Szentimentális szerda: Helene Wecker - A gólem és a dzsinn
Helene Wecker
A gólem és a dzsinn egy nagyon összetett történet, nem is egyszerű számomra megfogalmazni, hogy miről is szól valójában. Egyszerre szórakoztató fantasy és gyönyörű, lírikus ütésekkel beoltott szépirodalmi mű.
Egyszerre szól az ifjúságnak és egyszerre mindenki másnak is. Leginkább egy hagymához tudnám hasonlítani. Minél tovább olvassa az ember, annál inkább több réteget hánt le róla és jut el végül valahová a végére.
A könyv rengeteg szálon fut és sok – sok karaktert vonultat fel. A főszerepben mégis két mondabéli lény áll. Gondolom, hogy a címből már ti magatok is rájöttetek, hogy kik azok.
A gólem, nevezetesen Chává, egy nőnemű lény, akit egy lengyel férfi csináltatott magának megrendelésre, hogy a későbbiekben majd, a nő a mátkája legyen.
Otto Rotfeld azonban azzal egyáltalán nem számolt azzal, hogy az Amerikába tartó hajóra majd ketten szálnak fel, de onnan csak egyvalaki jut le.
Ő ugyanis nem éli túl az utat, így hát Chává magára marad a XIX. századi Amerikában, ahol kénytelen egyedül boldogulni, miközben semmit sem tud a világról, ráadásul valamiképpen átérzi mások legszükségesebb, legerősebb vágyait, gondolatait.
Ez a képessége, valamint a teremtésével életre hívott kíváncsisága és emberfeletti ereje sokszor bajba sodorja és talán börtönbe is kerülne, hogy ha nem segítene rajta az útjába akadó Meyer rabbi, aki szemmel láthatólag azonnal tudja, hogy mivel is van dolga és önként vállalja, hogy Chávát a szárnyai alá veszi. Igazából még nevet is ő ad neki. Kettejük kalandjait és mindennapjait követhetjük nyomon úgy, hogy az egy cseppet sem átlagos vagy unalmas.
Ezzel párhuzamosan, Manhattan utcáin, egy Albíri nevű öreg bádogos megbízatást kap, hogy tegye rendbe a környék leghíresebb kávéházának tulajdonában álló régi, viharvert rézflaskát. Amikor óvatlanul nyúl a tárgyhoz, akarva – akaratlanul kiszabadít belőle egy hímnemű dzsinn-t, akit ezer évvel ezelőtt börtönözött be oda egy titokzatos mágus. A dzsinn – aki a későbbiekben az Ahmad nevet kapja – nem emlékszik, hogy miként is került fogságba, sem azt, hogy miért. Annyit tud csupán, hogy egy vénségesen – vén mágus tette ezt vele, aki szerinte már biztosan nem él.
Albíri tehetségesnek találja a dzsinnt a kovácsmunkában, ezért inasává fogadja. Ahmad nem tud és nem is akar kívánságokat teljesíteni, ellenben mindenét odaadná, hogy visszaszerezze a szabadságát és megtudja az igazat a múltjáról.
Ez a két teljesen eltérő figura, Chává és Ahmad, hasonló élethelyzetben, hasonló problémákkal küzdve egyszer csak találkoznak egymással és szépen, lassan barátságot kötnek.
Chává, a kezdetekben nagyon bizalmatlan Ahmad irányába. Egyáltalán nem bízik benne, de a körülmények újra és újra a dzsinn társaságára és segítségére utalják. Mind származásban, mind személyiségben nagyon különböznek egymástól. Ahmad forrófejű, hirtelen haragú és sokszor meggondolatlan, még Chává visszahúzódó és szinte már – már gyermeki lelkülettel, egy kívülálló szemén keresztül szemléli a világot.
Mindeközben, az ő szemeiken keresztül megismerhetjük azokat az embereket is, akiket az élet és a véletlen eléjük sodor.
Nagyon tetszettek az esti séták és a találkák, melyek során Chává és Ahmad egyre közelebb kerültek egymáshoz. Amikor ezeket a részeket olvastam reménykedtem benne, hogy idővel többet is fognak érezni egymás iránt.
Megjegyezném, hogy Az élet vize párhuzam Kenneth Oppel: Victor Frankenstein tanulóévei című kétrészes regényciklusához volt hasonló, ami nekem nagyon tetszett, hiszen anno imádtam azokat a könyveket is.
A vége pedig egyszerűen elképesztő volt. Tele fordulatokkal, akcióval, nemes és kevésbé nemes áldozatokkal.
Az írónő stílusa lenyűgöző. Minden szavából csak úgy süt a szépség. Képes úgy írni, hogy az jól megmelengesse az ember szívét.
Kitűnően ábrázolja a XIX. századi Amerikába érkező bevándorlók helyzetét, akik egy jobb élet reményében érkeznek az Újvilágba.
Fogalmazásmódja elképesztően részletes, figyelme mindenre kiterjed. Számunkra, olvasók számára, tiszta, korhű képet fest. Sosem olvastam még tőle, de nekem elképesztő, első meglepetés volt. Remélem, hogy még más könyvét is a kezembe vehetem majd.
A történet viszonylag kerek egészként zárul, habár az is igaz, hogy amikor megnéztem a Goodreads (hasonló, mint a magyar Moly.hu könyves közösségi oldal) adatlapját, láttam, hogy 2020-ra van tervezve egy második rész, The Iron Season (magyarul kábé: A vas éve vagy A vas évada, esetleg A vas évszázada) címmel, ami utalhat Ahmad, a dzsinnek és szinte az összes, ismert mitológiai lény egyik legnagyobb gyengeségére.
Sosem rejtettem véka alá abbéli véleményemet, hogy nem szeretem, amikor egy író elhúz egy történetet, de imádnám, hogy ha ennek a könyvnek lenne folytatása és annak örülnék a legjobban, hogy ha az új történet a mi korunkban játszódna. Az nagyon érdekes lenne. Viszont azt is olvastam, hogy a sztori a I. világháború alatt játszódna, ahol több gólemmel és dzsinnel is megismerkedhetnénk.
Pár szó a borítóról: Ez nem az eredeti borító. A Gabo kiadó gondozásában megjelent könyvhöz, ők egy teljesen új stílusvilágú kinézetet terveztek, ami nekem kifejezetten tetszik.
Szerintem nagyon szép, igényes munka, habár az is igaz, hogy ha az ember ránéz és figyelmen kívül próbálja hagyni a címet, akkor nem mondaná meg egyből, hogy ez a kötet egy gólemről és egy dzsinnről szól.
Inkább olyan, mintha egy elegáns és előkelő házaspár állna a középpontban, akiknek az arca valamiféle díszes kis keretbe van foglalva.
Az eredeti borítón a Washington Square Park diadalíve látható, háttérben egy téli tájjal. Az is nagyon gyönyörű és persze utal a regény egyik fő szálára, a gólem és a dzsinn esti találkozgatásaira. Szerintem az eredeti borító is szép, de a magyar is nagyon jól sikerült.
A gólem és
a dzsinn (The Golem and the Jinnie)
Magyar
kiadás éve: 2015
Fülszöveg:
Chavát egy kabbalista mágiát űző rabbi keltette életre a tizenkilencedik század végén egy férfi kívánságára, aki feleségre vágyott – ebbe az agyaggólembe azonban szokatlan módon emberi kíváncsiságot plántáltak. Miután Chava gazdája meghal a tengeren, a gólem egyedül érkezik meg New Yorkba, ahol útmutatás nélkül, önmagának kell boldogulnia.
Ahmad dzsinn, a tűz teremtménye, aki az ősi szír sivatagban született. Évszázados rabságából egy manhattani bádogos szabadítja ki, Ahmadot azonban egy törhetetlen vaspánt továbbra is ehhez a világhoz láncolja.
A gólem és a dzsinn a helyüket keresik az Újvilágba özönlő emigránsok között. Hiába ellentétes a természetük, egy véletlen találkozást követően barátságot kötnek. Hamarosan ráeszmélnek, hogy egy óvilági hatalom a nyomukba eredt – és ez a létüket fenyegető sötétség fontos döntés elé állítja őket.
A gólem és a dzsinn egy nagyon összetett történet, nem is egyszerű számomra megfogalmazni, hogy miről is szól valójában. Egyszerre szórakoztató fantasy és gyönyörű, lírikus ütésekkel beoltott szépirodalmi mű.
Egyszerre szól az ifjúságnak és egyszerre mindenki másnak is. Leginkább egy hagymához tudnám hasonlítani. Minél tovább olvassa az ember, annál inkább több réteget hánt le róla és jut el végül valahová a végére.
A könyv rengeteg szálon fut és sok – sok karaktert vonultat fel. A főszerepben mégis két mondabéli lény áll. Gondolom, hogy a címből már ti magatok is rájöttetek, hogy kik azok.
A gólem, nevezetesen Chává, egy nőnemű lény, akit egy lengyel férfi csináltatott magának megrendelésre, hogy a későbbiekben majd, a nő a mátkája legyen.
 |
| A magyar kiadás borítója |
Otto Rotfeld azonban azzal egyáltalán nem számolt azzal, hogy az Amerikába tartó hajóra majd ketten szálnak fel, de onnan csak egyvalaki jut le.
Ő ugyanis nem éli túl az utat, így hát Chává magára marad a XIX. századi Amerikában, ahol kénytelen egyedül boldogulni, miközben semmit sem tud a világról, ráadásul valamiképpen átérzi mások legszükségesebb, legerősebb vágyait, gondolatait.
Ez a képessége, valamint a teremtésével életre hívott kíváncsisága és emberfeletti ereje sokszor bajba sodorja és talán börtönbe is kerülne, hogy ha nem segítene rajta az útjába akadó Meyer rabbi, aki szemmel láthatólag azonnal tudja, hogy mivel is van dolga és önként vállalja, hogy Chávát a szárnyai alá veszi. Igazából még nevet is ő ad neki. Kettejük kalandjait és mindennapjait követhetjük nyomon úgy, hogy az egy cseppet sem átlagos vagy unalmas.
Ezzel párhuzamosan, Manhattan utcáin, egy Albíri nevű öreg bádogos megbízatást kap, hogy tegye rendbe a környék leghíresebb kávéházának tulajdonában álló régi, viharvert rézflaskát. Amikor óvatlanul nyúl a tárgyhoz, akarva – akaratlanul kiszabadít belőle egy hímnemű dzsinn-t, akit ezer évvel ezelőtt börtönözött be oda egy titokzatos mágus. A dzsinn – aki a későbbiekben az Ahmad nevet kapja – nem emlékszik, hogy miként is került fogságba, sem azt, hogy miért. Annyit tud csupán, hogy egy vénségesen – vén mágus tette ezt vele, aki szerinte már biztosan nem él.
Albíri tehetségesnek találja a dzsinnt a kovácsmunkában, ezért inasává fogadja. Ahmad nem tud és nem is akar kívánságokat teljesíteni, ellenben mindenét odaadná, hogy visszaszerezze a szabadságát és megtudja az igazat a múltjáról.
Ez a két teljesen eltérő figura, Chává és Ahmad, hasonló élethelyzetben, hasonló problémákkal küzdve egyszer csak találkoznak egymással és szépen, lassan barátságot kötnek.
Chává, a kezdetekben nagyon bizalmatlan Ahmad irányába. Egyáltalán nem bízik benne, de a körülmények újra és újra a dzsinn társaságára és segítségére utalják. Mind származásban, mind személyiségben nagyon különböznek egymástól. Ahmad forrófejű, hirtelen haragú és sokszor meggondolatlan, még Chává visszahúzódó és szinte már – már gyermeki lelkülettel, egy kívülálló szemén keresztül szemléli a világot.
 |
| Chává és Ahmad |
Nagyon tetszettek az esti séták és a találkák, melyek során Chává és Ahmad egyre közelebb kerültek egymáshoz. Amikor ezeket a részeket olvastam reménykedtem benne, hogy idővel többet is fognak érezni egymás iránt.
Megjegyezném, hogy Az élet vize párhuzam Kenneth Oppel: Victor Frankenstein tanulóévei című kétrészes regényciklusához volt hasonló, ami nekem nagyon tetszett, hiszen anno imádtam azokat a könyveket is.
A vége pedig egyszerűen elképesztő volt. Tele fordulatokkal, akcióval, nemes és kevésbé nemes áldozatokkal.
Az írónő stílusa lenyűgöző. Minden szavából csak úgy süt a szépség. Képes úgy írni, hogy az jól megmelengesse az ember szívét.
 |
| Az eredeti borító |
Fogalmazásmódja elképesztően részletes, figyelme mindenre kiterjed. Számunkra, olvasók számára, tiszta, korhű képet fest. Sosem olvastam még tőle, de nekem elképesztő, első meglepetés volt. Remélem, hogy még más könyvét is a kezembe vehetem majd.
A történet viszonylag kerek egészként zárul, habár az is igaz, hogy amikor megnéztem a Goodreads (hasonló, mint a magyar Moly.hu könyves közösségi oldal) adatlapját, láttam, hogy 2020-ra van tervezve egy második rész, The Iron Season (magyarul kábé: A vas éve vagy A vas évada, esetleg A vas évszázada) címmel, ami utalhat Ahmad, a dzsinnek és szinte az összes, ismert mitológiai lény egyik legnagyobb gyengeségére.
Pár szó a borítóról: Ez nem az eredeti borító. A Gabo kiadó gondozásában megjelent könyvhöz, ők egy teljesen új stílusvilágú kinézetet terveztek, ami nekem kifejezetten tetszik.
Szerintem nagyon szép, igényes munka, habár az is igaz, hogy ha az ember ránéz és figyelmen kívül próbálja hagyni a címet, akkor nem mondaná meg egyből, hogy ez a kötet egy gólemről és egy dzsinnről szól.
Inkább olyan, mintha egy elegáns és előkelő házaspár állna a középpontban, akiknek az arca valamiféle díszes kis keretbe van foglalva.
Az eredeti borítón a Washington Square Park diadalíve látható, háttérben egy téli tájjal. Az is nagyon gyönyörű és persze utal a regény egyik fő szálára, a gólem és a dzsinn esti találkozgatásaira. Szerintem az eredeti borító is szép, de a magyar is nagyon jól sikerült.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése