Könyvkritika: Kendall Kulper - A mágikus tolvaj

Kendall Kulper

A mágikus tolvaj (Drift and Dagger)

Só és vihar duológia – 2. rész

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Mal világában a mágia jelent mindent. A fiú azonban „biankó”, rajta nem fog a varázslat. Egy biankót nem lehet mágiával megigézni, sem megátkozni vagy megölni, de oltalmazni sem. És mindenki fél tőlük – még maga Mal is. Így aztán elrejti valódi énjét – csupán legjobb barátja, Essie Roe, a boszorkánylány tud róla. Ám egy napon Essie felfedi a titkát, és Malt elűzik a szülőföldjéről. A lány árulása nagy csalódás számára.

Ezt követően Mal beutazza a világot ritka és törvénytelen bűvös ereklyék után kutatva. Amikor bűntársa, Boone fülébe jut a szóbeszéd egy legendás tőrről, ami képes eltulajdonítani egy boszorkány varázserejét, Mal rájön, hogy végre megtalálta a módját annak, hogyan álljon bosszút. A mesebeli tor utáni hajsza Bostonból indul és Párizson át Konstantinápolyig tart, miközben Mal rejtélyek felgöngyölítésébe kezd, a benne lakozó szörny pedig mindvégig arra vár, hogy kiszabadulhasson.

   Még 2016-ban olvastam az első részt, ami tulajdonképpen a második résznek felel meg, hiszen A mágikus tolvaj előzménye A tenger boszorkányának.

   Az első kötet egy igazán különleges, egyedi hangvételű és kissé lassú folyású regény volt, ami az igazat megvallva, annyira nem nyerte el a tetszésemet. 

   Ám most ez a második rész, nagyon tetszett. :) Én magam is meglepődtem, hogy mennyire.

   Arra számítottam, hogy majd kínlódni fogok, lassabban haladok vele és sokszor abbahagyom majd, hogy pár perc pihenőhöz jussak, főleg hogy az első kötettel teljesen így voltam, de ez most tényleg nem így történt.

A magyar kiadás borítója

   Leültem, belekezdtem és egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragadott.

   Izgalmas volt, különleges, mert egy olyan világot tárt elénk, amiben a mágia a mindennapi élet része, mégis mindenki fél tőle, ám használni akarja.

   A tenger boszorkányában már megismerhettük a szereplőket és ezt a furcsa világot is, de most teljesen kitágult a látókörünk. Minden előzőleg felmerült kérdésre és titokra választ kaptunk.

   Tanúi lehettünk Essie Roe - Avery anyukája - gyermekkorának és fiatal felnőtt korának, találkozhattunk a nagymamával, Jennie-vel, valamint Avery apjával is.

   Visszatértünk a Prince-szigetre is, de az idő nagy részét mégis a világ körül kalandozva, Malcolm ,,Mal" társaságában tölthettük el.

   Imádom az olyan könyveket, ahol a szereplőkkel együtt járhatjuk be a világot.

   Mal ugyanis mágikus kincsekre vadászik, így amikor tudomást szerez egy olyan ősi tőrről, amivel bárkinek a varázserejét el lehet lopni, azon nyomban felkerekedik és eldönti, hogy megszerzi azt.

   Boston, Párizs, Burma, Konstantinápoly, New York, az óceán és a Prince-sziget. Ezeken a helyeken folyik a kutatás, ami végül igencsak meglepő és sokkoló felfedezéssel zárul.

   Mal elszánt és hajtja a bosszúvágy, hiszen évekkel ezelőtt Essie - a legjobb barátja - elárulta őt.

   Ám ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban világossá válik, hogy talán nem is Essie az igazi ellenség...

  Még soha nem olvastam olyan sztorit, amiben a kezdeti szeretet, ilyen hamar átcsapott izzó gyűlöletbe, hogy aztán az események drámai alakulása végett valami egészen mássá alakuljon át.

   Az az igazság, hogy az első részben nem igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Addig itt Mal is szimpatikus volt és végül Essie karaktere is egészen érthető indokokkal állt elő, hogy mit és miért tett. Megértettem és megszerettem őket, a szívemhez nőttek és drukkoltam nekik, velük együtt éreztem.

Az írónő

   Arra is rájöttem, hogy Kendall Kulper kimondottan szépen ír. Nagyon jól egyensúlyoz a lírai elemek és a varázslatos fantasy között.

   A mágia egyedi, nem harcolni és uralkodni használják, hanem a mindennapi élet megkönnyítésére. Talizmánok, varázsitalok és ráolvasások formájában nyilvánul meg. Senki sem hadonászik pálcákkal, ami itt igazán jól vette ki magát.

A kép forrása

   Láthattunk rendhagyó varázslényeket, valamint megismerhettük a mágiával bíró emberek hierarchiáját, társadalmának felépítését is.

   Sajnálom, hogy nincs hivatalos folytatása - habár van még egy 2,5 feledik rész - mert kíváncsi lettem erre a világra és szívesen olvasnék még róla.

   A Só és vihar duológia meglepő módon egy olyan sorozat, amiben a második rész sokkal jobb, mint az első. Legalábbis számomra.

   A két könyvet külön-külön is simán el lehet olvasni, de ha én újra kezdhetném, akkor előbb ezt a kötetet olvasnám el és csak utána venném kezembe A tenger boszorkányát.

   Szóval, akinek netán nem tetszett Avery Roe története az se adja fel és mindenképpen adjon egy esélyt Avery anyukájának és Malnak.

   Amit még kiemelnék, az a természet és az állatok szeretete, ami csak úgy süt a lapokról, valamint mindenképpen ajánlom a hajózás és a tenger szerelmeseinek, mert végtelenül reális képet fest az ilyesfajta kóborló életről.

   Gondolom nem árulok el túl nagy titkot, amikor leírom, hogy senki se számítson csöpögős, nyálas happy endre, mert ez egyáltalán nem ilyen történet.

   A vége keserédes, mélabús, mégis reménykeltő és szívbemarkolóan romantikus.

   Aztán ki tudja? Lehet, hogy egyszer lesz még tényleges folytatása, amiben minden szereplő élete a helyére kerül... :)

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti, külföldi változat, ami mindenképpen illik az első rész magyar kiadásához. 

   A borítón, a főszereplő és narrátorunk, Mal látható, aki egy sziklás, gyér lombozatú fákkal benőtt, ködös, kietlen tájon áll, gondolom a Prince-szigeten.

A kép forrása