A. G. Slatter és a Kovász világa

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben, a Metropolis Media, (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek jóvoltából megjelenő két A. G. Slatter kötetről hozok ajánlót.

   A Kovász világáról bővebben is olvashattok mind A csonthárfa dala, mind pedig A tövisek útja kötetekben, a szerzőnő elbeszéléséből.

   Íme az ajánlóm:

A. G. Slatter - A ​tövisek útja

   Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy semmit sem tudtam róla, csak a fülszöveget olvastam, ami felkeltette az érdeklődésemet.

   Többször kellene ilyet csinálnom, mert egy csodálatos dark fantasyhez volt szerencsém.

   Biztosan el fogom olvasni a szerző másik, magyarul megjelent könyvét, ami A csonthárfa dala címet viseli.

   Mint kiderült, a két kötet kicsit összefügg, hiszen ugyanabban az univerzumban játszódnak, amit az írónő kitalált és ami mindenféle nép folklórjának alapjain nyugszik, mégis egyedi és megismételhetetlen.

   Imádtam ezt a sötét mesét, ami egyszerre volt borús lélektani dráma, horror elemekkel tűzdelt gótikus regény, egy magányos nő, ijesztően csodálatos életének története és egy kicsit sem mindennapi családregény.

   Asher karaktere érdekes, megosztó, de nagyon szerettem őt. Megértettem a tetteit, el tudtam fogadni a szörnyűségeket, amiket elkövetett, mert volt rá bőven magyarázata.

   Minden rossz, minden gyilkosság, álnokság és hazugság mögött ott rejlett az ő tragikus és erőteljes múltja.

   A szörnyű dolgok ellenére, képes volt önzetlenül cselekedni, tudott szeretni és ez nem kis szó.

   Tetszettek azok a kis mesék, amiket a szereplők regéltek egymásnak és ettől történet a történetben érzésem is lett.

   Egy igen összetett világ tárult a szemünk elé, amit a mágia és a babona irányít, mégis, szerintem csupán csak a felszínét kapargatjuk ennek az egésznek.

   Nagyon szeretnék még többet tudni erről a világról, a benne élő erőkről és lényekről, ráadásul nem bánnám ha lenne folytatása Asher történetének, mert bőven maradtak megválaszolatlan kérdések.

   A szerző stílusa nekem C. J. Cooke-ot idézte, ami részemről nagy bók.

   Az utószóból kiderül, hogy ez a könyv a Jane Eyre és a Frankenstein mixe, ami valóban helytálló.

   Engem teljesen elvarázsolt az első szótól az utolsóig. *_*

A. G. Slatter - A ​csonthárfa dala

   A tövisek útja elolvasása után, nem is volt kérdés számomra, hogy a szerző előző magyarul megjelent kötetét is el fogom olvasni.

   Imádtam ezt is, igazából a könyv felénél már mind az írónőt, mind pedig a könyveit Kedvenceknek jelöltem a Molyon.

   A Kovász világában járunk, ebben a sajátos mágiával kevert dark fantasy univerzumban, ahol most egy Miren nevű fiatal lány sorsát követhetjük nyomon.

   Miren és családja, a vízhez, a sóhoz és a tengerekhez, óceánokhoz kötődnek, de ezt az árat mindig életekkel fizetik meg. Egészen addig, amíg főszereplőnk fel nem lázad a sorsa ellen és úgy nem dönt, hogy elszökik és új életet kezd.

   A kötet első felében Miren valódi lázadását és a bolyongásait követhetjük nyomon, a második részben pedig megérkezik a Blackwater-birtokra, hogy ott új életet kezdjen, no persze azért semmi sem ennyire egyszerű…

   Nagyon szerettem ezt a történetet, talán még picit jobban is, mint Asher sztoriját.

   Miren szimpatikus volt, tetszett, hogy mert bátor lenni és kiállni önmagáért, még akkor is, ha sokszor szörnyűségeket kellett tennie.

   Abban hasonlított a két regény, – a Kovász világán kívül – hogy itt is fontos szerepet kapott a család, az erős női sorsok, az anya-lánya, valamint a nagyanya és unokája közötti kicsit sem mindennapi kapcsolatok.

   Beleláthattunk a Kovász-univerzum sötét titkaiba, különböző vízi lényekkel, sellőkkel, ruszalkákkal és egy kelpie-vel találkozhattunk.

   A boszorkányság és a vérmágia újra fontossá vált, akárcsak a gyilkosságok, a titkokkal terhes múlt és a bizonytalan jövő.

   Igazi gótikus mese volt ez, fantasy és grimdark elemekkel megfűszerezve.

   Itt is sok-sok mesét olvashattunk, ami megint azt az érzést keltette bennem, hogy történet van a történetben.

   A befejezés sokkal jobban tetszett, mint A tövisek útjánál, itt semmiféle hiányérzetem nem maradt, úgy vélem mindenre választ kaptunk és lezárult.

   Tényleg csak remélni merem, hogy érkezni fognak majd az univerzum további kötetei, mert nagyon megszerettem ezt a sötéten egyedi világot és annak minden borzalmát, kedvességét. (L)