Szentimentális szerda: Andy Weir - A marsi

Andy Weir

A marsi (The Martian)

Magyar kiadás éve: 2014, 2015

Fülszöveg:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

   Azt hiszem, hogy az egyik bejegyzésemben leírtam már nektek, hogy hosszú távon képtelen vagyok ellenállni, hogy ha egy könyv körül óriási a felhajtás. Ilyen volt anno A Da-Vinci kód, az Alkonyat, az Elven testek, A szürke ötven árnyalata, A Csillagainkban a hiba, de még a Harry Potter is.

   Amikor meglátom, hogy sokan olvassák és ömlengenek róla vagy éppen a földig is lehordják, akkor bennem azonnal megmozdul valami és késztetést érzek, hogy hamarost beszerezzem és elolvassam.

   Talán hajt a kíváncsiság. Persze azért mindig vannak kivételek, bár azt esetek többségében – lekopogom – nem lövök nagy bakot azzal, hogy végül én is beszállok a hype-ba.

   Nem volt ez másképpen anno A marsival sem, ami pont a múlt hétvégén ment a televízióban, ezért most újra aktuálisnak véltem, hogy előhozakodjak vele.

   Mark Watney és öt társa egy Ares nevű program keretein belül a Mars felszínén végeznek kutatást. Ez már a harmadik Ares program és senki még csak gondolni sem merné, hogy valami most másképpen fog alakulni, mint az első kettő missziónál.

   Ám a sors kegyetlen játszótárs, így hát Lewis parancsnok és csapata, a hatodik solon egy homokviharral kénytelenek szembenézni. A NASA természetesen figyeli őket, mint a kedves kis Nagy Testvér, így hamar jelenti nekik, hogy hiába kezdték meg még csak most a küldetést, induljanak vissza a Hermes nevű, űrben keringő hajóra, hiszen a landoló siklójuk csak 150 km/h sebességet bír elviselni, utána felborul és ők talán örökre ott ragadnak.

    Ezzel nem is lenne probléma, csak hát Markot elsodorja a kommunikációs antenna és a többiek hiába próbálják megkeresni, nem találják, ráadásul a műszereik is azt mutatják, hogy Watney meghalt.

   Igazából itt kezdődik el a könyv.

   Az öt asztronauta, abban a biztos tudatban, hogy hatodik társukon már nem lehet segíteni, felszállnak és saját életüket mentve eltűnnek a Marsról.

   Csakhogy, mint ahogyan azt arra a narrátorunk, maga Mark is felhívja a figyelmünket, ő él és virul.

   Miután Mark behúzódik a Lakba, ebbe a Marson lévő, biztonságos menedékhelyre és laborba, rá kell döbbennie, hogy egyes egyedül van ezen a kietlen, kopár, sivár bolygón.

   Senki még csak nem is sejti, hogy ő életben van. Nincs segítsége, csak magára számíthat és a következő csapat,, röpke” négy év múlva érkezik.

   A legtöbb ember azt gondolná, hogy Mark itt teljesen összeomlik és vége is a könyvnek. Ám Watney-t nem ilyen fából faragták. Ő nemcsak egy asztronauta. Ő gépészmérnök és botanikus is egy személyben, aki úgy dönt, hogy felveszi a harcot az elemekkel és mindaddig életben marad, amíg valaki vagy valakik érte nem jönnek.

   Bonyolult matematikai, kémiai és fizikai számítások tömkelegét végzi el és eközben megpróbálkozik a marsi élettel. Azzal az életformával, ami a legjobb és legokosabb tudósok és agytrösztök szerint egyszerűen kivitelezhetetlen.

   A kötet vége nekem egy kicsit el lett kapkodva. 

   Annyi kínszenvedés és annyi magányos, marsi napok után szívesebben olvastam volna bővebben is arról, hogy végül mi történt Markkal. 

   Az egyik pillanatban még pörögnek az események, akció – akció hátán, aztán kész már vége is a regénynek. Na, puff! Ez így nagyon hirtelen volt.

   Mindent egybevetve: Értem, hogy miért olyan sikeres ez a könyv, hiszen van benne: akció, humor, dráma és még egy kis románc is. 

  Az igaz, hogy nem ez lett a kedvenc könyvem, hogy engem nem kapott el annyira a gépszíj, mint másokat, de azért örülök, hogy végül elolvastam. 

   Ez egy nem mindennapi történet, tele egyáltalán nem átlagos hősökkel. 

   Arról meg külön jó volt olvasni, hogy az emberiség képes lehet arra, hogy összefogjon egyetlen ember miatt. Bárcsak így lenne ez, a való életben is.

   A filmet előbb láttam, mint hogy olvastam volna a könyvet és úgy gondolom, hogy ez jó döntés volt a részemről, mert lehet, hogy végül idő előtt feladtam volna a regényt. 

   Számomra kicsit túl sok benne a matek. Sosem voltam valami jó a reál tárgyakból, így amikor az író ecsetelni kezdte az aerodinamikai és egyéb dolgokat, az nekem már kicsit sok volt.

   Pár szó a borítóról:  Nekem a filmes borítóval ellátott kötet van meg, de a Fumax, ellentétben a többi kiadóval, szerencsére levehető formában tette rá, így hát Matt Damon  arca alatt ott virul az eredeti borító is.

   Az eredeti borító pedig egyszerű és nagyszerű. Mark van rajta az űrruhájában, amint a narancssárgás színű, sűrű, átláthatatlan, marsi porviharban karral kinyújtva felénk közelít.