Könyvkritika: C.S. Lewis - Narnia krónikái 5. - 7.

 Sziasztok! :)

   Pár napja hoztam már ennek a bejegyzésnek az első részét és most érkezem a folytatással, hiszen a Narnia krónikái újraolvasásom végére értem. :)

   Könyvkritika: C.S. Lewis - Narnia krónikái 1. - 4.

   A minap rendeltem pár antikvár, Narniával foglalkozó kötetet, majd azokról is fogok hozni egy külön bejegyzést és persze a Narniás színezőről sem feledkeztem el, szóval készüljetek fel, hogy még sok-sok ilyen témában fognak záporozni a cikkek. ;)

C. S. Lewis

A ​Hajnalvándor útja (The Voyage of the Dawn Treader)

Narnia krónikái sorozat - Ötödik kötet

Magyar kiadás éve: 1991-től folyamatosan

Fülszöveg:

Narnia… ahol a sárkány felébred mély álmából… ahol a csillagok a földön járnak… ahol bármi megtörténhet. A királyt és váratlan útitársait ismeretlen tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek.

   Kalandos, tele humoros és kissé ijesztő történetekkel.

   Peter és Susan sajnos már nem térnek vissza, de attól még így is nagyon élvezhető, hiszen van egy új szereplő: Eustace.

   Az elején idegesítő, de vicces is, főleg amikor sárkány lesz belőle, hiszen attól kezdve aranyos és megváltozik. 

   Cincz vitéz és Eustace barátsága nagyon édes. Mindig jókat tudok mosolyogni rajtuk, hiszen eredetileg egyáltalán nem szerették egymást.

   Caspian jelenléte miatt plusz ötezer pont. :)

   A film is nagyon látványos volt, sőt nekem egy kicsit jobban is tetszett, mint a könyv.

   Ami anno meglepett emlékszem, az élő csillag jelenléte volt, hiszen azt hittem, hogy ebben Neil Gaimané az eredeti ötlet, de jó volt látni, hogy erre - jóval előbb - már más is gondolt.

   A vége viszont nagyon szomorú. Sírtam rajta. :(

C. S. Lewis

Az ​ezüsttrón (The Silver Chair)

Narnia krónikái sorozat - Hatodik kötet

Magyar kiadás éve: 1993-tól folyamatosan

Fülszöveg:

Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már.

Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg.

   A Caspian herceg után ez a kedvenc Narnia kötetem.

   Borongány nagyon édes pofa, jókat lehet nevetni a beszólásain. Mindig negatív és csupa rossz dolgokat jósol, ám végül mindig az ellenkezője történik.

   Eustace és Jill párosa nem olyan kedvelhető, mint a Pevensie tesók, de jobban szerettem őket, mint anno Polly és Digory kettősét. Sokat veszekednek, de Eustace pozitív jellemfejlődése tagadhatatlan.

   Izgalmas, fordulatos és csavaros.

   Szerettem nagyon. :) Jó volt megismerni és megtudni, hogy mi lett végül Caspiannal, persze keserédes és szomorú is egyben.

   Lennvilág egyszerre érdekes és ijesztő, az odavezető út pedig kalandos, kicsit A Gyűrűk Ura első részéhez hasonlított.

C. S. Lewis

A ​végső ütközet  (The Last Battle)

Narnia krónikái sorozat - Hetedik kötet

Magyar kiadás éve: 1997-től folyamatosan

Fülszöveg:

Narnia… ahol a hazugság félelmet szül… ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia… ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái.

   Mindig szomorú egy sorozat végére érni. :( 

   Még olvastam volna Narnia világáról, mert elképesztő, szívet melengető, izgi, varázslatos és szívemnek oly kedves.

   Szerintem még nagyon sokszor vissza fogok térni, mert egyszerűen imádom.

   A vége szomorú és nem teljesen értek vele egyet, de szeretem a keserédes lezárásokat, mert azok mindig bizonyítják, hogy az író bevállalós volt és ez számomra végtelenül szimpatikus.

   Gubanc az egyik kedvenc szereplőm, főleg, hogy néha így hívom az egyik barátomat is, amiért nagyon szokott haragudni.

   A hangulata már a közeledő véget idézi, kicsit mélabús, nem éppen egy vidám kötet, Tash megjelenésével pedig hidegrázós, baljós, de valamiért mégis elkapott a légköre, ami egyszerűen, napok múltán sem ereszt.