Szentimentális szerda: Nora Roberts - Sötét boszorkány
Nora
Roberts
Fülszöveg:
Iona Sheehan Amerikában született, de sohasem érezte otthon magát abban az országban, és a szüleivel sem tudott jó kapcsolatot kialakítani. Mindig arra vágyott, hogy szeressék és elfogadják, de mintha rossz helyen kereste volna a boldogságot. Aztán a nagymamájától megtudja, hol teljesedhetne ki az élete. Írországban, egészen pontosan Mayo megyében, a zöld erdők, dús mezők és csillogó tavak vidékén. Mert onnan származik, és nem hétköznapi örökség várja azon a helyen. Ő az egyik Sötét boszorkány a három közül, akiknek a varázsereje nemzedékről nemzedékre öröklődik. A három Sötét boszorkánynak egy időben, egy helyen kell lennie, hogy leszámolhasson ősi ellenségével, a gonosz Cabhan varázslóval. Az első Sötét boszorkány leszármazottai már évszázadok óta készülnek, várakoznak, átadva egymásnak a mesterséget és a tudást. Úgy tűnik, most elérkezett az idő.
Iona mindent hátrahagyva Írországba utazik, hogy találkozzon az unokatestvéreivel, a másik két Sötét Boszorkánnyal. Végre igazi család veszi körül, és úgy érzi, hazatért.
Nemsokára sor kerül Cabhan első támadására, és Ionát ez is meggyőzi arról, hogy jól döntött, helyes úton jár.
Munkát vállal a közeli lovardában, és megismerkedik Boyle McGrath-szal, a lovarda egyik tulajdonosával, aki megtestesíti mindazt, amit Iona vonzónak tart egy férfiban.
Iona számára elkezdődik egy új élet, tele varázslattal, sötét mágiával, a szerelem tiszta örömével, barátsággal, csalódással, fájdalommal és küzdelemmel.
Az O’Dwyer – örökség trilógia esetében elsősorban a borítók tetszettek meg, de miután elolvastam az első rész fülszövegét eldöntöttem, hogy ezt a sorozatot nekem is el kell majd olvasnom egyszer.
A történet a XIII. században kezdődik, 1263 telén, amikor is Írország egyik eldugott kis szegletében, Sorcha, az első és eredeti Sötét boszorkány és három gyermeke – két lánya és egy fia van – Brannaugh, Eamon és Teagan egy erdei kis házban élik a mindennapjaikat.
Sorcha férje és a testvérek apja harcolni van az egyik király háborújában, ezért a kis család teljesen védtelen és csak magukra számíthatnak. Szerencsére Sorcha különleges erőkkel bíró boszorka, aki az erejét csakis jó célokra használja és a gyermekeit is igyekszik erre tanítani.
Ám Cabhan, az ősi, gonosz varázsló folyamatosan támadja őket és nem hagy nekik nyugtot sem ébren, sem álmukban.
Évtizedekkel később, immáron a jelenben, Iona Sheehan, hátrahagyva eddigi életét és a családját, Amerikából Írországba költözik, mert ki akarja deríteni, hogy kicsoda is valójában.
Iona mindig is kívülállónak érezte magát a szülei között és egyedül az anyai nagymamája meséiből tudott meg dolgokat a valódi családi örökségéről.
Mayo megyében felkeresi a távoli unokatestvéreit, Branna és Connor O’ Dwyer duóját, akik természetesen a varázslat mesterségét űzik, és akik közlik vele, hogy már régóta vártak rá.
Iona egyike a három Sötét boszorkánynak.
Arra rendeltetett, hogy leszámoljon Cabhannal, aki sajnos még mindig a ködös, kietlen ír tájakon kísért és aki az árnyékba bújva, azzal töltötte az elmúlt éveket, hogy megerősödött és várt, hogy bosszút állhasson az O’ Dwyer családon.
Ha ez még nem lenne elég, akkor Branna segítségével elhelyezkedik dolgozni a helyi lovardában, ahol megismerkedik Boyle McGrath-szal.
A férfi már az első pillanattól kezdve vonzza őt és Iona először nem tud mit kezdeni az érzelmeivel.
Az egész élete hatalmas fordulatot vesz és lassan azt sem tudja már, hogy ki a barátja és ki az ellensége.
Közeledik a nap, amikor a három Sötét boszorkánynak véglegesen le kell számolnia Cabhannal csak éppen azt nem tudják, hogy ez mikor fog bekövetkezni…
Titkok, hazugságok, ármány, intrika, mérhetetlen mágia, tiltott szerelmek és erotika. Ezek a legfőbb jellemzői ennek a sztorinak.
A gyönyörű és alapos tájleírások miatt szinte úgy éreztem, hogy én magam is Írországban vagyok. Nora Roberts stílusa lenyűgözően hatott. Mesterien bánt a szavakkal és ezért csak dicsérni tudom.
Az alaptörténet is elnyerte a tetszésemet. Ez egy ízig – vérig mágikus sztori, amiben kitűnően bele lett szőve a romantika, az igaz szerelem ereje, a család biztonsága és persze az erotika is, ami igaz, hogy visszafogott volt, de attól még izgatóan hatott.
A szereplők szerethetőek.
Iona kicsit naiv főhősnő, akinek megvolt az az idegesítő szokása, hogy szinte mindig – mindenért bocsánatot kért, de a történet előrehaladtával sokat fejlődött a karaktere és végül egy igazi, erős, belevaló boszi lett belőle.
Mentségére szóljon, hogy az unokatestvéreivel ellentétben, ő hirtelen és váratlanul csöppen bele ebbe az egész ősi átkokkal és évszázados harcokkal átszőtt világba.
Branna és Connor, a két testvér, igazán jó mesterei voltak a nőnek, habár igaz, hogy Branna kicsit karót nyeltnek hatott, később persze kiderül, hogy miért lett ilyen megkeseredett és szigorú.
Connor tipikus ír férfi, akinek mindig jó a kedve, szereti inni - de csak mértékkel - és nem veti meg a jó bunyót sem.
Boyle is hasonló karakter, csak ő még sugárzóan sármos, vad és szexi. Igazi férfi, aki meglepően sokat tud az O’ Dwyer – örökségről és aki kezdetben nagyon félti Ionát. Távolságot akar tartani tőle, de később persze képtelen uralkodni az érzésein.
Aztán ott van még Meara és Fin kettőse, akiknek szintén megvannak a maguk kis titkai. Az ő karaktereik ebben a részben nincsenek annyira előtérben. Inkább fontos mellékszereplőként hatnak, de azt tudom, hogy a további két részben – ahol Connor és Branna kalandjait követhetjük nyomon – már annál inkább nagyobb szerepük lesz.
Az O’ Dwyer trilógia szorosan összefügg, mert a három unokatestvér szemén keresztül lehetünk a tanúi a Cabhannal való harcnak, így hát aki úgy dönt, hogy belevág ebbe a nagyszerű trilógiába, annak mind a három részt el kell olvasnia, mert másképpen nem fogja megérteni ezt a csavaros történetet.
Fontos még megemlítenem az állatokat is, hiszen ők legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint az emberi szereplők. Ebben a részben elsősorban a lovak viszik a fő szálat, hiszen Iona és az ősei, ehhez az állathoz lettek hozzákötve.
Régen olvastam már olyan könyvet, amiben ennyire központi szerepet játszott az állatok szeretete, szóval ezért csupa piros pont jár az írónőnek.
Amik kimondottan tetszettek még, azok a varázslatok leírásai, a rituálék, a bájitalok és a dallamos, rímelő igék és átkok voltak.
Pár szó a borítóról: Ez nem az eredeti bortó, de egy cseppet sem bánom, mert sokkal szebb és ötletesebb, mint az igazi.
Habár a külföldi borító is szép és sokat sejtető, a Gabo kiadó igazán kitett magáért.
Ez a lilás tónus, rajta Sorcha romos házával, az erdei tájjal és a hóbagollyal egyszerűen lenyűgöző és hátborzongató, ami sokkal jobban kifejezi a történet valódi hangulatát. A mindent benövő, fekete, szurkos tövisek pedig jól jelzik Cabhan egyre inkább elhatalmasodó erejét.
Sötét
boszorkány (Dark Witch)
Az O’Dwyer
– örökség trilógia – Első kötet
Magyar
kiadás éve: 2015
Fülszöveg:
Iona Sheehan Amerikában született, de sohasem érezte otthon magát abban az országban, és a szüleivel sem tudott jó kapcsolatot kialakítani. Mindig arra vágyott, hogy szeressék és elfogadják, de mintha rossz helyen kereste volna a boldogságot. Aztán a nagymamájától megtudja, hol teljesedhetne ki az élete. Írországban, egészen pontosan Mayo megyében, a zöld erdők, dús mezők és csillogó tavak vidékén. Mert onnan származik, és nem hétköznapi örökség várja azon a helyen. Ő az egyik Sötét boszorkány a három közül, akiknek a varázsereje nemzedékről nemzedékre öröklődik. A három Sötét boszorkánynak egy időben, egy helyen kell lennie, hogy leszámolhasson ősi ellenségével, a gonosz Cabhan varázslóval. Az első Sötét boszorkány leszármazottai már évszázadok óta készülnek, várakoznak, átadva egymásnak a mesterséget és a tudást. Úgy tűnik, most elérkezett az idő.
Iona mindent hátrahagyva Írországba utazik, hogy találkozzon az unokatestvéreivel, a másik két Sötét Boszorkánnyal. Végre igazi család veszi körül, és úgy érzi, hazatért.
Nemsokára sor kerül Cabhan első támadására, és Ionát ez is meggyőzi arról, hogy jól döntött, helyes úton jár.
Munkát vállal a közeli lovardában, és megismerkedik Boyle McGrath-szal, a lovarda egyik tulajdonosával, aki megtestesíti mindazt, amit Iona vonzónak tart egy férfiban.
Iona számára elkezdődik egy új élet, tele varázslattal, sötét mágiával, a szerelem tiszta örömével, barátsággal, csalódással, fájdalommal és küzdelemmel.
Az O’Dwyer – örökség trilógia esetében elsősorban a borítók tetszettek meg, de miután elolvastam az első rész fülszövegét eldöntöttem, hogy ezt a sorozatot nekem is el kell majd olvasnom egyszer.
A történet a XIII. században kezdődik, 1263 telén, amikor is Írország egyik eldugott kis szegletében, Sorcha, az első és eredeti Sötét boszorkány és három gyermeke – két lánya és egy fia van – Brannaugh, Eamon és Teagan egy erdei kis házban élik a mindennapjaikat.
Sorcha férje és a testvérek apja harcolni van az egyik király háborújában, ezért a kis család teljesen védtelen és csak magukra számíthatnak. Szerencsére Sorcha különleges erőkkel bíró boszorka, aki az erejét csakis jó célokra használja és a gyermekeit is igyekszik erre tanítani.
Ám Cabhan, az ősi, gonosz varázsló folyamatosan támadja őket és nem hagy nekik nyugtot sem ébren, sem álmukban.
 |
| A magyar kiadás borítója |
Iona mindig is kívülállónak érezte magát a szülei között és egyedül az anyai nagymamája meséiből tudott meg dolgokat a valódi családi örökségéről.
Mayo megyében felkeresi a távoli unokatestvéreit, Branna és Connor O’ Dwyer duóját, akik természetesen a varázslat mesterségét űzik, és akik közlik vele, hogy már régóta vártak rá.
Iona egyike a három Sötét boszorkánynak.
Arra rendeltetett, hogy leszámoljon Cabhannal, aki sajnos még mindig a ködös, kietlen ír tájakon kísért és aki az árnyékba bújva, azzal töltötte az elmúlt éveket, hogy megerősödött és várt, hogy bosszút állhasson az O’ Dwyer családon.
Ha ez még nem lenne elég, akkor Branna segítségével elhelyezkedik dolgozni a helyi lovardában, ahol megismerkedik Boyle McGrath-szal.
A férfi már az első pillanattól kezdve vonzza őt és Iona először nem tud mit kezdeni az érzelmeivel.
Az egész élete hatalmas fordulatot vesz és lassan azt sem tudja már, hogy ki a barátja és ki az ellensége.
Közeledik a nap, amikor a három Sötét boszorkánynak véglegesen le kell számolnia Cabhannal csak éppen azt nem tudják, hogy ez mikor fog bekövetkezni…
Titkok, hazugságok, ármány, intrika, mérhetetlen mágia, tiltott szerelmek és erotika. Ezek a legfőbb jellemzői ennek a sztorinak.
A gyönyörű és alapos tájleírások miatt szinte úgy éreztem, hogy én magam is Írországban vagyok. Nora Roberts stílusa lenyűgözően hatott. Mesterien bánt a szavakkal és ezért csak dicsérni tudom.
Az alaptörténet is elnyerte a tetszésemet. Ez egy ízig – vérig mágikus sztori, amiben kitűnően bele lett szőve a romantika, az igaz szerelem ereje, a család biztonsága és persze az erotika is, ami igaz, hogy visszafogott volt, de attól még izgatóan hatott.
 |
| Az írónő |
Iona kicsit naiv főhősnő, akinek megvolt az az idegesítő szokása, hogy szinte mindig – mindenért bocsánatot kért, de a történet előrehaladtával sokat fejlődött a karaktere és végül egy igazi, erős, belevaló boszi lett belőle.
Mentségére szóljon, hogy az unokatestvéreivel ellentétben, ő hirtelen és váratlanul csöppen bele ebbe az egész ősi átkokkal és évszázados harcokkal átszőtt világba.
Branna és Connor, a két testvér, igazán jó mesterei voltak a nőnek, habár igaz, hogy Branna kicsit karót nyeltnek hatott, később persze kiderül, hogy miért lett ilyen megkeseredett és szigorú.
Connor tipikus ír férfi, akinek mindig jó a kedve, szereti inni - de csak mértékkel - és nem veti meg a jó bunyót sem.
Boyle is hasonló karakter, csak ő még sugárzóan sármos, vad és szexi. Igazi férfi, aki meglepően sokat tud az O’ Dwyer – örökségről és aki kezdetben nagyon félti Ionát. Távolságot akar tartani tőle, de később persze képtelen uralkodni az érzésein.
 |
| Az eredeti borító |
Az O’ Dwyer trilógia szorosan összefügg, mert a három unokatestvér szemén keresztül lehetünk a tanúi a Cabhannal való harcnak, így hát aki úgy dönt, hogy belevág ebbe a nagyszerű trilógiába, annak mind a három részt el kell olvasnia, mert másképpen nem fogja megérteni ezt a csavaros történetet.
Fontos még megemlítenem az állatokat is, hiszen ők legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint az emberi szereplők. Ebben a részben elsősorban a lovak viszik a fő szálat, hiszen Iona és az ősei, ehhez az állathoz lettek hozzákötve.
Amik kimondottan tetszettek még, azok a varázslatok leírásai, a rituálék, a bájitalok és a dallamos, rímelő igék és átkok voltak.
Pár szó a borítóról: Ez nem az eredeti bortó, de egy cseppet sem bánom, mert sokkal szebb és ötletesebb, mint az igazi.
Habár a külföldi borító is szép és sokat sejtető, a Gabo kiadó igazán kitett magáért.
Ez a lilás tónus, rajta Sorcha romos házával, az erdei tájjal és a hóbagollyal egyszerűen lenyűgöző és hátborzongató, ami sokkal jobban kifejezi a történet valódi hangulatát. A mindent benövő, fekete, szurkos tövisek pedig jól jelzik Cabhan egyre inkább elhatalmasodó erejét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése