Könyvkritika: Julie Kagawa - Vaslovag
Julie
Kagawa
Ash, a tündér jégherceg a szerelmet a halandók és a bolondok gyengeségének tartotta.
Az ő szíve szörnyű halált halt, és vele halt minden érzelme is. Legalábbis azt hitte...
Ekkor azonban Meghan Chase, a félig ember, félig tündér lány áttörte a védelmi vonalait, és visszavonhatatlan esküvel, lovagjaként kötötte magához a herceget.
Meghan immár Vaskirálynő, egy olyan birodalom uralkodója, ahol sem a Nyár-, sem a Téltündéreknek nincs esélyük a túlélésre.
Ash most – kéretlen riválisa, Puck, és a bosszantó Grimalkin kíséretében – küldetésre indul, hogy beteljesítse a Meghannak tett lovagi esküjét. Hogy életben maradhasson a Vasbirodalomban, lélekre és halandó testre van szüksége. A próbák azonban, amelyeket ki kell állnia, jóformán teljesíthetetlenek.
Ash az út során megtud valamit, ami mindent megváltoztat – valamit, ami megingatja a legsötétebb hitét, és bebizonyítja, hogy néha az áldozathozatalhoz nem elég pusztán a bátorság.
Kövesd nyomon rég várt történetét!
El sem hiszem, hogy végre ezt is megéltem.
Csupán ,,csak" négy évet kellett várni a folytatásra, de végül a kezembe vehettem a Vastündérek sorozat negyedik kötetét. Azt hiszem ez nem csak számomra volt ünnepi pillanat. Dobpergést, harsonákat és kürtöket, de halál komolyan mondom... :)
Olvastam a Molyon, hogy voltak akik a hazai megjelenés előtt gyorsan újraolvasták az előző három részt, de én nem így tettem, mert egyszerűen nem volt rá időm.
Szerencsére emlékeztem még a főbb történésekre és a könyv első pár fejezete teljesen felfrissítette a memóriámat, szóval újult erővel és hatalmas elvárásokkal kezdtem hozzá a könyvhöz. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert szerettem ezt a kötetet (is), akárcsak az előzőeket.
Julie Kagawa egy igazán fantasztikus és jól ismert, tündérektől hemzsegő világot alakított ki, ami számomra kedvenc lett. Nem lett a kedvenc könyvem, de a világfelépítést egyszerűen imádom. Ha valahol létezik a tündérek és varázslat világa, akkor szerintem pontosan ilyen lehet. Egyszerre kegyetlen és hívogató, egyszerre szívemnek kedves és félelmet keltő.
Még mindig nem tudom pontosan eldönteni, hogy Team Ash vagy Team Puck vagyok-e? Hmhmhm. Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen mindkét karakter megosztó, tele emberi hibával és mégis már - már tökéletesek.
Aztán persze ott van az édes és körmönfont Kacor, a tündérmacska, aki annyira élettel teli és vibráló személyiség, hogy már önmagában képes lenne az összes részt egyedül elcipelni a szőrös kis hátán.
Meghan karaktere viszont végig nagyon hiányzott, mert ő pontosan egy olyan hősnő, akit könnyű megkedvelni és még könnyebb megérezni a hiányát.
Emiatt egy picit kevésbé tetszett ez a rész, mint az előzőek, de a vége mindenéért kárpótolt.
Igazából végig sejteni lehetett, hogy miként is végződik majd ezt a történet, mégis képes voltam izgulni a szereplőkért, velük éreztem és velük éltem.
Voltak sokkoló halálesetek, szomorú búcsúzások, meglepő fordulatok és örömteli pillanatok is.
Nagyon örülnék ha a jövőben a kiegészítő trilógia is megjelenne valamikor, ami a felnőtt Ethan kalandjait követi nyomon, mert érdekelne, hogy az írónő mit tudott még kihozni ebből a világból.
A kötet végén egyébként található még, egy a Sohaföldre tévedt halandókat oktató útmutató, valamint egy interjú Julie-val. Ezek is kimondottan tetszettek és jópofának tartottam őket.
Boldog szívvel ajánlom ezt a sorozatot a Shakespeare féle Szentivánéji álom rajongóinak, valamint azoknak, akik kimondottan utálják a nyálas tündérsztorikat, de imádják a vad, barbár és gyilkos hajlamú tündéreket felvonultató regényeket.
A sztori végtelenül szórakoztató, romantikus, tele mitológiával és kitűnő fantáziával, valamint szerethető és érdekes karakterekkel.
Vigyázat, mert szerintem könnyen függőséget okoz, méghozzá jó értelemben. Ha egyszer elkezditek, tuti, hogy képtelenek lesztek letenni. Örüljetek, hogy most már nem kell olyen sokat várni a folytatásokra... :)
Pár szó a borítóról: Tematikájában nagyon hasonlít az előző kötetekre, csak még azon mindig Meghan-t láthattuk, most az egyszer, a címszereplő, Ash herceg, az újdonsült vaslovag arca virít a kötet elején.
Hátul viszont a jó öreg Robin pajtás somolyog, ami szerintem nagyon hatásos.
Tetszik ez a hidegkék szín, a fás, lombos, jeges, zúzmarás háttér. Találó. :)
Vaslovag (The
Iron Knight)
Vastündérek
sorozat – 4. rész
Magyar
kiadás éve: 2018
53-as sorszámú Elit Team kötet
Fülszöveg:Ash, a tündér jégherceg a szerelmet a halandók és a bolondok gyengeségének tartotta.
Az ő szíve szörnyű halált halt, és vele halt minden érzelme is. Legalábbis azt hitte...
Ekkor azonban Meghan Chase, a félig ember, félig tündér lány áttörte a védelmi vonalait, és visszavonhatatlan esküvel, lovagjaként kötötte magához a herceget.
Meghan immár Vaskirálynő, egy olyan birodalom uralkodója, ahol sem a Nyár-, sem a Téltündéreknek nincs esélyük a túlélésre.
Ash most – kéretlen riválisa, Puck, és a bosszantó Grimalkin kíséretében – küldetésre indul, hogy beteljesítse a Meghannak tett lovagi esküjét. Hogy életben maradhasson a Vasbirodalomban, lélekre és halandó testre van szüksége. A próbák azonban, amelyeket ki kell állnia, jóformán teljesíthetetlenek.
Ash az út során megtud valamit, ami mindent megváltoztat – valamit, ami megingatja a legsötétebb hitét, és bebizonyítja, hogy néha az áldozathozatalhoz nem elég pusztán a bátorság.
Kövesd nyomon rég várt történetét!
El sem hiszem, hogy végre ezt is megéltem.
Csupán ,,csak" négy évet kellett várni a folytatásra, de végül a kezembe vehettem a Vastündérek sorozat negyedik kötetét. Azt hiszem ez nem csak számomra volt ünnepi pillanat. Dobpergést, harsonákat és kürtöket, de halál komolyan mondom... :)
Olvastam a Molyon, hogy voltak akik a hazai megjelenés előtt gyorsan újraolvasták az előző három részt, de én nem így tettem, mert egyszerűen nem volt rá időm.
 |
| A magyar kiadás borítója |
Julie Kagawa egy igazán fantasztikus és jól ismert, tündérektől hemzsegő világot alakított ki, ami számomra kedvenc lett. Nem lett a kedvenc könyvem, de a világfelépítést egyszerűen imádom. Ha valahol létezik a tündérek és varázslat világa, akkor szerintem pontosan ilyen lehet. Egyszerre kegyetlen és hívogató, egyszerre szívemnek kedves és félelmet keltő.
 |
| Robin pajtás, a Vaslovag és a Vaskirálynő |
Aztán persze ott van az édes és körmönfont Kacor, a tündérmacska, aki annyira élettel teli és vibráló személyiség, hogy már önmagában képes lenne az összes részt egyedül elcipelni a szőrös kis hátán.
Meghan karaktere viszont végig nagyon hiányzott, mert ő pontosan egy olyan hősnő, akit könnyű megkedvelni és még könnyebb megérezni a hiányát.
 |
| Puck, Meghan és Ash |
Igazából végig sejteni lehetett, hogy miként is végződik majd ezt a történet, mégis képes voltam izgulni a szereplőkért, velük éreztem és velük éltem.
Voltak sokkoló halálesetek, szomorú búcsúzások, meglepő fordulatok és örömteli pillanatok is.
Nagyon örülnék ha a jövőben a kiegészítő trilógia is megjelenne valamikor, ami a felnőtt Ethan kalandjait követi nyomon, mert érdekelne, hogy az írónő mit tudott még kihozni ebből a világból.
A kötet végén egyébként található még, egy a Sohaföldre tévedt halandókat oktató útmutató, valamint egy interjú Julie-val. Ezek is kimondottan tetszettek és jópofának tartottam őket.
 |
| Ash, a Vaslovag és a Téli udvar hercege |
A sztori végtelenül szórakoztató, romantikus, tele mitológiával és kitűnő fantáziával, valamint szerethető és érdekes karakterekkel.
Pár szó a borítóról: Tematikájában nagyon hasonlít az előző kötetekre, csak még azon mindig Meghan-t láthattuk, most az egyszer, a címszereplő, Ash herceg, az újdonsült vaslovag arca virít a kötet elején.
Hátul viszont a jó öreg Robin pajtás somolyog, ami szerintem nagyon hatásos.
Tetszik ez a hidegkék szín, a fás, lombos, jeges, zúzmarás háttér. Találó. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése