Könyvkritika: Amy Ewing - A fekete kulcs

Amy Ewing

A fekete kulcs (The Black Key)

A Magányos Város trilógia – 3. rész

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Violet és a Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az Ékkő királyi családjainak szolgálatában. Most azonban a Fekete Kulcs nevű titkos társaság a hatalom átvételére készül. Bár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent el kell, hogy kövessen, hogy visszatérjen, és nem csak azért, hogy kiszabadítsa Hazelt, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét.

 A bejegyzés erősen spoileres lehet azoknak, akik még nem olvasták Az Ékkő és A fehér rózsa című könyveket!

   Kicsit nehéz lesz írnom erről a trilógiáról, hiszen amikor még az első két kötetet olvastam, akkor nem volt meg a blog, így egyszerűen nem tudok úgy nyilatkozni, hogy itt-ott ne ejtsek el spoilereket.     Szóval tényleg csak azok olvassanak tovább, akiknek már volt szerencséjük az első és második részhez is. Én szóltam...

   A fehér rózsa című kötettel kicsit bajban voltam, mert anno nekem az annyira nem tetszett. 

   Az Ékkő persze páratlan  élmény volt egy ismeretlen, első könyves szerzőtől, emlékszem meg is lepődtem, hogy mennyire jó regénynek bizonyult, habár a témája nem számított kimondottan újdonságnak, hiszen Margaret Atwood szinte teljesen megírta már A szolgálólány meséjében, mégis üdítően hatott és sokkal jobban a szívemhez nőtt.

   Aztán a második kötet beleesett az állandó második kötetek hibájába. (Ezt jól megírtam!) 

   Kicsit lapos lett, túl sok volt benne a leírás és itt-ott következetlennek találtam. Nálam a sokkoló függővég mentette meg a helyzetet és vett rá, hogy kíváncsi legyek a befejezésre. Utólag belegondolva nagyon örülök, hogy így lett, mert megérte. Kimondottan megérte.

   Az utolsó rész pörgős volt, fenomenális és végtelenül kegyetlen. Persze jó értelemben.

Bővebben pedig:

A magyar kiadás borítója

   A Magányos Város trilógiájának világában vannak olyan nők, akiket a kegyetlen rendszer csupán báboknak tekint, tárgyként kezel és úgy is bánik velük. A főhős, Violet Lasting is egy ilyen szerencsétlen teremtés. Legalábbis a kezdetek kezdetén...

   Violetet egy embertelen aukción megvásárolja a Tó Hercegnője, hogy aztán orvosi úton megtermékenyítsék és utódot szüljön, közben pedig megfosztják a nevétől, a méltóságától, a családjától és a múltjától is.

   Csakhogy Violet szerelmes lesz, ráadásul felkarolja őt egy titkos ellenállást vezető férfi is, aki a pártfogásába veszi és beavatja a Magányos Város véres történelmébe, valamint segítségére lesz és közrejátszik abban is, hogy végül ráébredjen hatalmára az elemi mágiák terén.

   A lány egyhamar az események sűrűjében találja magát, így hát nem kell hozzá sok idő, hogy példaképe legyen a hasonlóan pórul járt nőknek, valamint az évszázadok óta elnyomottságban élőknek is.

   Miközben - többek között - arra is fény derül, hogy valójában mi is történik a hasonlóan kiválasztott lányokkal, Violetnek meg kell küzdenie a szabadságáért és a húga életéért.

   A harmadik rész pedig pár hónapokkal később veszi fel a fonalat, ott ahol az előző kötet véget ért.

   A Magányos Város már nem a régi. Az emberek egyre elégedetlenebbek. Sok a lázadás, egyre több a terror és az életveszély. A Fekete Kulcs nevű titkos társaság immáron hivatalosan is az eddigi vezetőség hatalmának megdöntésére készül.

   Violet pedig kénytelen visszatérni az Ékkőbe, a Tó Hercegnőjének palotájába, hiszen legnagyobb ellensége éppen az ő húgának életére tör.

   Ezek mellett pedig vár rá még egy forradalom megszervezése és lebonyolítása, a különleges képességekkel bíró paladin nők tanítása, valamint vigyáznia kell a szeretett férfira, Ash-re is.

   Mámorítóan kitűnő befejezés volt és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű sorozatnak. 

A kép forrása

   Nagyon gyorsan lehetett vele haladni, olvastatta magát. Szinte minden oldalon történt valami izgalmas, ami miatt egyszerűen alig tudtam letenni.

   Akadtak új szereplők is, de a hangsúly inkább az előző részekben megismert kedvenceinken voltak.

Violet még mindig szimpatikus karakter, akivel könnyen lehet azonosulni. Bátor lány, bár voltak meggondolatlan cselekedetei, amiknek persze mások itták meg a levét.

   Megismerhettük a velejéig gonosz Tó Hercegnőjének igazi énjét és a kegyetlen cselekedetei mögött rejlő valódi indokokat, valamint meglepő újdonsággal szolgáltak például Cora, Carnelian és persze az imádott Garnet alakjai is.

A kép forrása

   A romantika itt háttérbe szorult, nem maradt rá idő, hiszen egy háború zajlott, ami áldozatokkal is járt... Az egyik fontos szereplőtől sajnos végleg el kell búcsúznunk. Az ő halála mindenképpen sokkoló volt, bár kicsit kiszámítható.

   Akciódús és megható jelenetekből most sem volt hiány.

   A vége lezárt lett, kerek és egész, bár szerintem kicsit el lett kapkodva. Én legalábbis még olvastam volna, hogy mi történt a karakterekkel.

   Bátran ajánlom a kevésbé erőszakos disztópiák kedvelőinek, valamint azoknak, akik élnek-halnak az erős női karakterekért.

   Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti tervezés másolata és nagyon kifejező. 

   A színek sokkal komorabbak, sötétebbek, a padlón lévő repedések és a törött üvegdarabok nagyon jól jelképezik Violet és a Fekete Kulcs igazi terveit. 

   A középen lévő hölgy - szerintem - maga Violet, aki elszánt és akit körbevesz egy csapat másik paladin lány.