Könyvkritika: Erin Watt - Omladozó királyság

Erin Watt

Omladozó ​királyság  (Cracked Kingdom)

A Royal család – 5. rész

Magyar kiadás éve: 2021

829-es sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

   Egy újabb fantasztikus és kedvenc sorozatom végére értem, ami egyszerre szomorú és szuper hír. 

   Kevés olyan könyv van a blogon, aminek mindegyik kötetéről írtam értékelést, de az Erin Watt szerzőpáros sorozata pont ilyen. Nézzétek:

   Könyvkritika: Erin Watt - Papír hercegnő, Könyvkritika: Erin Watt - Megtört herceg, Könyvkritika: Erin Watt - Cifra palota, Könyvkritika: Erin Watt - Megkopott korona, Könyvkritika: Erin Watt - Bukott örökös.

   Tagadhatatlan, hogy az első és a második részek voltak számomra a legjobbak és azokat semmi sem tudta überelni, ráadásul a mai napig egyik nagy könyves sérelmem, hogy a harmadik résznek magyarul a Cifra palota címet adták...annyira nevetséges.

   Mind a mai napig rengeteg negatív kritika éri ezt a szériát. 

   Sok jót mondanak róla, sokan olvassák és szeretik, mint én, de a többség szerint túlságosan szappanoperaszerű, néha már-már erősen túlzásokba esik, amit elismerek és ami erre a kötetre a leginkább jellemző volt.

   A Bukott örökös akkora arculcsapással, falkaparós függővéggel ért véget, hogy mindenki azonnal szerette volna a folytatást. Természetesen én is.

   Hartley és Easton párosa egyébként megosztó, ez a ,,Legyünk barátok, pedig egyértelmű, hogy jóval többet érzünk egymás iránt!" dolog nekem nem volt terhemre már az előző kötetben sem, itt mégis megint előtérbe került, hogy aztán ledöbbenjünk, amikor kiderült, hogy mi lett a következménye annak a bizonyos balesetnek...

A kép forrása

   Húzós spoilerek nélkül nem nyilatkozhatok, de azért a befejezésre is jócskán maradtak meglepetések, meghökkentő igazságok, amiket a szemfülesek azért már sejthettek.

   Volt itt minden. Amnézia, eltitkolt múlt és származás, kóma, esküvő és még sorolhatnám. 

   Valóban olyan, mint az Esmeralda vagy a Luz María nyolcszázadik részeinek egyike, mégis szerettem és örökre a szívembe zárom ezeket a bosszantóan jóképű és pusztító Royal fiúkat. ;)

   Easton óriási kedvencem, mert nagy lókötő és látszólag semmi sem érdekli, közben mégis érző szívű, sebzett srác, aki végre felnő és felelőségteljesen kezd viselkedni.

   Mindig is ő volt a család legkiemelkedőbb fekete báránya, valahogy kilógott a sorból már a történet legelején, nem is csodálom hát, hogy közönségkedvenc lett és ezért kapott két saját kötetet.

   A család többi tagja viszont háttérbe szorult, talán az ikrek kaptak picit több figyelmet, de még így is maradt hiányérzetem velük kapcsolatban. Ők inkább végig díszletekként szolgálatak ebben az egészben és kicsit úgy éreztem, hogy ezt a szerzők is érzik, ezért keverték őket most bajba. 

   Kicsit muszáj volt előtérbe kerülniük, ha már ez eddig nem igazán történt meg...

   Jó volt viszontlátni Ella és Reed párosát, hiszen mégiscsak velük kezdődött ez az egész. Nekem ők a tipikus álompár, minden hibájuk és konokságuk ellenére is.

   Hartley az előző részben picit szimpatikusabbnak bizonyult, mert tetszett, hogy nem ájult el Eastontól és tartotta magát, itt meg persze a körülmények miatt minden másképpen történt, ami sokszor zavart és elvette a karakter lényegét. Legalábbis szerintem.

   Összeségében tehát elmondható, hogy egy olyan sorozatról van szó, ami örök kedvencem marad és örülök, hogy elolvastam, mert kellemes élményeket okozott. Sokat nevettem rajta, pedig az ármánykodások jócskán zavaróak voltak benne, a szereplők húzásaival sokszor egyáltalán nem tudtam egyetérteni, mégis kiemelkedő és jó szívvel ajánlom.

   Az első részek tökéletesek, a Cifra palotától (Brrrr! Ez a cím!) kezdve viszont elkerülhetetlenül csökkeni kezdett a színvonal.

   Egyetértek azzal, hogy nem lesz folytatása, mert ez a lezárás így tökéletesen kerek lett, nem kell ide az ikrek könyve, hiába a sok rajongói kérés. Azért annyira nem voltak ők érdekes karakterek. Egyszerűen tudni kell abbahagyni.

   A Royal fiúk tönkretettek, elrabolták a szívem, velük sírtam és velük estem szerelembe, közben pedig csak kapkodtam a levegőt és olvadoztam a romantikától, erotikától.

   A kikapcsolódás garantált, szóval olvassátok, mert emlékezetes. :) A tanulság pedig egyértelmű: Lehet akármennyi pénzed, a boldogságot, a szerelmet és a családot nem veheted meg.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti másolata és hozza a már jól ismert tematikát.

   Ezúttal egy trónszéket láthatunk, amit mintha rubintokból raktak volna ki. Mesés.