Könyvkritika: John Langan - Horgok

John Langan

Horgok  (The Fisherman)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

New ​York állam északi részén található a Dutchman’s Creek, amely az Ashokan-víztározóból ered. A meredek partú, gyors sodrású folyó a remek horgászat mellett azonban ígér valami mást is, ami túl fantasztikus ahhoz, hogy igaz legyen.

Amikor Abe és Dan, két özvegyember, akik egymás társaságában és a horgászat iránti közös szenvedélyükben találtak vigaszt, hallják a pletykákat a vízről, és arról, hogy lehet benne valami, ami gyógyír mindkettőjük veszteségére, csak legyintenek rá, mint egy újabb horgászmesére.

A férfiak azonban hamarosan egy olyan mély és régi történetbe keverednek, mint maga a víztározó. Ez a történet sötét paktumokról, rég eltemetett titkokról és egy titokzatos alakról szól, akit úgy ismernek: a Horgász. Abe és Dan szembesülni fog mindazzal, amit elvesztettek, és azzal az árral, amit meg kell fizetniük, hogy visszaszerezzék.

John Langan különös hangulatú regénye a gótika és a horror, a mítosz és a valóság keveréke, mely 2016-os megjelenését követően méltán kapta meg a Bram Stoker-díjat.

   Nos, nem volt egy könnyű olvasmány. Nagyon nehéz róla írnom.

   Azért ezzel kezdtem a Könyvfesztiválos szerzeményeimből, mert ezt a könyvet Gubanc választotta, felkeltette az érdeklődését a borító és a weird fiction címke.

   Az biztos, hogy találó rá, ráadásul én nagyon erősen éreztem rajta a lovecrafti stílust és a lovecrafti hatást. Ami persze jót jelent és pontosan ezért tetszett annyira.

   Ijesztő volt és roppant tanulságos, sok kérdésre választ kaptunk és sokra nem, maradtak bőven nyitott dolgok, de ez nem baj, ezt már megszoktam Lovecraftnál is, így nem okozott meglepetést.

   A vége az elkerülhetetlen vég felé mutat, ami keserédes, de hát a Biblia is erről ír…

   Volt ebben minden. 

   Horror elemek, mítoszok és mágia, titokzatos könyvek és tudósok, zombik és démonok, gyilkosság, szerelem, barátság, ármány és persze a gyász, a veszteség érzése és annak feldolgozása.

   Eleinte nehezen rázódtam bele, a vonaton kezdem el olvasni és valahogy lassan haladtam vele, túl sok volt benne az elbeszélés, monotonnak tűnt, kevés párbeszéddel, aztán jött ez a történet a történetben csavar és ott minden felgyorsult és jobb lett. Hátborzongatóbb, de határozottan jobb.

   Abe szimpatikus főhős, nagyon megszerettem.

   Jó szívvel ajánlom, elsősorban Lovecraft rajongóinak.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen ijesztő, de annyira találó. Imádom.

   Ez az Agave kiadó sajátja és nagyon jól illik a történethez.