Könyvek, amiket Reese Witherspoon miatt olvastam el
Sziasztok! :)
A mai bejegyzésemben megmutatom nektek, azokat a könyveket, amiket a Reese Witherspoon könyvklub miatt olvastam el.
Volt már egy hasonló bejegyzés, nézzétek:
Íme a lista:
1. Ellery Lloyd - A klub
Nem voltam tőle elájulva, ráadásul nem értem, hogy a szellemek címke miért van rajta? :O
Szóval aki paranormális szálat várna – mint eleinte én is – és amiatt olvasná, az ne tegye, mert semmi ilyesmi nincs benne!
Az biztos, hogy szinte alig akadt szereplő, akit sikerült megkedvelnem, de azért Jess, Kurt és Nikki trióját emelném ki, mert velük legalább együtt tudtam érezni.
A többiek viszont gátlástalanok, undorítóak, hazugok, megannyi bűn szárad a lelkükön, mégis élik vígan az életüket és megússzák bárminemű büntetés nélkül, egészen addig amíg el nem látogatnak ebbe a klubba.
Az eleje kicsit lassan indult, bőven voltak üresjáratok, de jól fel volt építve a cselekmény, kellett, hogy jobban megismerjük a karaktereket.
Aztán a végén jöttek szépen-sorban az áldozatok és a csavarok, amik nagyon tetszettek.
Némelyik igazságszolgáltatás és bosszú volt, más egyszerűen csak a sors keze.
Ezek a „sztárok", ezek a celebek, viszont el lettek találva és igen jól be lett mutatva, hogy mi is folyik valójában a média mocskos világának kulisszái mögött.
Igazi társadalomkritika, érdemes már csak ezért is elolvasni.
Volt itt drogozás, gyilkosság, szexuális visszaélés, zsarolás és a többi…Hűűűűű.
Hagyott pár nyitott kérdést, de azért viszonylag lezárt, kerek egész.
Ajánlom, de leginkább azoknak akik Lucy Foley könyvein edződtek, hiszen itt is szinte csak a végén derül fény az áldozatok és a tettesek kilétére, addig pedig megy a sok titkolózás, valamint a lélektani ábrázolás.
Az biztos, hogy igazi hullámvasút, csak győzze az ember követni.
2. Gillian McAllister - Rosszkor, rossz helyen
Az biztos, hogy nem igazán szeretem az időutazós sztorikat, mert sajnos nem értem meg őket. :P
A Loki első és második évadánál is nagyon kellett figyelnem és persze ennél a kötetnél is.
Ez viszont az én szegénységi bizonyítványom, tehát semmit sem vont le a regény értékéből.
Azért adok rá négy csillagot, mert kicsit lassan haladtam vele, sok helyen túlírt volt, ez pedig jócskán megakasztott.
Viszont bravúrosan lett felépítve, a múlt és a jövő szálai szépen, egymás mellett haladtak, mindig több és több dolgot tudtunk meg a gyilkosságot megelőző eseményekről.
Nem semmi, hogy egyetlen, lényegtelennek látszó dolog mennyi mindent meghatározhat, akár évtizedekre visszamenőleg. Emberi sorsok dőlnek el egyetlen tett miatt.
SPOILER!!! A vége számomra keserédes, mert nagyon úgy vettem ki, hogy most akkor Jen, Ryan és Todd éltek boldogan, de helyette Pauline és a fiának a sorsa ment tönkre. Pauline pedig ugyanúgy járt, mint Jen. Tehát mi van akkor, ha ő is végigjárja a múltat, mindent helyrehoz és akkor Jenék élete lesz megint rossz? És azán történik minden újra és újra, mint egy időhurokban. :( Nem túl bíztató.
3. Lucy Foley - Vendéglista
Olvasás közben határozottan az volt az érzésem, hogy olyan elkerülhetetlen események felé tartunk, amik ha egyszer bekövetkeznek, akkor minden összedől.
Nagyon izgalmas volt, fordulatos, főleg így, hogy szinte végig nem lehetett tudni, hogy ki is valójában az áldozat és persze a tettes.
Imádtam a jellemrajzokat, csupa érdekes és megosztó karakter, ki-ki a maga bűnével vagy sötét titkával.
Szépen-lassan összeállt a kép, kirajzolódott a valóság és valahol megérdemeltnek gondoltam a végső gyilkosságot, valamiféle jogos bűntetésnek, a „tettes" letartóztatását pedig egy régóta érő vezeklésnek.
Leginkább Olivia és Hannah kerültek hozzám közel, meg a vége felé már Aoife is.
Jules és Will kettőse undorított, őket nem szerettem, Johnno-t pedig leginkább szántam.
Imádtam, hogy ugráltunk az időben, a jelen és a múlt között, közben pedig még mindig nem tudtuk, hogy ki az áldozat?!
Csavaros, most már kicsit jobban értem a Lucy Foley körül kialakult hype-ot.
Az biztos, hogy Sarah Pearse, Sarah Pinborough és Lisa Jewell mellé ő is bekerült az új, kedvenc XXI. Század kiadó krimiírói közé.
Bármilyen könyve fog még megjelenni, azt én biztosan elolvasom majd.
Jól lehetett vele haladni, olvastatta magát, imádom, hogy ezek a könyvek több, kisebb, de rövidebb fejezetekből állnak.
A helyszín, a szereplők száma a Tíz kicsi néger legjobb jeleneteit, pillanatait idézte. :)
4. Sarah Pearse - A szanatórium
Új kedvenc szerzőt és új kedvenc könyvet avattam, pedig az alacsony Molyos százalék miatt szkpetikusan kezdtem hozzá.
Nagyon megosztó könyv, mert sokan szeretik, sokan pedig nem, egyébként a magam részéről nem is értem ezt az alacsony Molyos százalékot…de hát ízlések és pofonok, tudom jól.
Engem megvett kilóra, pont jó időszakomban talált meg, amikor leginkább a krimik kötnek le.
Ijesztő volt, sokszor gyomorforgató és nagyon megrázó, de akkor is tetszett. Volt tippem a tettes kilétére, de végül nem találtam el, mert az utolsó oldalakon jöttek olyan csavarok, hogy csak lestem.
Az egyik áldozat szemszögéből is olvashattunk, na az teljesen kiverte nálam a biztosítékot.
A szereplők lélektanilag nagyon összetett karakterek, szerintem a közöttük működő dinamika tette igazán erőssé ezt a regényt.
Az eleje kicsit lassan indult, de meg kellett ismernünk a helyszínt és a karaktereket. Engem nem zavart, inkább fokozta a feszültséget. Utána pedig minden fejezetben történt valami izgalmas.
Az is tetszett még, hogy több, rövidebb fejezet volt, ami azt az érzést keltette, hogy haladós, olvasmányos ez az egész.
Elin, mint nyomozó, elismerem, hogy vele vannak komoly gondok, mert amatőrnek sokszor sokkal jobban beillett volna. Többször a fejemet fogtam, hogy miket tett, nem kért erősítést és még sorolhatnám…Ebben még van hová fejlődnie a szerzőnőnek.
Az alapötlet, a szanatóriumból átalakított luxushotel és persze annak sötét múltja, valamint a behavazott, a világtól elzárt hely annyira hideglelős. Brrr.
Az Asylum trilógia, némi skandináv krimi beütés, valamint, leginkább Lucy Foley és Paula Hawkins stílusa keveredett benne.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése