Filmajánló: Szerelem és szörnyek

 Sziasztok! :)

   A Szerelem és szörnyek eredetileg a mozikban debütált volna, sőt úgy tudom, hogy tavaly pár külföldi moziban be is mutatták. 

   A pandémiás helyzet miatt végül a Netflix vásárolta meg a jogokat, ami szerintem szuper ötlet volt, mert számomra eddig ez az év filmje. :)

   Már az előzetes is nagyon felcsigázott, de bevallom, hogy egy szimpla limonádé-filmre számítottam, ami vicces lesz igaz, de nem hagy majd bennem túl mély nyomot.

   Most pedig ott tartok, hogy egy hétvége alatt már kétszer megnéztem és a kedvenc filmjeim közé avattam.

   Az alapszituáció a mostanában igen népszerű posztapokaliptikus témát lovagolja meg, de egy teljesen új formában. 

   Szerencsére nem a gusztustalan zombik támadnak és nem is a földönkívűliek, hanem egy aszteorida közeledik a Föld felé, amire az országok egy csomó rakétát küldenek, szét is robbantják, de azzal nem számolnak, hogy a visszahulló törmelék és a kemikáliák következtében mutálódni fognak bizonyos kistestű állatok.

   Békák, gyíkok, pókok, férgek, hangyák és még sok-sok rovar, kétéltű és csúszómászó lesz sokkal okosabb, sokkal vérszomjasabb és sokkal nagyobb.

   Az emberek a föld alá kényszerülnek, bunkerekben élnek és bujkálnak, a túlélésért küzdenek.

   A főszereplő Joel, mindent és mindenkit elvesztett, egyetlen reménye a barátnője, aki egy másik bunkerben tengeti mindennapjait és akivel néha rádión tartja a kapcsolatot.

   A fiú egy támadást követően úgy határoz, hogy nem vár tovább és elindul megkeresni Aimee-t...

   Joelről viszont tudni kell, hogy szó szerint lefagy a szörnyek láttán, célozni sem tud, csupán rajztehetségével emelkedik ki a többiek közül és egy szörnyekről szóló naplót vezet a kalandjai során.

   A film - számomra - csúcspontja, amikor Joel életét egy édes kutyus, Boy, menti meg, aki halott gazdáját gyászolja és végül ők ketten egymásra találnak és hű társak, barátok lesznek a bajban.

   Mindenképp pozitív, hogy Boy igazi kutya volt, nem pedig CGI, mint ugyebár a szörnyek. Örültem, hogy valódi, hús vér eb játszotta, még a legveszélyesebb jelenetekben is. Ettől a film sokkal reálisabbnak tűnt.

   Dylan O'Brien alakítása szuper, mert egyszerre esendő és bénácska, akivel könnyű azonosulni, közben humoros, akiből a film végére egy John Connor féle hős és vezető válik.

   Mindenképpen kiemelném még Michael Rooker és Ariana Greenblatt párosát.

   Egy olyan apát és leányt jászanak, akik pont a szülőt és a gyermeküket vesztették el és ennek hatására találtak egymásra. Ők lesznek Joel tanítói és vezetői.

   Leginkább azért imádtam ezt a filmet, mert az alapötlet kreatív, ráadásul végtelenül drámai a karakterek múltja és vesztesége miatt. 

   Telis-tele van megható jelenetekkel, de közben tanulságos is, hiszen Joel mindent megtesz az igaz szerelemért, ami végül egy nem várt fordulattal csap arcon minket, nézőket.

   Kitűnően bemutatja az ember és az állat, valamint az ember és a természet kapcsolatát, ráadásul egyértelművé válik az is, hogy mindig lesznek olyan emberek, olyan elvetemültek, akik még az apokalipszist is arra használják, hogy másokat bántsanak, másokat sanyargassanak és kihasználjanak bárkit, illetve bármit.

   Szóval nem győzőm dicsérni ezt a filmet, hiszen a látványvilága első osztályú, a zenék szintén ütősek, a poénok betalálnak, de közben a dráma mégis hat a lelkünkre és persze együtt reménykedünk Joelell, hogy a szerelem tényleg képes győzedelmeskedni, még egy szönyekkel és halállal teli világban is.

   Bátran ajánlom azonak akik egyszerre szeretnének sírni és nevetni is egy filmen.

   A karakterek végtelenül szerethetőek és talán látok még potenciált egy esetleges folytatásban, én legalábbis mindenképpen örülnék neki. :)