Könyvkritika: Erin Watt - Bukott örökös

Erin Watt

Bukott örökös (Fallen Heir)

A Royal család – 4. rész

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Ezek a Royal fiúk tönkretesznek.

Easton Royalnak mindene megvan: vonzó külső, sok pénz, éles ész. Életének egyetlen célja, hogy a lehető legjobban szórakozzon. Sosem gondol a következményekre, mert nem kell miattuk aggódnia.

Egészen addig, amíg fel nem tűnik Hartley Wright, és fel nem forgatja egyszerű életét. Ő az egyetlen lány, aki nemet mond neki, hiába vonzódik a fiúhoz. Easton képtelen megfejteni, és ez csak még ellenállhatatlanabbá teszi a számára.

Hartley-nak nincs rá szüksége. Szerinte Eastonnak előbb fel kell nőnie.

Lehet, hogy igaza van.

Ellenségek. Szabályok. Megbánások. Eastonnak életében most először nem elég a Royal-korona. Kénytelen megtanulni, hogy minél magasabbról indul valaki, annál nagyobbat bukhat.

   Most látom csak, az eddig magyarul összes részről írtam értékelést a blogon, mondjuk nem mintha kérdés lett volna, hogy netán erről a kötetről nem írok?! Ám akkor is tök jó, nem igaz? :)

   Linkek: Könyvkritika: Erin Watt - Papír hercegnő, Könyvkritika: Erin Watt - Megtört herceg, Könyvkritika: Erin Watt - Cifra palota, Könyvkritika: Erin Watt - Megkopott korona.

   Most pedig térjünk is rá magára a konkrét értékelésre. 

   Nem titok, hogy nekem ez az egyik kedvenc guilty pleasure sorozatom, hiába éri annyi negatív kritika, hogy olyan mint egy rossz szappanopera. Mindezek ellenére imádom vagy éppen főleg pont ezért, mert néha valóban kell egy kis bűnős élvezet. ;)

   Vártam már Easton történetét, hiszen a tavaly ősszel megjelenő Megkopott korona, ami Gideon és Savannah zűrös szerelmi életét mesélte el, nem tetszett annyira, nemhiába feledik kötet, csupán csak kiegészítő, szimpla időhúzás.

   Ebben a részben viszont végre tényleg visszatértünk az alapokhoz és egyszerűen imádtam minden sorát.

   Azt mindenképpen elismerem, hogy eddig az első rész volt a fő-fő kedvencem és azt valahogy eddig semmi sem tudta felülmúlni, főleg miután a második és főleg a harmadik rész, valamiféle negatív mélyrepülésbe kezdett.

   Itt viszont úgy éreztem, visszajöttek a tipikus Royal család élmények, érzések és persze a hangulat, így nekem tényleg tetszett.

   Az előző részekben megismert szereplők, főleg Ella és Reed teljesen a háttérbe szorultak, csak néha-néha olvashattunk róluk, Easton pedig főszereplővé avanzsált.

   Easton mindig is kilógott valahogy ebből a családból, talán még Ellánál is jobban, pedig őt ugye befogadták. Ő a tipikus rossz fiú, az örök lázadó, akinek hatalmas a dumája, sosincs nyugta, mindig űzi a vére és a meggondolatlansága határtalan, valahol mélyen mégis arany szíve van, csak hát kellett mellé egy olyan lány, aki végre jól helyre teszi...

A kép forrása

   Hartley eleinte nem volt szimpatikus, túlságosan tartózkodónak találtam, karót nyeltnek, barátságtalannak, de aztán rájöttem, hogy a szertelen fiatal férfi mellé pont egy ilyen józan gondolkodású nő illik.

   Szóval megszerettem a párosukat és ezerrel drukkoltam nekik. Nem is volt kérdés. :)

   Azt is elismerem, hogy egy idő után idegesített már kicsit, hogy Easton ennyire önpusztító és látszólag tényleg nem tanul semmiből, de valahol a könyv felénél végre észhez tért és igyekezett felnőttként viselkedni, ami határozottan jól állt neki és még vonzóbbá tette. 

   Sokszor kicsit Pán Péter - szindrómásnak érzem őt, a fiú, aki nem akar, nem hajlandó felnőni, de egyszer úgy is muszáj lesz neki, a kötet vége felé pedig akkora csavar és függővég lett hagyva, hogy tátva maradt a szám és csak kapkodtam a levegőt. Ha ettől nem tér észhez, hát semmitől...-gondoltam.

A kép forrása

   Voltak persze elejtett utalások, gyanús jelek, sejthető volt sok minden, hiszen cseppet sem hibátlan a könyv, néha igazi kliséhalmaz, de a szívemhez nőtt, így olyan égbekiáltó hibát nem tudok találni benne.

   Mindenképpen várom az utolsó részt, a nagy finálét, a tényleges lezárást, mert őszintén remélem, hogy az alkotók nem fogják elhúzni és valóban véget ér a sorozat az ötödik kötettel.

   Negatívumként éltem meg, hogy a családfő, Callum, szinte teljesen kiszorult a történetből, Sebastian és Sawyer párosát pedig tényleg nem tudom hova tenni. Egyszerű töltelékek ők és cseppet sem érdekesek. Róluk biztos nem olvasnék önélló kötetet, de még valamiféle feledik részt sem.
   Totálisan érdektelenek a számomra, habár azért nem mondom, hogy nem esett meg rajtuk a szívem, amikor...Na, nem is mondok többet!!!

   Pozitívum volt végig Easton fejében lenni és az ő nyakatekert gondolkodásmódjával végigkövetni az eseményeket, egyáltalán nem zavart a férfi szemszög. Sőt.

A kép forrása

   Sokszor hangosan felnevettem a vicces beszólásokon, viszont az iskolában folytatott Csajok háborúját kimondottan untam. A ragadós és értetlen Felicity az idegeimre ment.

   Összességében tehát: Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát és hiányozni fognak a karakterek, jó lenne már most a kezemben tartani a befejezést, de tudom, hogy még jó sokat kell várni rá. :(

   Royal-család fanoknak kihagyhatatlan, kötelező darab, csakúgy, mint azoknak akik mindig is kedvelték Easton karakterét, már az elejétől fogva.

   Pár szó a borítóról:  A borító megint szuper és ezek a lilás árnyalatú drágakövek egyszerűen gyönyörűek. Egy jogart formáznak ugye, ami megint csak illik az eddig megjelent kötetek tematikájához.