Könyvkritika: Charlie N. Holmberg - A mestermágus

Charlie N. Holmberg

A mestermágus (The Master Magician)

A papírmágus trilógia – 3. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.

   Az előző kötetről írt értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
   Egy újabb trilógia végére értem, egy újabb nagyszerű sorozat zárul le. Habár az is igaz, hogy külföldön május 15.-én fog megjelenni a spin-off kötet, ami a The Plastic Magician címet viseli.

A magyar kiadás borítója

   A minap kérdeztem a kiadót, hogy tervben van-e ennek a kötetnek a megjelenése, de még nem nyilatkoztak semmi konkrétumot. Azt válaszolták, hogy ha jól fogynak az eredeti trilógia kötetei, akkor bizony lehet róla szó, mert ők egyébként nagyon szeretnék kiadni. Reméljük a legjobbakat.
   A lényeg pedig még mindig az, hogy pontosan egy éve jelent meg az első kötet. Emlékszem, hogy a Könyvfesztiválos újdonságok között tartottam számon és nagyon vártam. Imádtam és persze azonnal szerettem volna a második részt, ami tavaly év vége fele meg is jelent. Most pedig már ott tartunk, hogy a befejező részt is elolvastam.
   Ha engem kérdeztek, akkor a kiadó rekord gyorsasággal jelentette meg ezt a három részt, ráadásul a fordítás is kitűnő, a borítók pedig lélegzetelállítóak. Szóval minőségi munka ez kérem, amiért nagyon hálás vagyok. :)
   A mestermágus bizony jó két évvel azután veszi fel a fonalat, ahol anno Az üvegmágus véget ért.
   Hőseink viszonylag unalmas és hétköznapi életet éltek, amit cseppet sem bánnak. Ceony gőzerővel és kitartó szorgalommal készül a várva-várt mestervizsgájára. Az Emery-vel való kapcsolata pedig egyre mélyebb és biztosabb. Habár a mágustársadalom teljesen elzárkózik a mester-tanítvány viszonytól és ez bizony a későbbikebben igazán meglepő fordulattal zárul, ami kihat a jövőre nézve is.
   Egyébként lehet, hogy ez engem minősít, de számomra pont a Ceony és Emery között lévő tiltott viszony volt a kedvencem, mert bizony nincs is szebb a lopott csókoknál és a titokban küldözgetett szerelmes leveleknél.

A kiegészítő kötet borítója

   Kettejük kapcsolata egyre felhőtlenebb, egyre nyitottabb, persze teljesen korhű a Viktoriánus London életteréhez, tehát egy csóknál tovább sosem mennek, mégis szívmelengető páros ők ketten.
   Az előző részben megismert metsző pedig - természetesen - megszökik, így hát Ceony kénytelen vele felvenni a harcot, ha nem akarja holtan végezni...
   Ebben a kötetben egyébként tetszett még, hogy kitűnő hangsúly volt a bűnüldözés, Ceony családi problémái,  az Emery-vel való bimbódzó szerelme, valamint a saját jövője között.
   Befejező kötet lévén, a szerző mindenre kitért, mindent megmagyarázott, minden szálat elvarrt.
   Csupán egyetlen egy nyitott kérdés maradt, már ami a matériamágiát illeti, de nem volt baj, hogy ez az egy dolog úgymond ránk, olvasókra lett bízva. Persze az is lehet, hogy a kiegészítő kötetben már erre a kérdésre is jócskán választ kapunk.

Ceony Twill  (A kép forrása)

   Bőven akadtak humoros, romantikus, izgalmas jelenetek és persze most sem maradtak el - sajnos - a kimondottan gusztustalan és irtóztató metszőkkel kapcsolatos részek, ahol a fejemet fogtam és bizony hányingerem is lett.
   Brrrrrr. Szigorúan csak 16 éven felülieknek ajánlom ezt a könyvet.
   A világfelépítés még mindig egyedi és különleges, a szereplők kedvelhetőek, bár Ceony néha kimondottan minden lében kanál, Aviosky mágus pedig - rájöttem - McGalagony professzora emlékeztet.
   Amilyen rövid kis könyv, olyan tartalmas.

A kép forrása

   Bátran ajánlom az olyan veterán fantasy és varázslat kedvelőknek, mint amilyen én is vagyok, de próbálkozhatnak vele azok is, akik soha nem olvastak még csak hasonló témájú köteteket sem.
   Szerintem az a legnagyobb baj ezzel a trilógiával, hogy rövid, nem mindenhol van teljesen kidolgozva, itt-ott el lett kapkodva, de úgy vélem, hogy nem mindig jó ha valami bő lére van eresztve és túl van írva.

Ceony és Emery  (A kép forrása)

   Pár szó a borítóról: Eszméletlen szép.
   Az előző részek is mestermunkák voltak, de a sztori címéhez illően, ez lett a legszebb és a leginkább kifejező, történethű borító.
   Sánta Kira igazán tehetséges, csak gratulálni tudok neki. Most az egyszer ezer hála és köszönet a kiadónak, hogy nem vették meg az eredeti borítókat...:)

Az írónő