Könyvkritika: Kiersten White - Több mint különleges

Kiersten White

Több mint különleges (Supernaturally)

Természetfölötti trilógia – 2. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

Evie végre olyan hétköznapi életet él, amilyenre mindig is vágyott, ám egy nap rádöbben, hogy hosszú távon ez… kissé unalmas. Nosztalgiával emlékszik vissza a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál töltött időszakra, és ekkor újra lehetősége nyílik arra, hogy ott dolgozzon. Mivel kétségbeesetten vágyik némi változatosságra, igent mond.

Egyik küldetés borzasztóbb a másiknál, ezért felmerül benne a kérdés, vajon jó döntést hozott-e. Ráadásul megjelenik az exe, a tündér Reth, aki sötét titkot fed fel Evie múltjából. Evie rájön, hogy a tündérek világában háború készülődik, ami az egész természetfeletti világot káoszba döntheti. És hogy mi a háború tétje? Evie maga.

Ennyit az átlagos életről.

   Kicsit bajban vagyok most, mert anno az első rész nagyon tetszett, kellemes meglepetés volt és már alig vártam a következő részt, főleg, hogy csakúgy, mint a Vaslovag esetében pontosan négy évet kellett várni a hazai folytatásra...

   Most mégis kicsit csalódott vagyok, mert nem azt kaptam amire vártam és amire számítottam.

   Nem volt rossz, félreértés ne essék, még így is azok közé a könyvek közé tartozik, amik idén elnyerték a tetszésemet, de bőven hagyott kívánni valót maga után. :(

A magyar kiadás borítója

   Maga a történet és az alapötlet még mindig érdekes, szórakoztató és egyedi, hiszen vannak benne gonosz tündérek, halálos vámpírok, valamint vérfarkasok, szellemek, trollok és még rengeteg féle varázslény.

   A főszereplő Evie, pedig maga is kimondottan különleges, mint ahogyan azt a cím is mutatja. A kötet végén végül fény derül kétes szárazására is, de addig...?
   Olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy néha alig történt valami, olvashattunk a szereplők hétköznapjairól és ennyi. Utána meg úgy beindultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem és azt sem tudtam, hogy mi van?
   Úgy gondolom, hogy nem volt meg a kellő egyensúly a fő és a mellékes cselekményszálak között. Az írónő annyi mindenről akart írni egyszerre, hogy ez végül az egész történet rovására ment.
   Ez volt a problémám, de attól még elismerem, hogy sztori végtelenül humoros, jól építkezik, hiszen Evie egy igazán talpraesett karakter, aki igyekszik minden élethelyzetben megállni a helyét.
   Rajta kívül viszont senkit, de tényleg senkit sem tudtam kedvelni. A szerelmi szál kicsit túlontúl nyálas volt és Lend, mint Evie álmainak a pasija? Hát... nem köszönöm. Nagyon eltörpül a könyves álompasik listáján.

Evie  (A kép forrása)

   Volt pár dolog ami egyáltalán nem lett megmagyarázva, pedig végig igencsak fontos volt és a szereplők sokat emlegették. Aztán egyszer csak már senki sem gondolt rá többet és ezzel el is volt intézve. Ezt nem igazán értettem.
   Evie mellett még Reth, a tündér karakterét tudom kiemelni, aki kimondottan megosztó és néha idegesítő, de legalább érdekes és van benne potenciál. A többiek viszont tényleg olyan jelentéktelenek voltak.
   Még a főgonosz is, akiről a végén derült ki minden szenny. Gondolom megdöbbentőnek és sokkolónak lett szánva a kiléte, de nekem nem volt meglepő. A háttérből mozgatta a szálakat, számító volt, de ennyi.

Evie, Lend, Reth és Jack  (A kép forrása)

   Azért ajánlom figyelmetekbe, főleg akik olvasták már az előző részt és szerették is, hiszen mégiscsak egy várva-várt folytatásról van szó, de a világot nem igazán váltotta meg. Lehet, hogy utolérte a második részek átka?
   Mindenesetre kíváncsi vagyok a befejező részre és ha megjelenik, akkor biztosan el fogom olvasni.
   Pár szó a borítóról: A borító viszont nagyon tetszik, mert egyszerű, nagyszerű, de kifejező és nagyon szép.
   A modell ugyebár Evie maga lenne.
   A karakter, csakúgy, mint az előző köteten, egy réten áll, a virágok között. A sötétebb, naplementére hajazó színek és ,,Evie" ruhája is jelzi, hogy a történet váratlan és kiszámíthatatlan fordulatot vett.

A befejező rész borítója