Képregény ajánló: Rachel Smythe - Olümposzi história 3.

Rachel Smythe 

Olümposzi história 3.  (Lore ​Olympus)

Olümposzi história – 3. kötet

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Egész Olümposz – és az Alvilág is – a halál istenéről és Démétér tündéri lányáról beszél. A románcról szóló pletykák ellenére azonban Hádésznek és Perszephonénak egyaránt megvan a maga gondja.

Perszephoné azóta, hogy Olümposzba érkezett, tökéletes hajadon istennőként próbál viselkedni, de a vele szemben támasztott elvárások nem férnek össze a Hádész iránti vonzalmával. Apollón támadása után a lány attól fél, nem lesz többé képes elrejteni sem a fájdalmát, sem a szeretetét.

Míg Perszephoné a jövője miatt aggódik, Hádészt a múltja kísérti, és visszasüllyed Minthe mérgező ölelésébe. Hádészt és Perszephonét családjuk, barátaik és ellenségeik is afelé hajtják, hogy tagadják meg vágyaikat, de a vonzás közöttük túl erős. Sőt, sorsszerű.

Az Eisner-díjra jelölt webképregény a görög panteont egy rendkívül szellemes és romantikus képregényben repíti el a modern korba.

A harmadik kötet a Webtoon első számú képregényének, a Lore Olympusnak az 50-75. fejezeteit tartalmazza.

   Az első és második kötetről írt értékeléseimet itt tudjátok elolvasni: Képregény ajánló: Rachel Smythe - Olümposzi história 1. és Képregény ajánló: Rachel Smythe - Olümposzi história 2.

   Ezt a részt már nem a könyvtárból kölcsönöztem ki, hanem a saját példányom volt, amit Nőnap alkalmából vettem magamnak ajándékként.

   Egyébként beszereztem az eddig megjelent összes többi könyvet is, így már fizikailag is jelen vannak a polcomon. :)

   Az Olümposzi história nekem egy tipikusan guilty pleasure olvasmány, mert igazából nekiülök és csak darálom, pedig igyekszem olyan lassan olvasni, ahogy csak tudom.

   Azért bűnös élvezet, mert még mindig olyan, mint egy soha véget nem érő szappanopera, mint valami ezer részes Rosalinda, aminek már tudjuk a cselekményét, láttuk, esetünkben olvastuk, legalább ezerszer, már-már idegesítően végeláthatatlan, mégis kell, akarom és érdekel.

   Gyorsan haladtam vele, számomra egy képregény nem igazán tart sokáig, hamar a végére érek, még akkor is, ha minden rajzot megnézek, tüzetesen átnézek akár többször.

   Nem olvasok sok képregényt, mert nem igazán érzem őket teljesnek, de néha kell ilyen kis apró-cseprő kikapcsolódás.

   Hamar visszarázódtam a cselekménybe, habár az előző kötet Hekaté és Hádész közös vallatásával ért véget és itt erről nem esett több szó, kérdéses maradt, viszont pont ettől lett kicsit ijesztő.

   Perszephoné még mindig édesen ártatlan és naiv karakter, de nő az ereje és végre belátja az igazságot, azt, amit rajta kívül mindenki ismer már...

   Az Erósszal közös jeleneteik voltak szerintem a legjobbak és a legerősebbek, a legtöbb mondanivalóval rendelkezők. Erósz továbbra is nagy kedvencem, akárcsak Hekaté és Hermész.

     Hádész igazi könyves álompasi. Egyszerűen imádom, ahogy tépelődik, közben meg a vak is látja, hogy szerelmes.

   Minthe igen követhetetlen, Thétisz egy dög, Apollónt utálom, Artemisz néha kicsit sok, Héra és Aphrodité sokszor csak szimplán önmagukat adják, Démétér túlféltő, Zeusz meg...hát ő Zeusz. :D

   Ismerem az eredeti mítoszt, az isteneket, így ez az egész még inkább le tudott kötni. 

   Kimondottan örültem még a Párkák behozatalának és az ő megjelenésük olyan falkaparós függővéget generált, hogy legszívesebben azonnal olvastam volna a folytatást.

   Az Olümposzi história ugyebár a romantikát és a lassú egymásra találást részesíti előnyben.

   Megfigyelhető az istenek és istennők kegyetlen, számító és könyörtelen viselkedése, a manipuláció. 

   A mitológiai elemeket és a modern kort pedig annyira jól vegyíti, egyszerűen imádom. *_*

   A világfelépítés szuper, egyedi és részletes, szépen kidolgozott.

   Az extra fejezetben most egy átlagos Alvilági napot láthattunk kedvenc párosunkkal. Szeretem az ilyen plusz fejezeteket, mert ettől lesz igazán reális ez az egész.

   Ez volt eddig a kedvenc kötetem, habár néha picit csapongónak éreztem, nekem sokszor követhetetlen volt a beékelt visszaemlékezések ellenére is.

   Jó lenne már most olvasni a folytatást. Remélem mihamarabb sorra kerül nálam is.

   Leginkább azoknak lehet jó olvasmány, akik valóban ismerik a görög mitológiát, egyszerűen kell hozzá előismeret, mert anélkül kaotikus lehet, plusz annyi easter egg/kikacsintás van benne, hogy ezeket csak akkor lehet igazán értékelni, élvezni ha mindennel tisztában vagyunk. Vegyük például a gránátalmás jelenetet az automatánál. :D

   Önálló, standalone kötetként pedig semmiképpen sem állja meg a helyét!

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és most is a Hádész-Perszephoné kettős látható rajta.

   Ez az egyik legjobb jelenet volt a képregényben, olyan felemelő. Értitek, ugye? ;)