Filmajánló: Bosszúállók: Végjáték

Sziasztok! :)

   Az elmúlt pár hétben láthattátok, hogy mennyire vártam már ezt a napot és ezt a filmet.
   Rengeteg Bosszúállók témájú Book Taggel készültem nektek, ami elősegítette a filmre való ráhangolódást.
   Egy éve ilyenkor írtam már kritikát a Végtelen háborúról, ami azóta is az egyik kedvenc filmem és amit már nagyon sokszor újranéztem.
   A lényeg az, hogy még mindig csodálom a Marvel ilyen szintű precizitását és univerzum építését. Számomra lenyűgöző és igazi megismételhetetlen élmény, ami most a Végjáték című filmben csúcsosodik ki.

   Nem is lehet és nem is akarok spoilereket írni, szóval nyugodjon meg mindenki, hiszen ezt a véleményt, kritikát, jobban mondva ömlengő dicséretet bárki nyugodtan elolvashatja. :)
   A film 3 órás volt és ebből körülbelül 10 perc a stáblista, amiben most kivételesen nem volt egyetlen plusz jelenet sem, de az élményért és a tipikus Marvel érzésekért már csak azért is érdemes és ajánlatos végigülni.
   Plusz van a végén valami érdekes és izgalmas hangzás, ami roppant elgondolkodtató. Ismerve a készítőket, biztosan okkal tették bele...
   Ez a hosszú játékidő számomra secc-perc alatt eltelt, de nem is vártam mást, hiszen tudtam és éreztem, hogy ebben az alkotásban nemigen fogok hibát találni.

A fókusz és a főszerep az eredeti hat Bosszúállóra koncentrált, éppen ezért nekem nagyon hiányoztak A galaxis őrzői, Skarlát Boszorkány és Doktor Strange, de ezt az egy icike-picike hibát leszámítva, imádtam ezt az egészet.

   Akadt néha pár - elhanyagolható? - logikai buktató, amiket nem igazán értettem és nem tudtam hova tenni, de megbocsátom az alkotóknak, hiszen így is rengeteg mindenre kellett odafigyelniük, ráadásul sosem készült még hibátlan film. Ha túl tökéletes lenne, akkor meg biztosan az lenne a baj.

   Örültem, hogy a másik két kedvencem, Thor és a Hangya viszont végig fontos szereplők voltak, ráadásul mint mindig, úgy most is ők szolgáltatták a humorfaktort.

   Nagyon szeretem még Sólyomszemet, aki az előző részben egyáltalán nem szerepelt sajnos, de itt iszonyatosan erős karakterdrámát kapott és minden megjelenése kárpótolt az előző elmaradásáért.

   Külön kiemelném még Nebulát, aki az első Őrzők film óta hihetetlen pozitív csalódás a számomra és mindig bebizonyítja, hogy képes a jelentős változásra.

   Roppant kíváncsi voltam még Marvel Kapitányra és arra, hogy mivel fogják az eddigi távolmaradását megmagyarázni. 

   Természetesen nem csalódtam és örültem, hogy nem állt fent nála a tipikus Jöttünk, láttunk, győztünk! felállás, mert így sokkal több izgalmas perccel kecsegtetett a film.

   Az előzetesek valóban nagyon kevés dolgot mutattak és akadt benne bőven hamis képkocka, de ezt egy cseppet sem bánom, mert így minden sokkal élvezhetőbbnek bizonyult és imádtam, hogy az eltelt 3 óra alatt újra és újra képes volt meglepni a film.

   Készüljetek fel, mert lesznek bőven újdonságok. Tuti, hogy rengeteg különböző érzelmet fogtok megélni, nem mellesleg pedig, annyi kikacsintás, easter egg, visszautalás és fan service előkerül majd, hogy úgy vélem, ezt a filmet csak azok értik meg igazán és azoknak óriási élmény, akik látták az eddigi 21 alkotást.

   Thanos még mindig megosztó, de már nem olyan könnyű vele együtt érezni, mint az előző részben. Még most is árnyalt, egy jól kitalált karakter, aki egyedi és erős, de most nem ő van a középpontban, ami üdítő változásként hat.

   Visszatérnek régi, sokak által kedvelt karakterek, olyan kedvencek, akik eddig nem is kaptak olyan nagy hangsúlyt, ám most kulcsfontosságú szerepeket töltenek be. 

   Ezt megint csak szerettem. Pont az ilyen összetett dolgok miatt hajtok fejet újra és újra a MCU ténykedése előtt.

   Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a jövőben igyekszem majd minden Marvel filmet megnézni, mert egyszerűen érdekel és felcsigáz, hogy hova lehet még fokozni ezt az egészet, ha ez egyáltalán lehetséges még?!

   Annyira érdekel, hogy hova tovább, milyen koncepció lesz ezek után, hiszen néha úgy érzem, hogy ezt már tényleg nem lehet überelni.

   Minden út, minden pillanat ideáig vezetett és higgyétek el nekem, hogy megérte rá várni. Ezt egyszerűen látni kell.

   Megható, akciódús, vicces, drámai, szívszorító, epikus és garantált a sírás, a totális szívfájdalom, de közben elönt a remény és a várakozás izgalma. 

   Azért lássuk be, ha egy film ennyi érzelmet kivált, akkor az csak jó lehet. Nem igaz?