Könyvkritika: Rosie Andrews - Az erdő
Rosie Andrews
Az erdő (The Puzzle Wood)
Magyar kiadás éve: 2024
Fülszöveg:
Az erdő mélyén valami éledezik.
Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után nyomoz.
Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.
A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet, gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie Catherine-nek, mi történt az elődjével?
Első könyvem volt a szerzőnőtől, de nem győzött meg teljesen, hogy beszerezzem vagy elolvassam az előző regényét, a Leviatánt.
Az erdővel azt volt leginkább a bajom, hogy túl sok nyitott kérdést hagyott hátra. Túl sok olyan dolog lett ránk, az olvasókra bízva, amivel őszintén mondom, hogy nem igazán tudtam mit kezdeni.
Az alapötlet nagyon tetszett, a fülszöveg keltette fel ugyebár a figyelmemet és azért is adtam neki egy esélyt.
Szerintem nem lett kellőképpen kidolgozva ez a történet.
Nekem olyan volt, mintha még maga az írónő sem tudta volna eldönteni, hogy akkor ez most krimi, thriller, valami misztikus-démonos kaland vagy éppen valami egészen más, meghatározhatatlan dolog.
Gyorsan haladtam vele, viszonylag rövid fejezetekből állt és olvastatta is magát, mert mindig történt valami rejtélyes, ami arra késztetett, hogy haladjak tovább, de lényegében ennyi.
Nem éreztem benne azt a pluszt, igazából erős hiányérzetem maradt és kész.
A szereplőket sem tudtam megkedvelni, sajnos kívülálló maradtam a cselekményben.
Nem volt rossz, négy csillagot simán megér, de nem hiszem, hogy fogok még próbálkozni Rosie Andrews munkásságával.
Az biztos, hogy kívül-belül gyönyörű, szuper igényes kötetről beszélünk, csodálatos nem vitás.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta az a bizonyos kúria, ami helyszínt adott a cselekménynek, azt pedig körbe-körbeölelik a zöld, barnás és aranyozott színű erdei indák.
Meseszép és roppant találó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése