Könyvkritika: Charlie N. Holmberg - Az üvegmágus

Charlie N. Holmberg

Az üvegmágus (The Glass Magician)

A papírmágus trilógia – 2. rész

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől. 

Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön. 

A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.

A bejegyzés erősen spoileres lehet azoknak, akik még nem olvasták A papírmágus című könyvet!

   Több mint egy hónapot késett vele a kiadó, de végre megjelent Az üvegmágus és amint tudtam, el is olvastam.

   Elöljáróban csak annyit róla, hogy szerintem kivételesen különleges történetről van szó, hiszen az írónő egy teljesen új világot teremtett, új mitológiát alkotott, ráadásul a sztori a múltban játszódik, Londonban, a viktoriánus Anglia egyébként sem mindennapi berkeiben.

A magyar kiadás borítója

   Charlie N. Holmberg teljesen szokatlan alapokra helyezte az ismert fantasy-t, a mágiát és a matéria varázslatokon alapuló regényeket. Hiszen trilógiájának hősei csupán csak egyetlen egy anyagot - legyen az papír, üveg, gumi, plasztik stb.- vagy éppen egyetlen egy elemet - tűz, víz, föld, levegő - képesek az irányításuk alá vonni, azokat viszont olyan mérhetetlen hatalommal, hogy ember legyen a talpán, aki képes lesz szembeszállni velük.

   Az üvegmágus ott folytatódik, ahol az első rész, A papírmágus véget ért. Pontosan három hónappal veszi fel az események fonalát.

   Hősnőnk, Ceony Twill még mindig Emery Thane tanítványa. Igyekszik átlagosan élni a mindennapjait, tanulással tölteni és a lehető legkisebb, legjelentéktelenebb kalandokkal.

   Ceony próbálja magát túltenni a metszőkkel és Lirával, Emery volt feleségével vívott harcában.

Közben pedig igyekszik nem tudomást venni az Emery iránt érzett tiltott szerelméről.

   Az események persze drasztikus fordulatot vesznek, amikor felrobban az a papírgyár, ahol Ceony és pár mágustanonc társa éppen látogatóban voltak.

   Vajon ki vagy kik állhatnak a rémes, halálos áldozatokkal járó támadás mögött?

A metszők tértek vissza, ezek az undorító, vérszomjas, emberi vérrel és szervekkel varázsoló gyilkosok? Esetleg valaki más áll mögötte? Vajon ki lehet a titokzatos üvegmágus? Mit akar Ceony és Emery kettősétől?

   Ha ez még nem lenne elég baj Ceony számára, akkor egykori mentorával, Aviosky mágussal is szembe kell néznie, hiszen a nő nyíltan kijelenti, hogy nem fogja engedni és elnézni  Ceony és Emery lassan kibontakozó románcát.

Ceony  Twill és Emery Thane (A kép forrása)

   Számomra, ez a második rész még az elsőnél is jobban tetszett, pedig azt is nagyon szerettem.

Izgalmasabb volt, jól lehetett vele haladni, mert pörögtek az események és minden oldalon történt valami sokkoló.

   Ceony egyre szimpatikusabb főszereplő, aki bátor, önálló és végtelenül eltökélt. A másik kedvencem persze Thane mágus, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Titokzatos, szófukar, de szívdöglesztő, gondoskodó és elszánt.

   A kettejük között lévő feszültség, bimbódzó szerelmi szál pedig édes, sistergő és tiltott. Klisék ide vagy oda, egyszerűen imádom az ilyen regényeket, amikben ennyire hangsúlyos és ennyire jelen van a tiltott szerelem. Szeretik egymást, a vonzalom kölcsönös, mégis tudják, hogy nem lehetnek együtt és ezért néha olyan dolgokat tesznek, ami cseppet sem helyes. Ahhhhh. Fangirl üzemmód! :) Pont ez kellett most a csöpögős, végtelenül romantikus lelkemnek.

Ceony és Kömény, a papírkutya

   Emellett pedig humoros, cseppet sem átlagos sztori, amiben - igaz - nem kell világmegváltó gondolatokat keresni, de mindent összevetve: végtelenül szórakoztató.

   A mágia ábrázolása különc, de mindenképpen jó értelemben. A papírral és az üveggel történő varázslatok látványosan és roppant ötletesen vannak megírva.

   Egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a metszők tetteinek túlságosan is részletes leírása. Fúúúj. Gondoljatok csak bele. Emberi vérrel, szervekkel és testrészekkel varázsolnak. Undorító! Ezeket a részeket legszívesebben kihagytam volna és pont emiatt a részek miatt ajánlanám a könyvet inkább csak 16 éven felülieknek.

Emery megalkotja Köményt (A kép forrása)

   Izgatottan várom a befejező részt, mert elég nagy a függővég. Remélem, hogy végül minden jóra fordul majd Ceony és Emery duójával. 

   Pár szó a borítóról: A borító nem az eredeti, de most az egyszer egy cseppet sem bánom, hiszen a kiadó Sánta Kirát kérte fel, hogy tervezzen és rajzoljon a saját kiadásukhoz, ami egyszerűen gyönyörű és nagyon illik a történethez.

   A képen Ceony-t láthatjuk, aki egy tükröt tart a kezében. Ennek később nagy jelentősége lesz.

A kép forrása