Könyvkritika: Kai Meyer - A betű mágusa

Kai Meyer

A betű mágusa (Die Seiten der Welt)

Varázskönyv trilógia – 1. rész

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen.

   Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre, ahogy a Molyon keresgéltem a friss megjelenések között és azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy könyvek segítségével varázsolni tudó lány izgalmas kalandjairól szól. Imádok olvasni, ez az életem és hát amikor láttam, hogy könyvek minden mennyiségben...? Tehát  kihagyhatatlan.

   Így hát ahogy csak alkalmam adódott megrendeltem és el is olvastam.

   Elöljáróban csak annyit, hogy egy igazán különleges, egyedi és végtelenül ötletes történetről van szó, amiben minden, de tényleg minden a könyvekről, a mágiáról és az olvasás szeretetéről szól. Úgy vélem tehát, hogy könyvrajongóknak szinte már-már kötelező olvasmánynak számít.

A magyar kiadás borítója

   Furia Faerfax könyvmágus, ezért a lélekkönyve segítségével bármilyen varázslatot képes végrehajtani.

   Az édesapja is könyvmágus, de a kisöccse nem. 

   Egy eldugott angliai falu határában élnek és bujdosnak a rájuk vadászó Adamita Akadémia elől, aki a könyvmágusok világának kegyetlen és korrupt rendfenntartói és törvényhozói.

   Egyik napon aztán teljesen felfordul Furia viszonylag nyugodt és megszokott élete, mert egy halálos tragédiát követően, az öccsét elrabolják, neki pedig egyszerűen muszáj utána erednie.

   Furia felkerekedik Libropolis városába, a könyvek és az olvasás fővárosába, ahol rengeteg ellenség és pár új szövetséges, barát vár rá.

   Miközben egyre többet tud meg a saját múltjáról és felfedezi a könyvmágia sötét, pusztító oldalát is, arra is rá kell döbbennie, hogy talán ő lehet a felelős - közvetetten - a könyveket fenyegető betűhalálért is...

   Kai Meyer teljesen új világot, új varázslényeket alkotott.

   Vannak itt életre kelt, saját öntudattal és lélekkel rendelkező bútorok, beszélő könyvek, könyvjelzőfák, életre kelt irodalmi karakterek, élő betűk és élő könyvek, pusztító penészráják, könyvhentesek és erdő könyvekből is. 

   Aztán persze vannak még önbeteljesítő jóslatok, szerelem, harc, forradalom, rengeteg titok és varázslat.

   Habár számomra itt-ott kicsit túl volt írva és az elején kicsit lassan haladtam vele, végül mégis kiforrta magát, lekötött és meglepett.

   Nem volt tökéletes, közel sem, de kezdetnek nagyon jó volt, lenyűgöző első könyv, ezért ha meg fog jelenni majd a folytatás - remélem - mindenképpen meg fogom venni a következő két részt is.

   A szereplők szimpatikusak voltak. 

   Furia nagyon családcentrikus és mindent elkövet, hogy megmentse a kisöccsét. Bátor és elszánt, aki lassan fedezi fel a benne rejlő valódi erőt.

   Szerettem még Puck és Ariel kettősét, akik ugyebár ismert Shakespeare karakterek.

   Cat és Finnian duója kicsit megosztó lett, de mostanában egyre inkább azon kapom magam, hogy az ilyen karakterek a kedvenceim, mert aki túl tökéletesre van megírva, az igazából mindig minden, csak éppen nem tökéletes.

   A mellékszereplők is változatosak és érdekesek, van bennük jövő és ráció.

   A kötet egyébként meglepően lezárt és kerek lett, de mivel tudom, hogy van folytatása, így gondolom az író ki fog még találni dolgokat. Ahhoz képest, hogy ifjúsági regény elég sok benne a sokkoló halál, szóval mindenképpen 15 év fölött ajánlom elolvasásra.

   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti és igazán egyszerű, letisztult, mégis elegáns és számomra kicsit színházi függöny hatást kelt. 

   Egyre jobban imádom a Maxim kiadó kiadványait, mert például a füles borító belsejében lévő képek mindig gyönyörűek és illenek az aktuális könyv hangulatához.

   A kötethez kaptam egy Libropolis könyvjelzőt is, ami nagyon fontos szerepet tölt be a regényben. :)

Tipp: Ha szeretted a Tintaszív című filmet és/vagy könyvet, valamint A papírmágus trilógiát, akkor mindenképpen olvasd el ezt a könyvet is, mert garantáltan nem fogsz benne csalódni.