Könyvkritika: L. A. Fiore - Fenevad - Lizzie Danton ébredése

L. A. Fiore

Fenevad - Lizzie Danton ébredése  (Savage - The Awakening of Lizzie Danton)

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Szörnyetegnek nevezik.

Fakókék szeme, jéghideg tekintete áthatol rajtam.

Kemény.

Sérült.

Veszélyes.

Egy tündérmesékbe illő kastélyban él, de korántsem daliás herceg.

Vad.

Brutális.

Egy gyilkos.

A sorsnak köszönhetően botlottunk egymásba.

Szörnyetegnek nevezik, de számomra ő a megváltás.

Sötét, ugyanakkor szenvedélyes és erotikus történet.

Merülj el a forgatagában!

   Első Rázós könyvem 2017-ben volt, Lisa Renee Jones - Ha ​én lennék te, a Kívül-belül sorozat kezdő része, amit legnagyobb bánatomra a hazai kiadó elkaszált, pedig óriási, falkaparós függővéggel ért véget, ráadásul szerettem azt a kötetet, mindenképpen érdekelt volna a folytatás.

   Pontosan ezért nem is nézegettem annyira a Rázós könyveket, habár tavaly elolvastam A vadembert, így pár hete megakadt a szemem ezen a Fenevad című sztorin, aminek a sejtelmes fülszövege keltette fel az érdelődésemet, Molyon meg azt írták, hogy van egy halovány A szépség és a szörnyeteg beütése.

   Ezekkel a 18+ karikás történetekkel egyébként bizalmatlan vagyok, mert nem igazán tudom összepárosítani a fejemben az erőszakot és az erotikát, de akárcsak anno, az Ha én lennék te vagy A vadember esetében, úgy itt is kellemeset csalódtam.

   A Fenevad nagyon tetszett, főleg a háromnegyede, mert a vége felé már nekem is túl szirupos és kevésbé reális szintet ütött meg, mégsem tudtam letenni.

   Csak a vonaton olvastam, ingázás közben a munkába befelé és hazafelé, de már mindig alig vártam, hogy folytathassam. Tényleg szerettem, pedig vannak bőven hibái.

   Adott két olyan főszereplő, akik mögött brutális gyermekkor, borzalmas szülők és még annál is rosszabb dolgok állnak. Lizzie és Brochan mindketten megtapasztalták már a legrosszabbat és még talán annál is többet. Az élet megtörte mindkettejüket, ők pedig kénytelenek voltak a maguk erejéből talpra állni. Így történt hát, hogy Lizzie festőművész lett, Brochan pedig bérgyilkos.

   Igen, jól olvastátok. A főszereplő férfi bérgyilkos, embereket öl pénzért, habár az írónő azzal próbálja menteni őt, hogy csak bűnösöket végez ki. Vannak itt bőven erkölcsi és morális kérdések, több tucat, lehet gondolkodni, hogy hasonló helyzetben mi hogyan reagálnánk ha megtudnánk, hogy kiszemeltünk egy igazi gyilkos?!

   Imádtam, hogy már az első perctől kezdve kiválóan működött a kémia a szereplők között. Lizzie és Brochan párosa egyszerűen elvarázsolt és a legvégéig nem eresztett.

   Pozitívum még a misztikus, boszorkányos szál, ami nem lett konkrétan kimondva, csak utalások és halovány bizonyítékok mutattak rá, de azért jócskán megfűszerezte, kicsit orzongatóvá tette ezt az egészet.

   Szerettem azt is, hogy a mellékszereplők végre nem csak bábok voltak, díszek, feleslegek, hanem éltek, gondolkodtak és jócskán befolyásolták a cselekmény menetét. Egy talpraesett és támogató legjobb barátnő vagy mondjuk olyan szolgálók, akik leginkább a nevelelőszük szerepét látták el az egyik főhős életében.

   Brianna, a tanárnő karaktere pedig csillagos ötös, főleg úgy, hogy már szinte a kötet legelején meghal, mégis mindig jelen van, párosunkat a síron túlról is ő terelgeti egymás felé és egymás karjaiba.

   Skócia, az erdők, a kastélyok, kunyhók és lankák, no meg a teljes felföld pedig totálisan lenyűgözött.

   A szerző elképesztően írt a tájról, a kis skót faluról, a helyi szokásokról, az ételekről és babonákról. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire átjött ez a ködös, zöldellő hangulat, ahol tényleg elhihettük, hogy a fák közül mindjárt tündérek vagy éppen egy farkasember bukkan elénk.

   Aztán persze ott volt még a művészet, azon belül is a festészet iránti olthatatlan szenvedély, ami ugyebár Lizzie munkája és sütött a lapokról a lelkesedés.

   Negatívumként azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy egy idő után sajnos eléggé elrugaszkodtunk a realitás talajáról. Értem én, hogy Lizzie teljesen odáig volt Brochan-ért és valamilyen szinten megértette őt, de amikor a férfi bevallotta, hogy emberek megöléséből keresi a kenyerét, a nő majdhogynem megvonta a vállát, sőt, egyszer még azt is megkérdezte, hogy jól men-t e munka? Számomra ez nagyon hihetetlen, már-már hiteltelennek bizonyult.

   A 424 oldal egyébként nagyon hamar elrepült, pörögtek a lapok, főleg azért, mert két szemszögből követhettük nyomon az eseményeket. Mindig történt valami izgalmas és érdekfeszítő.

   A stílus szókimondó, sok benne a káromkodás és Brochan igencsak nyersen, szókimondóan beszél, a szexjelenetek pedig vadak, de ez teljesen rendben van egy ilyen típusú kötetnél.

   Erős karakterdrámákat láthatunk, jellemfejlődéseket, néha befigyel egy kis humor, no meg persze pár igencsak kellemetlen, ellenszenves mellékszereplő.

   Kliséktől sem mentes, hiszen itt is befigyelnek az erotikus regényekre oly jellemző ismétlések, mint mondjuk az, hogy a nő fogamzásgátlót szed, így szabad a védekezés nélküli szex vagy az, hogy mindig-mindenki rögtön be van indulva, szeretik az extrém helyszíneket és a többi.

   Szerencsére egy teljesen lezárt, kerek befejezést kapunk, aminek felesleges lenne a folytatás. Talán nem is kellett volna még ennyire sem elhúzni a végét, mert bizonyos dolgokat már túlságosan szájbarágósnak éreztem és ismétlem, túlontúl csöpögősnek. Úgy gondolom, hogy a valóságban egy hasonlóan kegyetlen, brutális fenevadnak titulált bérgyilkos élete nem ilyen mederben folyna tovább, még akkor sem, ha valóban megismerné élete egyetlen igaz szerelmét...

   Lizzie utolsó tettét, azt, hogy mit csinált az anyjával és ezt Brochan, a falusiak vagy éppen a rendőrség hogyan reagálta le, na azt már végképp képtelen voltam fejcsóválás nélkül megérteni. Ilyen a valóságban megint csak nem történne.

   Összeségében tehát elmondható, hogy tetszett és örülök, hogy elolvastam. Tényleg voltak utalások kedvenc mesémre, A szépség és a szörnyetegre, de retellingnek azért nem mondanám.

   Bátran ajánlom azoknak, akik kedvelik a sötét, igéző sztorikat és akik nem félnek olyan könyveket olvasni, amik eltérnek a megszokottaktól és segítenek kicsit kilépni a komfortzónából.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti, külföldi kiadás magyarosított változata, rajta a jégkék szemű Brochan, a mi vad skótunk, körülötte pedig a sűrű köd és a titkokkal teli erdő.

   Találó, jól illik a regényhez.