Filmajánló: Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

 Sziasztok! :)

   Tegnap voltunk megnézni a moziban a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület című filmet, hiszen minden magára valamit is adó Stranger Things rajongót érdekel, hogy szeretett kedvenceink mivel is játszanak ennyire odaadóan, valamint honnan is erednek a Tótágasból jött szörnyek nevei?!

   Nem ismerem ezt a világot, csak azt, amit a sorozatból tudok, így hát olyan emberrel mentem a moziba, aki játszott már ilyet és nagyjából képben volt a helyszínekkel. :)

   Egy igazi, vérbeli fantasy filmet láthattunk, ami vicces volt, kalandos, megható és már most folytatásért kiált, holott teljesen lezárt, kerek egész történet lett.

   Egyetlen hibája, - számomra - hogy a készítők kihagyták azt a ziccert, amivel a Stranger Things sorozat szörnyeit mutathatták vagy akár csak említették volna.

   A bárd, a barbár, a druida, a mágus, a paladin és a zsivány kalandjait követhettük nyomon, méghozzá a gonosz és mindenre elszánt varázslónő ellen.

   Olyan volt, mintha egy szerepjátékot játszanánk éppen, mintha mi is belecsöppentünk volna egy D&D partiba.

   Nagy nevek, híres színészek keltették életre ezeket az érdekes karaktereket. 

   Az én kedvencem a druida, alakváltó lány volt Doric, Sophia Lillis megszemélyesítésében, valamint Xenk, a paladin, akit Regé-Jean Page keltett életre. Sőt Xenk szerintem kimondottan keveset szerepelt, hiányoltam a végső harcból. :(

   Daisy Head az Árnyék és csont sorozatból lehet ismerős, mert ott ő játssza a Zsenyát, itt pedig ugyebár a Vörös Varázslónőként bravúrozott a szerepében.

   A látvány első osztályú volt, szépen kidolgozott, élethű CGI szörnyeket és helyszíneket láthattunk, amik természetesen keveredtek a valósággal.

   A zenei aláfestés is tetszett, hozta és fokozta a megfelelő hangulatot.

   Kedvenc jeleneteim voltak Doric alakváltó menekülése és a holtak kihallgatása. ;)

   Utóbbiért mindenképpen ki kell emelnem, a humort, ami kicsit groteszk volt, kicsit morbid, de a lehető legjobb értelemben. 

   Minden poén ütött, a teremben mi, nézők, dőltünk a nevetéstől, a drámai részeknél pedig elérzékenyültünk és képtelenek voltunk nem együttérezni ezekkel az emberi, esendő, ám bátor szereplőkkel.

   Amikor Doric bagolymedveként tombolt a film végén, akkor nekem az jutott róla eszembe, amikor a Bosszúállókban Hulk mérgében elintézte Lokit. :D

   Aki kicsit unja már a szuperhősös filmeket, azoknak tökéletes kikapcsolódás lesz ez az alkotás, hiszen simán lehet követni úgy is, hogy nem ismerjük a D&D világát.