Könyvkritika: Lisa M. Matlin - Az ​idegen odafent

Lisa M. Matlin

Az ​idegen odafent  (The Stranger Upstairs)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Gótikus ​thriller egy influenszerről, aki ráébred, hogy a gyilkosság helyszínéül szolgáló ház málló tapétái mögött valami egészen szörnyű dolog vár rá…

Sarah Slade szeretne mindent újrakezdeni. Elhatározza, hogy megvásárolja a hírhedt Black Wood Házat, ami egy rettenetes gyilkosság/öngyilkosság helyszíneként híresült el. A célja, hogy a renoválással új követőket szerezzen a sikeres életvezetési blogjára, és elterelje a figyelmét a halódó házasságáról.

Azonban Sarah hiába próbálja átfesteni a ház hátborzongató múltját, mindenkinél jobban tudja, hogy a friss felszín nem fedhet el minden titkot. Amikor a felújításon dolgozó munkások elkezdenek furcsán viselkedni, és bizarr balesetekről számolnak be, Sarah tudja, hogy csupán idő kérdése, meddig képes még a vérfoltos hálószobában aludni és a padlásról leszűrődő, titokzatos lépések neszét hallgatni.

Amikor pedig cetlikre firkantott, ellenséges üzenetek kezdenek el felbukkanni mindenütt, Sarah a fejébe veszi, hogy valaki az életére tör; a férje, a szomszédai vagy talán épp maga a ház. Minél inkább igyekszik újjávarázsolni a Black Wood Házat, az annál dühösebbnek tűnik.

Sarah kezéből minden eltelt pillanattal egyre inkább kicsúszik az irányítás az élete és ezzel együtt a valóságérzete felett is. Bár kétségbeesetten kapaszkodik azokba a hazugságokba, amiket a saját titkainak elfedése érdekében szőtt, mégis felmerül benne a kérdés… megérte mindez? Vagy ez a ház lesz, ami végleg felfejti a szálakat?

Készülj a hajmeresztő fordulatokra!

   A fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet, mert az elolvasottak alapján arra számítottam, hogy hasonló regény lesz, mint Riley Sagertől a Várj, amíg sötét lesz című kötet.

   Ebben végül szinte teljesen igazam lett. 

   A két történet nagyon hasonló, szóval ha valaki szerette azt a sztorit, akkor Az idegen odafent is biztosan tetszeni fog majd neki.

   Egy igazi hátborzongató, gótikus thriller, amit este olvastam és közben meg utána is úgy féltem, hogy égve hagytam a karácsonyi fényeket, meg például alig mertem kimenni a fürdőbe fogat mosni...

   Horror elemekkel megspékelt pszicho-thriller, ami igen jó arányban adagolja a feszültséget, a sokkot és persze mindig történik benne valami, ami miatt egyszerűen nem lehet letenni és muszáj tovább haladni vele.

   Amíg forgattam, az volt az érzésem, hogy haladunk az elkerülhetetlen, szörnyű vég felé, ez pedig csak még jobban belém adta az ideget, szóval rettentően felkavart!

   Ráadásul a felénél, újságcikkek és blogbejegyzések által, beleláthattunk a jövőbe, amitől csak még ijesztőbb lett az egész.

   Vajon mi fog történni? Kik lesznek az áldozatok? Mi történik ebben az elátkozott házban? Ez a ház tényleg el van átkozva? :O

   Milliónyi kérdés merült fel bennem és az az egyik legrosszabb, hogy sok dologra egyáltalán nem kaptunk választ. Ez tény.

   Nem akarok spoilerezni, de az írónő rengeteg dolgot bíz végül az olvasók fantáziájára, szóval a befejezés után, főleg az epilógus fényében, kicsit úgy érzem, hogy át lettem verve.

   Egy tipikusan olyan regényt kaptam, amit filmeken is utálok. Nekünk kell döntenünk arról, hogy mit gondolunk, mert esetünkben, Lisa M. Matlin bizony befejezetlenné tette az írását. :(

   Az viszont biztos, hogy nem tudok és nem is akarok alacsony csillagozást adni rá, mert a mentális betegségek kérdésében igen tanulságos dolgokat osztott meg velünk, olvasókkal.

   Sajnos számomra sem ismeretlen fogalom a deperszonalizáció, az elszemélytelenedés, mint pszichés klinikai tünet, ami nálam az erős pánikrohamokat kíséri. :(

   Már több mint két éve élek ezzel együtt, küzdök vele és úgymond jó volt arról olvasni, hogy ezt a főszereplőnk miként élte meg és hogyan próbáltak meg rajta segíteni. Ebből a szempontból valóban öt csillag is lehetne, de azért ne menjünk ilyen messzire!

   Emily volt az egyetlen szimpatikus szereplő, őt nagyon sajnáltam, de Sarah és Joe kettőse...na őket ki nem állhattam.

   Sarah nem egy megbízható narrátor, szóval aki olvassa majd, az készüljön fel, hogy nem hihetünk neki! Egyszerűen nem!

   Nem könnyű olvasmány, engem még sokáig kísérteni fog.

   Szerintem két tanulsága van. 

   Az első, hogy ne várjunk addig, amíg már késő lesz. Merjünk segítséget kérni, mert az a helyes út első lépése a valódi gyógyulás felé.

   A második pedig, hogy igenis vannak gonosz helyek és vannak bizonyos dolgok, amiket jobb nem bolygatni! Jézusom...

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta a hírhedt Black Wood Ház és a padlás ablakában egy sziluett, az a bizonyos idegen odafent...nem is rémisztő, áh nem!