Ajánló: Helikon zsebkönyvek

 Sziasztok! :)

   Ha emlékeztek még, akkor 2018 nyarán volt egy bejegyzésem, amiben régi, retro Delfines könyveket ajánlottam. 

   Ajánló: Delfin könyvek - Retro Time

   Most pedig a Helikon kiadó zsebkönyveiről hozok hasonló cikket, hiszen találtam a Molyon egy, az ezekhez a kiadásokhoz passzoló kihívást, ráadásul nálunk a könyvtárban halomban állnak ezek a szuper kötetek.

,,A Helikon zsebkönyvek egy 2015-ben indult könyvsorozat a Helikon Kiadó gondozásában.
Kínálatában magyar és világirodalom, valamint filozófia egyaránt szerepel, zömmel klasszikusok, de néhány esetben élő kortársak is előfordulnak."

   Íme az én listám:

1. Sir Arthur Conan Doyle - Tanulmány ​vérvörösben
   Eredetileg ez volt az író első Sherlock Holmes története, nekem pedig a harmadik, ha nem számítjuk persze, hogy láttam anno filmen a Benedict Cumberbatch féle sorozat epizód modernebb változatát.
   Így hát természetesen a sztori nem volt ismeretlen, de attól még nagyon tetszett és bizonyos részek igenis meglepetésként értek.
   Itt is Watson az elbeszélő és néha szegény picit együgyünek tűnik, már-már eltörpül Holmes zseniális és őrült egyedisége mellett, de mindig ő képviseli a józan ész hangját és kell is egy ilyen karakter.
    A gyilkosság meglepő és fordulatos, nem igazán emlékeztem már, hogy milyen okok is állnak valójában az elkövetett tettek hátterében.
   Gyorsan lehet vele haladni, kell még nekem ilyen rövid, izgi krimi.


2. Antoine de Saint-Exupéry - A ​kis herceg
   Nem most olvastam először, mert az iskolában anno kötelező olvasmány volt, de Molyon mégis most jelöltem be elsőként, ezt egyébként azóta már pótoltam is gyorsan.
   Könnyen lehet vele haladni, olvastatja magát és nagyon szépek az illusztrációk.
   Az egész kötet szívmelengető, tanulságos, megértem, hogy miért klasszikus és annyira népszerű, szinte az egész könyvecskét ki lehetne jegyzetelni az idézetek miatt.
   Az én kedvencem belőle: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”
   Erről mindig a felelős állattartás jut az eszembe!


3. Sir Arthur Conan Doyle - A ​négyek jele
   Gyorsan kikölcsönöztem magamnak innnen a könyvtárból és azt hiszem bizton állíthatom, hogy még több Sherlock Holmes történetre vágyom. 
   Ez a kisregény is nagyon tetszett.
   Elveszett és elrabolt kincsek, titokzatos találkák és gyilkosságok sorozata, közben pedig jókat lehet derülni Watson és Holmes évődésein.
   Meg kell hagyni ez a Holmes valóban egy zseni, de picit őrült is. ;)
   Szuper volt ez a jelen-múlt párhuzam, érdekes tagolású kis történet.


4. Nathaniel Hawthorne - A ​skarlát betű
    Édesanyám egyik kedvenc könyve, a könyvtárban - mint említettem már - halomra állnak a Helikon zsebkönyvek, ez a kötet pedig éppen bent volt, amikor válogattam és kerestem a következőt. Anyu filmen is imádja, mert odáig van Gary Oldmanért. ;)
   Bevallom, hogy nekem anno már filmen sem tetszett és ezzel az olvassásal pedig annyira kínlódtam, mint már nagyon régen bármivel is…
   Akartam szeretni, de ez az egész puritán légkör, az eltúlzott képmutatás és a végtelen emberi gonoszság annyira elszomorított, hogy képtelen voltam élvezni a történetet.
   Elismerem, hogy megvan a maga szépsége és Hester igazi példakép, bátor, erős, aki a végsőkig a szeretett férfi és a gyermeke érdekeit tartja szem előtt, de ennél több pozitív dolgot képtelen vagyok megemlíteni.
   Soha többet! :(


5. Robert Louis Stevenson - Dr. ​Jekyll és Mr. Hyde
   Rövid történet, kisregény, egy igazi gyöngyszem a gótikus irodalom ékkövei közül, mégis lassan haladtam vele.
   Számomra kevés volt a borzongás és a kelleténél több a filozofálgatás. 
   Persze tetszett, ismertem már a történetet, nem ért meglepetésként, csak valamiért nem úgy kapott el, mint ahogy azt vártam volna.
   Ennek hatására viszont tervben van, hogy beszerzem és elolvasom Az alkimista lányának különleges esete című könyvet. *_*
   Az író igen kitűnően érzékelteti és jeleníti meg benne az emberi természet kettőségét, azt, hogy nem lehet mindenki csak jó vagy éppen csak gonosz, tehát nem minden fekete vagy fehér. 
   A határaink feszegetésével mutatkozik meg igazán, hogy kik is vagyunk valójában...
   A viktoriánus légkörért plusz pont. Imádom olvasni, annyira hatásos lehetett az a közeg.

Megjegyzések