kötet végéig rá pont nem gyanakodtam, ám ahogy az szokott lenni, a végére már természetesen mindenki más gyanús volt.

   Szerintem ennek a kötetnek pont az a legnagyobb erőssége, hogy nem akarja megváltani a világot, hanem inkább csak egy csavaros, izgalmas krimi akar lenni, ami élményt próbál meg nyújtani és meglepetést akar okozni a maga kis kategóriájában.

      Ebben a regényben is bebizonyosodik az örök érvényű igazság, miszerint minden titoknak ára van, amit előbb vagy utóbb úgy is meg kell fizetni, ráadásul az Echo Ridge-hez hasonló városkákban tényleg mindenki ismeri a másik piszkos kis dolgait, ami nem feltétlenül jelent garanciát a hosszú távú életben maradásra.

   Annak is örültem, hogy a Lehull a lepellel ellentétben, itt jóval inkább háttérbe szorult a romantika és előtérbe került a nyomozás, elvégre az teszi igazán izgalmassá az ilyen jellegű történeteket.

   Újra kiemelném, hogy szerintem 16 éven aluliak ne olvassák, mert vannak benne erőszakos, megosztó jelenetek, amik azért kihatással lehetnek a fiatalabb korosztályra.

   A gyilkos és egyben zaklató, a sztori előrehaladtával egyre felkavaróbb és durvább eszközökhöz folyamodik, hogy érzékeltesse kegyetlenségét és felhívja magára a figyelmet.

   Összességében tehát: Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a csavaros, ám kissé felkavaró krimiket és akik élnek-halnak a hideglelős, borzongató hangulatért.

   Kikapcsolódásnak tökéletes, elvégre standalone kötet, így lezárt és nem kell éveket várni a folytatásokra, igaz a vége eléggé el lett kapkodva, ráadásul az utolsó mondat jó erősen odavág, kicsit csúnyán fogalmazva: rúg még egyet az olvasóba…

   Pár szó a borítóról:   A borító - bármilyen meglepő is - nem az eredeti, akárcsak az előző Karen M. McManus kötet esetében, hanem annak egy igazán életű és a majdnem végletekig megegyező másolata.

   Megint nyugodtan össze lehet hasonlítani az eredetivel, ahol a borítón szereplő karakterek frizurái teljesen más színűek, mint a hazai kiadásén.

   Ettől függetlenül persze szuper és teljes mértékben illik a történethez.

Az írónő