Könyvkritika: Richard Osman - A ​csütörtöki nyomozóklub

Richard Osman

A ​csütörtöki nyomozóklub  (The Thursday Murder Club)

A csütörtöki nyomozóklub sorozat - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

   Végre tudtam időt szakítani erre a könyvre, hiszen olyan sok jót olvastam róla, ráadásul mindig-mindenhol Agatha Christie stílusához hasonlítják, amiben van igazság, pont ezért is voltam rá annyira kíváncsi.

   A könyvtárból kölcsönöztem ki és annak azért örülök, hogy nem költöttem rá a saját pénzemből, mert annyira végül nem nyerte el a tetszésemet, mint az szerettem és vártam volna.

   Az alapfelütés teljes mértékben AC - A Kedd Esti Klub című novellájának kvázi másolata, csak itt a hobbiból gyilkosságokat és egyéb bűnügyeket megoldó személyek egy másik napon ülnek össze.

   A könyvnek leginkább a csípős, fanyar humorát tudom pozitívumként felhozni, azt, hogy talán még az író sem veszi komolyan önmagát és az általa kreált karaktereket.

   A másik jó példa pedig a négy főszereplő, Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron, akik mindannyian egy idillinek tűnő nyugdíjasotthonban élik mindennapjaikat.

   Ők mindannyian másképpen látják a világot, de a beszólásaikon akkorákat kacagtam, te jó ég! :)

   A ​csütörtöki nyomozóklub tagjai nem is különbözhetnének jobban egymástól, mindannyian kiforrott, szuper egyedi egyénsiégek, mégis összeköti őket a rejtélyek utáni olthatatlan vágy, a kíváncsiság és persze az idősekre oly sokszor jellemző minden lében kanál effektus, amit itt most semmiképpen sem bántó módon értek, mert ez viszi leginkább előre a cselekményt. :)

   A helyszínt nagyon jól leírta a szerző, olvasás közben láttam magam előtt  Coopers Chase épületeit, lámákkal és tavakkal teli lankáit, a helyet ahol én magam is szívesen élnék idősebb koromban.

   Néha kicsit leült a sztori, olykor kimondottan lassan haladtam vele, de kárpotolt érte, hogy több, rövidebb fejezetre volt osztva, így megálhattam pihenni, egy kis szünetet tartani.

   Joyce és Ron volt a két kedvencem, de nagyon megkedveltem még Donna De Freitas rendőrnőt, aki többek között arra vágyott, hogy sorozatgyilkosokat üldözzön és heroindílereket kapjon el. Ezeken mindig jót derültem. Egy unatkozó, mindenre elszánt, kalandor lelkű nő, aki a gyilkosság utáni forgatagban és nyomozásban csak kapkodta a fejét, akárcsak a később felbukkanó Chris.

   A Coopers Chase-i négyes emberismerete, kérdései és tettei Miss Marple legjobb jeleneteit idézték, továbbá magával ragadott az a tipikus angol vidéki hangulat. Azzal egyszerűen nem tudok betelni egyik ilyen vagy hasonló témájú könyvben sem.

   A fentebb felsorolt dolgok ellenére, valamit mégis hiányoltam, valami apróság hiányzott, ami Agatha Christie szintű szuperlativuszokba emelte volna számomra ezt a kötetet. Magam sem tudom megmagyarázni igazán, hogy mi, de hiányérzetem maradt, miután mindenre fény derült.

   Az első áldozatot nem igazán tudtam sajnálni, néha úgy véltem, hogy megérdemelte a sorsát.

   Mindenhol hangsúlyozzák, hogy ez Richard Osman első regénye és azért persze le a kalappal előtte, mert igen fondorlatosan keverte a kártyákat, a végén már magam sem tudtam sokszor, hogy ki-kicsoda, ki-kivel van és mit akar igazából, lesz-e még gyilkosság vagy mi egyéb titkokra fog fény derülni?!

   Biztosan el fogom olvasni a folytatást, mert érdekel, hogy a jövőben milyen kalandokba fog keveredni ez a négy kíváncsiskodó idős és persze mi mindent tartogat még számukra és ezzel együtt az olvasók számára, Coopers Chase békésnek látszó világa.

   Pár szó a borítóról:  A borító a külföldi kiadás egyik változata és habár egyszerű, letisztult, mégis sokatmondó, hiszen mi, akik olvastuk a könyvet, tudjuk jól, hogy mit is képvisel/szimbolizál az a bizonyos ravaszdi róka. ;)

   Roppant találó, az egyszer már biztos.