Könyvkritika: L. J. Shen - Sparrow

L. J. Shen

Sparrow (Sparrow)

Magyar kiadás éve: 2019, 2020

Fülszöveg:

Troy ​Brennan

A név, amit mindenki ismer Dél-Bostonban. Egy néhai maffiózó fia. A jeges kék szemű szívrabló.

A „lerendező”, aki ebben a városban bárkit simán magasba emel vagy porba tipor.

Ja, és egyébként az újdonsült férjem.

Sparrow Raynes

Ez meg én volnék. A kutya sem bírta megjegyezni a nevemet, amíg Troy be nem csörtetett az életembe.

Aztán kalitkába zárt.

Foglyul ejtett.

És kiiktatott minden lehetőséget, hogy elmenekülhessek onnét, ahol fölcseperedtünk.

Úgy is mondhatnám, hogy Troy Brennan megnyirbálta a szárnyaimat.

Vannak álmaim, méghozzá merészek, de kétlem, hogy valaha is engedi valóra váltanom őket. Fogalmam sincs, miért döntött úgy, hogy feleségül vesz. Azt azonban tudom, hogy ha kiakasztom ezt a pasast, annak nem lesz jó vége. De nem ám.

L. J. Shen a világon mindenütt lakott már, és végül Észak-Kaliforniában állapodott meg, leginkább a borok miatt. Megélhetésként ír és szórakozásként olvas. Egy fiúgyermek büszke anyukája, egy volt kóbor macska gazdija, valamint egy nagyon türelmes férj tuti felesége.

Kemény, de élvezni fogod! Hagyd, hogy elraboljon!

   Hála a L. A. Fiore - Fenevad című könyvének újra kedvet kaptam most az ilyen 18+ Rázós könyvekhez, a dark romance-hoz és úgy egészében a vad, fülledt erotikához. Szóval értitek. ;)

   Rendeltem magamnak pár ilyen témájú könyvet, persze akadnak köztük jóval könnyedebbek is, ám a Sparrow még pont nem ilyen volt.

   Az az igazság, hogy régebb óta szemezgettem már ezzel a kötettel, a fülszövege felkeltette a kíváncsiságomat és a Molyon is sokat beszéltek róla, jó értékeléseket kapott, valahogy mégsem éreztem rá erősebb késztetést, hogy elolvassam, egészen idáig.

   Természetesen örömmel jelentem, hogy nem bántam meg, mert kimondottan tetszett, habár nem annyira, mint a Fenevad, amit utólag a Kedvenc könyvek listámba is felvettem.

   Az biztos, hogy nagyon megosztó történet, már a fülszövege is erről árulkodik, hiszen egy kényszerházasság cseppet sem mindennapi eseményeit követhetjük benne nyomon, a háttérben a maffiával, gyilkosággal, bosszúállásal, zsarolással és még több mocskos dologgal.

   Negatívumként máris azt hozom fel, hogy a regény szókimondása még néha engem is megdöbbentett, pedig azért bőven olvastam már szabadszájú karakterekről.

   A csúnya beszéd, a káromkodások és a női szereplők megalázása rendszeresen előkerült és folyamatosan terítéken volt.

   Troy - leírom nyíltan - egy igazi bunkó, egy seggfej, sajnos én sem tudok szebben fogalmazni, ki kell írnom magamból, hogy mit gondolok róla. 

   Brutális, lekezelő, vad és tipikus ösztönlény, aki mindenkit lenéz és megpróbál tárgyiasítani, így hát újdonsült feleségét, Sparrow-t is, aki viszont nem hagyja magát.

   Az ő kettősük annyira ellentétes, annyira abszurd, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy férj és feleség legyenek, a körülmények mégis azt hozzák, végül pedig Sparrow dacolása térdre kényszeríti a férfit is.

   Régen sikerült már ennyire megkedvelnem egy női főszereplőt. Sparrow a végletekig jó, tiszta, ártatlan és pont ezért nem nézi ki belőle senki, hogy képes lenne felülkerekedni egy ilyen drabális állaton, mint az ő új férjecskéje. Mindenki lebecsüli, holott képes kiállni az igazáért és küzd, próbálkozik a végsőkig. Vágyik a szabadságra, vágyik valami jóval többre.

   Aztán persze jön a pálfordulás, a tipikus klisé, hogy képtelen ellenálni a rosszfiúnak, ott motoszkál benne a zsigeri vágy, amiért egyáltalán nem hibáztatom, csak azt sajnálom, hogy néha kicsit sutba dobja az eddigi érveit, ellenkezését.

   Ők ketten harcolnak éjjel, még az ágyban is és szépen-lassan összecsiszolódnak, miközben régi szeretők, halálos intrika és totális gonoszság, fertő veszi őket körbe.

   Annyira jókat nevettem Sparrow és Troy szópárbajain, a folyamatos adok-kapok megmosolyogtatott.

Sokszor azon kaptam magam, hogy hangosan nevettem például a vonaton, ahol tuti hülyének néztek.

   Máskor viszont elszörnyedtem és undorodtam, mert bizony kimondottan borzalmas dolgok derültek ki, főleg a lány múltjáról. :(

   Troy-t péklapáttal és serpenyővel vertem volna fejbe, annyira felháborodtam bizonyos tettein, megnyilvánulásain. Azt hittem képtelen lesz tanulni bármiből is, végül a könyv felén már jócskán túl, de megindult nála egy vizonylag pozitív karakterfejlődés.

   Igazából még most sem tudom, hogy végül ki tört meg kit, de elégedett vagyok a befejezéssel és bármikor szívesen újraolvasnám.

   Az erotika fülledt volt, de ezt is vártam. Tetszett a nyers stílus, csak néha olyan szófordulatokat erőltetett bele a fordító, hogy inkább viccesen hatott, semmint izgatóan.

   Romantikára vágyóknak nem ajánlom, mert itt nem ezen van a hangsúly. Ez a történet az erős jellemek csatája, igazi sodró lendületű párbaj, amiben a test és a lélek egyaránt tét, akárcsak a szereplők élete.

   Most fedeztem fel, hogy az írónő kvázi folytatásokat is készített Boston Belles címmel és eddig három kötet jelent meg, amikben néha Troy és Sparrow párosa is megjelennek.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és persze szuper. 

   Meseszép, főleg a jégkék színátmenetek, a sötét szárnyak és a tollak, amik lehullanak a kicsapódó lángnyelvekbe.

   Egyszerűen imádom.