H. P. Lovecraft világa, ahogyan én látom - 1. rész

 Sziasztok! :)

   Az új évet egy olyan olvasási fogadalmammal kezdtem, ami már tavaly ősz óta érett, amikor sort kerítettem a Düledék palota elolvasására.

   Írtam itt a blogon és a Molyon is említettem sokszor, hogy leginkább H. P. Lovecraft stílusára lettem kíváncsi, hiszen az Erich Zann muzsikája című írás után rögtön eldöntöttem, hogy mindenképpen fogok még olvasni az írótól.

   A Cthulhu-mítosz és az egész Nagy Öregek legendája sokrétű, számomra néha kissé követhetetlen, hiszen Lovecraft nem igazán írt egybefüggően ezekről a lényekről, inkább kisebb novellák és kisregények tarkították az általa megalkotott legendákat.

   Eddig két kötetet olvastam el a Nagy Öregek köré épített multi-univerzumból.

   Az első a Helikon kiadó: Helikon Zsebkönyvek sorozatának egyik könyve, az Árnyék ​Innsmouth fölött című, ami három rövidebb sztorit tartalmazott.

   A kezdő és alapozó novella a Cthulhu hívása, eredetileg innen indult minden, ebből nőtte ki magát igazán a szerző űristeneinek/szörnyeinek világa, holott közel sem az első elbeszélés volt velük kapcsolatban.

   A címadó Árnyék Innsmouth fölött kisregény egy hideglelős, titokzatos város cseppet sem mindennapi lakóiról mesél és egy arra tévedő, balsorsú utazóról. 

   A dolog a küszöbön rövid, de annál hátbozongatóbb történetnek bizonyult, melynek középpontjában az elme megszállása és a halhatatlanság őrületes kergetése állt.

   Lovecraft a fantasy, a dark fantasy, a horror, sci-fi, a gótikus irodalom illetve a weird fiction műfajaiban alkotott. 

   Írásai egyszerre groteszkek és ijesztőek, közben pedig roppant érdekesek, kalandosak, telis-tele gonoszsággal, a mindenhol leselkedő halállal, őrült gyülekezetekkel, gyilkosságokkal és tébollyal.

   Olvasás közben néha azt éreztem, hogy a legjobb kincskereső kalandfilmek berkeibe cseppentem, mint mondjuk az Indiana Jones, a Lara Croft, A múmia és a Dzsungeltúra alkotások, leginkább az elveszett városok, titokzatos könyvek, valamint a lappangó mágia és a bálványok, szobrok, szekták miatt.

   Tetszettek a tudományos és régészeti hátterek, a földrajzi utalások, valamint a végtelen, sötét űr misztikumának rejtelmei és persze az, hogy eddig még nem kaptunk egyértelmű választ: szörnyekről vagy istenekről van szó, esetleg valami még rettentőbbekről?

   A Cthulhu hívása után jobban utánanéztem a dolgoknak és rájöttem, hogy érdemes Az őrület hegyeivel folytatni ezt az egészet, - ráadásul talán érdemesebb is lett volna azzal kezdeni - így hangoskönyvben a Helikon kötettel párhuzamosan hozzá is láttam a meghallgatásához.

   Az őrület hegyei szintén egy kisregény és a maga 184 oldalával teljes bepillantást nyújtott a Nagy Öregek múltjába és az akkori jelenébe, méghozzá egy igen izgalmas és rejtélyes antarktiszi expedíció keretein belül.

   Feltárta történelmüket, származásukat, háborúikat, tetteiket és minden fontosabb dolgot, tudnivalót róluk, miközben mégis bőven maradtak nyitott kérdések, amiket aztán Lovecraft szépen-lassan mutatott be nekünk, olvasóknak, a különböző novellák és más, egyéb írások megjelenéseivel.

   Ez egy roppant összetett világfelépítés, amit bizony egyáltalán nem kell alábecsülni és megköveteli, hogy minden alkotóelemét olvassuk, ismerjük, különben bizonyos eseményeket, utalásokat, helyszíneket nem fogunk megérteni. Ilyen például az oly sokat emlegetett elborzasztó könyv, a Necronomicon, Arkham városa, maga Cthulhu, a Nagy Öregek, a Külső Istenek, az Ősistenek vagy például a Miskatonic Egyetem, R'lyeh és így tovább.

   Persze külön is olvashatóak, de nem érdemes kihagyni egyetlen kirakós darabkát sem.

   Lovecraft írásmódját először nehéznek, túlírtnak, kicsit dagályosnak éreztem. Lassan haladtam vele, mert vagy egyáltalán nem voltak párbeszédek vagy csak elvétve, ami kimondottan zavart.

   Aztán pár oldal után megszoktam ezt a mesélő, elbeszélő stílust és nem is volt vele több gondom.

   Csakhamar megállapítottam, hogy a szerzőnél fontos elem, hogy nem mindent rág a szánkba, nem ír le dolgokat szó szerint, szeret ködösíteni és inkább az olvasók fantáziájára bízni bizonyos eseményeket vagy éppen egy-egy szörny/űristen kinézetét.

   Az írásaiban többször elhangzik, hogy az emberi képzeletnél és az ember ismeretlentől való félelménél nincs is rosszabb dolog.

   Szeretném folytatni az életművét és még jobban beleásni magam a Cthulhu-mítosz borzalmas titkaiba, mert érdekesnek, lebilincselőnek, szerteágazónak és dermesztőnek találtam.

   Az biztos, hogy Lovecraft sokakra hatással volt, új alműfajokat teremtett, más írók és alkotók vitték tovább a munkásságát, amit teljes mértékben megértek.

   Megmutatta és új szintre emelte az iszonyat fogalmát.

   Legközelebb a Helikon Zsebkönyvek másik kiadásával az Onnan ​túlról novelláskötettel szeretném folytatni és az is lehet, hogy egyaránt sort fogok keríteni a Lovecraft Földjén sorozatra/regényre. ;)