Könyvkritika: Fülöp Anita Margit (szerk.) - Viktoriánus ​kísértethistóriák

Fülöp Anita Margit (szerk.)

Viktoriánus ​kísértethistóriák 

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

A ​karácsony melegségével és meghitt hangulatával szemben a 19. századi Anglia egy másik ünnepi hagyományt is ápolt: a kísértettörténetekét. Charles Dickens klasszikusai után a karácsonyi szellemtörténetek szinte kötelező elemei lettek a viktoriánus ünnepeknek. A kandalló tüze mellett, gyertyafénynél olvasott borzongató történetek éveken át teremtették meg a meghitt, mégis rejtélyes hangulatot a családok otthonába.

Ez a páratlan gyűjtemény most először hozza el egy kötetben a viktoriánus karácsonyi kísértethistóriák világát. Ebben a kötetben tíz borzongató történet várja az olvasókat, melyek a korszak szellemirodalmának gazdag sokszínűségét mutatják be. A kötetben a műfaj legnagyobb mesterei – Edgar Allan Poe, Charles Dickens, Algernon Blackwood mellett néhány kevésbé ismert szerző alkotásaival is találkozhatunk, melyek mind az ünnep misztikus oldalát idézik meg.

Akár kezdő, akár tapasztalt olvasója vagy a viktoriánus szellemirodalomnak, ezek a hátborzongató, mégis varázslatos történetek tökéletes társaid lesznek az ünnepi estéken. Ha elég merész vagy, engedd meg, hogy a kísértetek veled ünnepeljenek e könyv lapjain keresztül.

   A kísértethistóriák mindig is vonzottak, félek tőlük, de attól még imádom őket olvasni. Ez tény.

   Az ősz kezdetével és a Halloween időszakot megelőzően, valamint pontosan alatta szoktam az ilyen témájú könyveket a leginkább forgatni, de most az a kivételes eset áll fenn, hogy karácsony előtt, az ünnepek közeledtével jelent meg ez a gyűjteményes kötet, így erre természetesen most kerítettem sort.

   Bennem is felmerült a kérdés, hogy miként kapcsolódik egymáshoz a karácsony és a kísértettörténetek sora, de mint látjátok, a fülszövegből is kiderül, hogy a viktoriánus korban szinte már hagyomány volt legalább egy ilyen sztori elmondása.

   Megosztó és érdekes dolog, de Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének óta kicsit sem meglepő.

   Szóval megvettem magamnak ajándékba ezt a kizárólag csak Magyarországon megjelent novellákat tartalmazó kis könyvecskét.

   Mindegyikben az a közös, hogy a viktoriánus időkben játszódnak, sokban pedig karácsony van vagy éppen tél. Nem olyan sokban egyébként, de ez nem von le az élvezeti értékéből.

   Olyan ismert szerzők munkáit tartalmazza, mint Poe és Dickens, és olyanokét is, akiket bevallom, én még nem ismertem és sosem olvastam tőlük. Ezek voltak számomra:  Algernon Blackwood, F. Marion Crawford, valamint William Hope Hodgson.

   Csodaszép könyv, mert keménykötésű, a lapok szélei pirosan élfestettek, ráadásul több ceruzarajzos, grafit-szerű illusztráció is helyet kapott bennük. Rendkívül igényes munka.

   Olvasni is kiváló volt, a fél csillagot azért vontam le, mert sajnos több állat halál is szerepet kapott benne és arról egyáltalán nem akartam olvasni!

   Félelmetes sztorik kaptak benne helyet, a végét már inkább nem is este, hanem délután fejeztem be.

   Este, amikor belekezdtem, rendesen borsódzott a hátam és fel-le kapcsolgattam minden villanyt, meg alig mertem kimenni a fürdőszobába.

   Amik legjobban tetszettek azok: Charles Dickens: Alkonyatkor felolvasandó történet, F. Marion Crawford: A túlvilági mosoly és William Hope Hodgson: Ház a babérbokrok között. Ezek tényleg megijesztettek.

   Érdekes, hogy szinte azonnal utánanéztem minden szerzőnek és el is döntöttem, hogy biztosan  fogok még majd olvasni William Hope Hodgsontól, mert Carnacki, ​a szellemvadász históriái felkeltették az érdeklődésemet és izgalmas, egyedi mágiarendszert és kalandokat ígértek.

   Poe munkái most sem tetszettek igazán, a nyelvezetük számomra nagyon nehéz.

   Ez az éra még mindig az egyik kedvencem és teljesen magával ragad. Egyszerűen imádom az ebben a korszakban játszódó történeteket.

   Ezt a könyvet akár ősszel, akár ilyenkor decemberben, akár az év bármely napján veszitek majd a kezetekbe, akkor is tökéletes és félelmetes kikapcsolódást fog nyújtani.

   Pár szó a borítóról:  A borítón egy fekete karácsonyfát láthatunk, amit koponyák és egyéb, különös díszek tesznek rémisztővé, valamint szellemalakok fognak közre.

   A vérvörös szín egyszerre ünnepi és borzongató.