Könyvkritika: Ransom Riggs - Napok térképe

Ransom Riggs

Napok térképe (A Map of Days)

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozat - 4. rész

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:
A ​szerző, Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regényével robbant be a bestsellerek világába 2011-ben. A Napok térképe az ötödik könyve magyarul. 
A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony. 
Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…
Figyelem! További kalandok várhatók!

   Kimondottan szkeptikusan fogadtam, amikor arról értesültem, hogy hamarosan érkezik a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - immáron - sorozat negyedik kötete, hiszen anno trilógiának indult, amit pár évvel ezelőtt szépen le is zárt az író.
   Nem fűztem hozzá túl sok reményt, de most hétvégén végül mégis sikerült eljutnom a Könyvfesztiválra, ahol a Kossuth kiadó nagyban hozzájárult, hogy végül a vártnál hamarabb megvásároljam a kötetet, hiszen Napok térképe vászontáskát és szuper könyvjelzőket adtak ajándékba, ráadásul volt bögre is, ami ebben a témában készült.

A magyar kiadás borítója

   Most hogy elolvastam a könyvet és a végére értem, azt kell, hogy mondjam: pozitív csalódásnak bizonyult. :)
   Egyszerűen nem szeretem és irritál, amikor egy író évekkel később folytatja a lezárt, kerek egész történetet, hiszen a bosszantó és tipikus, ,,Nem tudja, hogy mikor kell abbahagyni!" esete áll fent, de Ransom Riggs simán megugrotta a rajongók elvárásait és túlteljesített önmagán.
   Történetünk pontosan ott folytatódik, ahol véget ért a Lelkek könyvtára.
   Vándorsólyom kisasszony és ifjú védencei immáron a jelenben próbálnak meg boldogulni és ebben Jacob segítségét kérik, aki pár hete újra otthon van és igyekszik visszatérni az időhurkok nélküli, normális világba és kerékvágásba. Természetesen kevesebb, mint több sikerrel, hiszen a szülei semmi együttérzést nem tanúsítanak a kalandjai iránt, sőt úgy vélik, hogy szimplán megőrült.
   A könyv első harmadából megtudjuk, hogy miként is élik tovább világukat a különlegesek, most hogy nem fenyegetik őket a lidércek és az üresrémek. Az író még jobban beleássa magát ennek a nem mindennapi társadalomnak a titkaiba és a felépítésébe. Láthatjuk a különlegesek átlagos napjait és megismerhetjük a vezetőiket is.
   Aztán a könyv második harmadában új kalandra indulhatunk Jacobbal és barátaival, hiszen újabb és újabb dolgok derülnek ki Abe Portman múltjából, amik egyszerűen mindent megváltoztatnak...
   Az utolsó harmad pedig olyan izgalmas és annyi meglepetés van benne, hogy arról egyetlen szót sem vagyok hajlandó elárulni, de azt mindenképpen tudnotok kell, hogy alapjaiban változtatja meg a különlegesek világát és amit eddig tudni véltünk róluk.

   Még mindig elmondható, hogy szerintem a könyv nagyszerűségét a furcsa, kimondottan egyedi hangulata adja. Ebben senki sem tudja túlszárnyalni az írót. Egy szokatlan világot teremtett, kivételes karakterekkel és szabályokkal, saját mitológiával, ezt pedig teljes mértékben kihasználja, egyszerűen brillírozik benne.
   Igazából csodálkoztam is volna, ha nem így alakul, de akkor is jó látni, hogy hűséges maradt azokhoz a dolgokhoz, amiket már többször papírra vetett és nem próbálta túllicitálni önmagát.
   Ezekért a dolgokért vagyok még mindig a híve és roppant bizakodóan tekintek a jövőbeni könyvekre, no és persze azért is, mert talán sosem volt még ilyen brutális függővége a Vándorsólyom kisasszony köteteknek.
   Tátott szájjal bámultam az utolsó oldalakat és csak kapkodtam a fejem. Borzalom, de közben végtelenül izgalmas. Ide nekem máris az ötödik kötetet.
   Eredetileg négy csillagot akartam rá adni Molyon, mert  közepe felé leülepedett a sztori és kicsit unalmas volt a sok ,,Úton" rész, de a vége annyira felpörgött, hogy képtelenség eltekinteni a sok megjósolhatatlan meglepetéstől és csavartól.

   Jacobot és Emmát még mindig nem igazán kedvelem, mert vannak tőlük sokkal érdekesebb és szimpatikusabb szereplők, bár Jake végre felnőtt és próbált önálló döntéseket hozni, ami tetszett.
   Lázadozott és a maga útját akarta járni, valamint tisztelem benne, hogy ennyire hűséges akart lenni a nagyapja emlékéhez.
   A kedvenceim még mindig Enoch, nálam ő most megint mindent vitt. Az első pár fejezetben olyan beszólásai voltak, hogy a hasamat fogtam a nevetéstől és még a vonaton is gyanakodva néztek rám, hogy ,,Ez meg mit kuncog itt magában?" Komolyan mondom, hogy az a fiú aranyat ér. :)
   Még mindig szeretem magát Vándorsólyom kisasszonyt, habár ebben a kötetben nem szerepelt olyan sokat, bár ha belegondolok, akkor eddig sem ő volt soha a középpontban. Nem minden tettével és menyilvánulásával értettem egyet, de elfogadtam, hogy neki mindig a gyerekek lesznek az elsők, még akkor is, ha ezért a saját elveit kell feladnia.

   Hiányzott Olive és Hugh kettőse, akiket már az előző részekben is érdekes karaktereknek találtam és akiknek mindig kicsit kevesebb szerep jutott. Ez sajnos most sem volt másképpen.
   Örök kedvencem még Millard, akinek a szíve és az esze is mindig a helyén van. Őt egyszerűen  képtelenség nem szeretni.
   Másik imádott karakterem pedig Horatio, az üresrém, akit leginkább egy végtelenül hűséges kutyushoz tudnék hasonlítani.  Sosem gondoltam volna, hogy ezt valaha is leírom, de olyan kis cuki volt és drukkolok neki, szorítok érte.
   Kellemes meglepetésként ért, hogy végül nem a lidércek és az üresek lettek az ellenség, hanem új veszélyek ütötték fel a fejüket. Bizony most is bebizonyosodott, hogy túlságosan is tág ez a világ ahhoz, hogy csupán egyetlen gyilkos rosszfiú létezzen benne.

   A kötet kivitelezése egyszerűen csodálatos, a fényképek nagyszerűek és ijesztőek, a könyvet öröm kézbe venni, hiszen süt róla az igényesség.
   Remélem minél hamarabb a kezembe vehetem az ötödik részt, mert annyira érdekel, hogy innen mégis hova tovább?
   Összességében tehát: A sorozat rajongóinak biztosan tetszeni fog, úgy vélem nem okoz csalódást. Szuper lebilincselő kötet, ami szinte végig fenntartja az érdeklődést és nem ereszt. Új távlatokat nyit a különlegesek világában és teljesen elvarázsol.
   Pár szó a borítóról:  A borító megint egy régi fénykép, amiről még most sem tudom eldönteni, hogy vajon igazi-e vagy egy igen jól sikerült manipulált példány.
   A Vándorsólyom könyveknél sosem lehet tudni.
   A képen Angelica, akinek később még igen fontos szerep fog jutni a történet folyamán és akinek igazán érdekes a képessége, de hát kinek nem az ebben a világban? Nem igaz?