Könyvkritika: Leigh Bardugo - Árnyék és csont

Leigh Bardugo

Árnyék és csont  (Shadow and Bone)

Grisa trilógia - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2014, 2020, 2021

Fülszöveg:

Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

   A sorozatot láttam előbb, ez tagadhatatlan, hiszen óriási volt körülötte a hype és igazából még most is az, egyáltalán nem alaptalanul. 

   A könyvet kölcsönbe kaptam és nem teljesen nyerte el a tetszésemet, ennek pedig az a fő oka, hogy a Varjak bandája ugyebár nem volt benne. Nagyon hiányzott Jesper, Nyina és Matthias hármasa, mert kövezzetek meg, de nekem Kaz és Inej nem a kedvenceim...bocsi.

   A sorozathoz képest lassan indult be a cselekmény, ráadásul Alina egyáltalán nem szimpatikus főhősnő. Egyszerűen idegesít szegény.

   A történetet minden szempontból az Éjúr mentette meg, sőt ha ő nem lenne, akkor a sztori számomra teljesen érdektelen lenne.

   Leigh Bardugo világfelépítése viszont nagyon tetszik. Érdekes, izgalmas és picit a Katherine Arden féle A medve és a csalogány trilógia légkörére emlékeztet, ami ugyebár szintén a szláv, illetve orosz népek mítoszain és mondáin alapszik.

   Sokat segített a kötetben lévő térkép és a grisák leírásának gyűjteménye, hiszen már a sorozatban sem volt teljesen világos, hogy akkor kinek mi a képessége és mit is tudnak csinálni?!

   Az Éjúr már nem okozott meglepetést, mármint a valódi céljai, de még mindig ő a kedvencem ebből az egészből, mert szeretem az ilyen megosztó, meg nem értett, kiszámíthatatlan karaktereket.

   A mellékszereplők közül még Zsenya, Zója és David feltűnései tetszettek, pontosan azért, mert ők sem azok a tipikus fekete-fehér karakterek. Tőlük is állandó meglepetésekre lehet számítani, ráadásul nem mindig jó értelemben.

   Alina számomra az YA könyvek szokványos szereplője, a kiválasztott, aki képtelen kezelni a maga körül kialakult helyzetet és aki ebből kifolyólag állandóan nyafog és elégedetlenkedik. Képtelen voltam együttérezni vele, azonosulni meg egyenesen lehetetlennek bizonyult.

   Ugyanilyen Mal is, aki szerencsére picit kevesebbet szerepelt, mint a sorozatban és ezért egyenesen hálaimát rebegtem.

   Közte és Alina között látszólag baráti kémia működött, holott Alina már a kötet legelején bevallja magának, hogy szerelmes a fiúba.

   Alina és az Éjúr között ez is jobban átjött, de hát...értitek, ugye? ;)

   Muszáj kiemelnem és külön megemlítenem Baghrát, akit végig Zoë Wanamaker csodás alakításában láttam magam előtt és aki az Éjúr után máris a legérdeksebb szereplővé nőtte ki magát.

   Az írónő stílusa elnyerte a tetszésemet és a végére egészen jól belerázódtam a leírásaiba, ismertem és számítottam a fordulataira.

   Nem győzőm hangsúlyozni, hogy az egyedi fantasy világ, az erősítők, a grisák erői, Ravka történelme és úgy egészében maga a környezet, a körítés valóban csodálatos volt, a szereplők már sokkal kevésbé.

   Szerintem egyelőre biztosan nem fogom elolvasni a folytatásokat, talán inkább megvárom a második évadot - remélem lesz - vagy inkább a Hat varjú duológia irányába mozdulok el...

   A vége mondjuk megdöbbentő és igazi falkaparós befejezés, aminek következtében azonnal kellene a második rész, de valami hiányérzetem mégiscsak maradt, ha nem csapok le rá, pedig simán kölcsön tudnám kérni azt is.

   Összességében tehát: a sorozat rajongóinak bátran ajánlom, de készüljetek fel, mert nem olyan jó, mint az, pedig a készítők lényegében igen hűen követték Alina szálát.

   Pár szó a borítóról:  A kölcsönkapott kötet az eredeti, egyik első megjelenés egyike, nem a filmes borítós.

   Tetszenek ezek a vöröses-feketés színek, a Morozova szarvasára való utalás, valamint az Éjúr fekete árnyákainak és erőinek sejtelmes megjelenítése, mindez a Kis Palota? körül.