Könyvkritika: Rick Riordan - Tűztrónus

Rick Riordan

Tűztrónus (The Throne of Fire)

A Kane krónikák – 2. rész

Magyar kiadás éve: 2017

58-as sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:

Az ókori Egyiptom istenei rászabadultak a mai világra, és azóta Carter Kane és a húga, Sadie komoly bajba került. Az Élet Házának leszármazottaiként a Kane testvérek rendelkeznek bizonyos képességekkel.

Ám most az eddig legnagyobb ellenségük – Apóphisz, a káosz kígyója – arra készül, hogy kitörjön börtönéből. Ha a gyerekek nem akadályozzák meg ebben, vége lesz a világnak.

Hogy esélyük legyen legyőzni a káoszt, a testvéreknek fel kell ébreszteniük Rét, a napistent, ehhez fogható varázslatra azonban eddig soha egyetlen mágus sem volt képes. 

Először meg kell találniuk Ré könyvének három darabját a világ különböző pontjain, hogy megtanulhassák a bennük szereplő varázslatokat. Amúgy említettük már, hogy senki sem tudja pontosan, hol lehet Ré? 

Vesd bele magad az új kalandokba!

   Még 2016. januárjában láttam a mozikban az Egyiptom istenei című filmet, ami nekem kimondottan tetszett. Igazából már akkor vágytam valami jó kis Egyiptom témájú könyvre. 

   A Kane krónikákra viszont több, mint egy évvel később bukkantam rá, amikor a fent említett filmet leadták a tévében is, én pedig rádöbbentem, hogy azóta sem olvastam Egyiptom témájú könyvet. :(

   Így történt hát, hogy eszembe ötlött a Percy Jackson könyvek írója és a tény, hogy ő bizony nemcsak görög, római és germán mitológiai témákban alkotott.

A magyar kiadás borítója

   Rick Riordan neve biztosan ismerős nektek, hiszen ma már elismert ifjúsági szerző, ráadásul nem is ok nélkül. A Percy Jackson kötetek ugyanis nemcsak, hogy kitűnően vannak megírva, de nagyon tanulságosak, nem mellesleg pedig, kimondottan viccesek.

   Az író eredetileg tanár volt, így nem csoda, hogy fogta a mitológiát és a vallást, a már ismert dolgokat és valami teljesen újat alkotott belőlük.

   Ha őszinte akarok lenni, akkor most azt is leírom, hogy a PJ könyveket olvastam és nagyon szerettem, de Az Olimposz hősei sorozatba még nem kezdem bele. Viszont annál nagyobb lelkesedéssel olvastam most a Kane krónikák második kötetét.

   Régebben, amikor még úgy 10 éves lehettem, hatalmas Egyiptom fanként tartottam magam számon és mindent elolvastam a Nílus menti birodalomról, imádtam a Múmia filmeket és persze egyiptológus akartam lenni. 

   Ez a túlfűtött lelkesedés évekkel később végül megkopott, de a Tűztrónus és első része A vörös piramis olvasása alatt újra felszínre tört és régi barátként üdvözöltem.

   Rólam ennyit, most inkább ejtsünk végre szót a könyvről is:

   A két testvér Carter és Sadie Kane immáron tudják, hogy a sorsuk Egyiptomhoz kötődik. Miközben próbálják kitanulni a mágiát, próbálnak hétköznapi életet élni, ami persze egyáltalán nem lehetséges, hiszen Apóphisz, a káosz újra ébredezik és kitörni vágyik börtönéből.

   Carterre és Sadie-re hárul hát a feladat, hogy nyakukba vegyék a világ megmentését. Megint.

   Miközben keresztül-kasul bejárják a világot, azon fáradoznak, hogy életre keltsék Rét, a napistent, az egyetlent, aki talán felveti a harcot a gonosz kígyóval.

   Ha pedig ez nem lenne elég, akkor a nyakukon egy vérszomjas orosz mágus és serege, Carternek ki kell szabadítania Ziát, a lányt, akit szeret, Sadie két fiú között őrlődik, akik közül az egyik egy több ezer éves isten, a másik meg sötét és halálos titkokat rejteget.

   Ja és említettem már a több, másik bosszúszomjas egyiptomi istent, akik az életükre tőrnek, valamint a tényt, hogy senki sem tudja hogyan is lehet feltámasztani Rét?

   A történetről ennyit, inkább nem is írok többet, mert nem akarok fontos részleteket elárulni.

   A Tűztrónus nekem még A vörös piramisnál is jobban tetszett, pedig azt is kimondottan szerettem, ráadásul, kövezzetek meg, de sokkal jobban imádtam, mint bármelyik PJ kötetet. 

   Igen! Kimondtam. Na, tessék!

Bész, Taweret és Anubisz

   Pedig nem volt egy rövid könyv, mégis gyorsan haladtam vele, olvastatta magát és végtelenül vicces volt. Nem is tudom mit becsülök jobban Rick bácsi könyveiben?! Azt, hogy a modernizált és újragondolt mitológiával akarja megfogni a tiniket vagy éppen a sajátos, szókimondó humorával Nehéz döntés. Egy kicsit ez, egy kicsit az is igaz.

   Szórakoztató, könnyed olvasmány, de vannak benne fontos mondanivalók, erkölcsi tanmesék és tanácsok, valamint főszerepet kap a család, a barátok és a bátorság fontossága is. Vannak benne félelmetes és szomorú részek is. Örülök, hogy nem csak a jó dolgok vannak benne leírva, mert ez is mutatja, hogy Riordan nem nézi hülyének a gyerekeket. (Bocsánat a fogalmazásmódért!)

   A szereplők szerethetőek, Carter és Sadie nagyon különböznek egymástól, de narrátorként első osztályúak.

    Ebben a részben kimondottan megszerettem Bész karakterét is, valamint Anubisz még mindig nagy kedvencem. Szerepelhetett volna többet is. Határozottan Team Anubisz vagyok, már ami Sadie szerelmi életét illeti.

   A könyv vége sajnos nem ad okot a különösebb bizakodásra, de kitűnően előkészíti a zárókötetet.

   Ezek után kíváncsian várom a befejező részt, mert érdekel a testvérek sorsa, Ré és az istenek jövője, Walt és Zia közös titka, valamint kíváncsi vagyok - igazából - minden másra is. :)

   Valahol azt olvastam, hogy a Harry Potter könyvek mellett Rick Riordan regényeit is kötelező olvasmányokká kellene tenni és én ezzel határozottan egyetértek.

   A kötetben van utalás a Percy Jackson könyvek világára is. IMÁDOM. :)
   Ajánlom ezt a sorozatot Percy Jackson és Magnus Chase elkötelezett rajongóinak, valamint az Egyiptom fanoknak és azoknak is, akiknek szintén tetszett az Egyiptom istenei című film.

   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti, ami nagyon tetszik. Illik a történethez. 

   A képen Sadie és Carter Ré hajóján utaznak az Éj folyóján, miközben a hátuk mögött ott fénylik az a bizonyos Tűztrónus. Mondanom sem kell, hogy igazán jelentőségteljes momentum.