Könyvkritika: Charles Dickens - Karácsonyi ​történetek

Charles Dickens

Karácsonyi ​történetek (The Christmas Books)

Magyar kiadás éve: 1958-tól folyamatosan

Fülszöveg:

A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl Dickens a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében, amelynek adaptációival (több tucat megfilmesítés, hangjáték, színpadi változat) évről évre találkozhatunk karácsony táján. A mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvend, s részben ezért Dickens a következő huszonöt évben még sok más karácsonyi-újévi történetet írt. A Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítás, amely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet – Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) – tartalmaz, magyarul utoljára 1958-ban jelent meg egy kötetben. Most új fordításban adjuk közre ezt az örökzöld gyűjteményt.

   Először is: Minden kedves olvasómnak és ide látogatónak: Áldott, békés és boldog karácsonyt kívánok! :)

   Olvasói életkép: A házikót formázó mécsestartóban pislákol még a láng, forralt bor és piros bogyós gyümölcsös gyertya illata száll a levegőben. Odakint éppen elüti a nyolcat a harang és szállingózik kicsit a hó, én pedig diós bejgli ízű lattét kortyolgatva, - mellettem a bekuckózott Párduc cicával - éppen Charles Dickens klasszikus karácsonyi gyűjteményes kötetét olvasom. *_*

   Egy hirtelen ötlettől vezérelve és a Viktoriánus kísértethistóriák elolvasását követően gondoltam arra, hogy meglepem magam karácsonyra ezzel a lexikon méretű kötettel és milyen jól tettem.

   A Karácsonyi éneket egyszer már olvastam önmagában és persze ismerem, de beszereztem ezt a több, ünnepi történetet magába foglaló könyvet is.

   Szenteste előtt egy nappal kezdtem hozzá és karácsony második napjáig olvastam. Direkt így osztottam be, lassan haladtam vele, hogy jól megízleljem minden sorát.

   A végére érve ténylegesen átjárt engem is a karácsony szelleme, hiszen napközben a családdal üneppeltem, este pedig Dickens mester szavaival.

   Habár a stílusa kicsit dagályos, néha nehezen érthető, elvégre a mai kor nyelvezetét hanyagolja, mégis minden sorában élvezetet, örömet és szeretetet leltem.

   Tanulságos, egy életen át tartó igazságokat megfogalmazó, csodálatos válogatás, ami örökre belopta magát a szívembe.

   A Karácsonyi ének nagy kedvencem, ez tagadhatatlan, de a másik négy kisregény is teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.

   Szerettem még nagyon a Házi tücsök, valamint A szellem embere című regényeket, de igazából nem akarok és nem is fogok kivételt tenni és választani közülük, mert mindegyik sztorinak megvolt a maga bája.

   Hozták a káprázatos, szívemnek oly kedves viktoriánus éra hangulatát, valamint a karácsonyi készülődés, a téli világ és az ünnepek csodáját, valamint egy picit a rémségét.

   Rögtön kedvet kaptam, hogy még több Dickens regényt olvassak, decemberben és az év elején pedig mindig több klasszikus kerül a kezembe, szóval valószínűleg nem ez volt az utolsó olvasmányom a szerzőtől.

   Soha ennél jobb és tartalmasabb karácsonyom nem volt még, szóval hála és köszönet illeti ezért a kötetért az írót, a hazai kiadót, akik fordították és ilyen kívül-belül igényesen szép kötetet alkottak.

   Olvassátok, mert balzsam és gyógyír a léleknek. Ez kétségtelen. *_*

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja, rajta megannyi mesés karácsonyi növény, illetve jelkép, no meg egy magyalkoszorú, közepén Ebenezer Scrooge korabeli, díszes kalapjával.