Filmajánló: Mamma Mia! - Sose hagyjuk abba

Sziasztok! :)

   Kicsit megkésve, hiszen az egri nyaralás nem tette lehetővé, hogy premierben láthassuk, de a mai napon végre beültünk a moziba megnézni a Mamma Mia! folytatását.
   Elöljáróban csak annyit, hogy teljesen kiakasztott ez az alcím. Sose hagyjuk abba? Könyörgöm! Ez meg honnan jött?
   Másodszor pedig azt se felejtsük el, hogy természetesen azóta is ABBA slágereket dúdolgatok magamban és a Dancing Queen egyszerűn nem megy ki a fejemből.

   Emlékszem, az első részt még nagyon régen láttam, amikor a legjobb barátnőmmel csajos estét tartottunk, amin végül az egyik fiú haverunk is megjelent. Sosem felejtem el, hogy mennyire szenvedett miközben két órán keresztül folyt a tánc és az ének... :)
   Kellemesen csalódtam ebben a második részben, mert habár nekem anno az első is tetszett, ez a folytatás még inkább bejött.
   Gondolom, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy leírom: Az idős, felnőtt Donna ebben a részben sajnos  már nem él. :(  A szemfülesek ezt már bőven kikövetkeztethették az előzetesekből és a reklámokból is.
   Lánya, Sophie, befejezte édesanyja álmát és felújította a régi, görög, tengerparti házat, amiből most aztán hotel lett. Sophie erre az ünnepélyes megnyitóra készül, amikor is többféle dolog  történik egyszerre.

   Egyrészt, próbatétel előtt áll a Sky-jal való kapcsolata, ráadásul, Donna idő előtti elvesztése is felkavarja az emlékeket.
   Így történik hát, hogy a film két szálon fut. Az egyikben megismerhetjük a jelen eseményeit, még a másikban végre tanúi lehetünk, hogy a fiatal és életvidám Donna hogyan is találkozott anno a lehetséges apukák triójával.
   Nem tudom, hogy ti miként vagytok vele, de engem mindig is érdekelt, hogy ki lehet Sophie igazi, vér szerinti apja. Nem árulom el, hogy itt végül ki fog-e derülni az igazság, de azt bizton állíthatom, hogy családügyileg még bőven lesznek meglepetések.
   Évtizedekkel később, az ABBA dalok még mindig fülbemászók és szerintem pont ez a film egyik - ha nem a legnagyobb - titka. Mind a mai napig sokan szeretik a svéd együttest, így tehát a film maga is sikerre van ítélve.

   Üdítő, pezsgő hangulatú, színekkel és élettel teli film, amiből egyszerűen sugárzik a nyári hangulat, az édes románc,valamint a szívhez szóló, romantikus érzés. Most persze, itt-ott, búskomor, szomorú és megható elemek is vannak benne, de pont ettől még jobb, még érettebb ez az egész.
   Tíz év telt el az előző rész óta és a színészek is sokat változtak.
   Mindenképpen újdonság a felfrissült szereplőgárda, akik fiatalságukkal és egyébként igen kitűnő énekhangukkal még jó pár lapáttal rátettek a film borítékolható sikeréhez.
   Lily James még mindig feltörekvő színésznőnek számít, aki egyszerűen brillíroz az idealista Donna szerepében. Meglepődtem, amikor megláttam, hogy Jeremy Irvine játssza a fiatal Pierce Brosnan karakterét.

   A legjobb barátnőm igazi Jeremy Irvine fan és ő mesélte még régebben, hogy olvasta róla: Jeremy nem akar felkapott, Hollywood-i produkciókban részt venni, inkább a kevésbé ismert és nyugodtabb szerepekre vágyik. Most mégis láthattam őt egy ilyen nagyobb volumenű alkotásban és igazán örültem.
   Cher és Andy García igazai bombabiztos szerepeket játszottak, de azért őket is jó volt viszontlátni a vásznon.
   Természetesen minden más, az előző részben megismert  szereplő visszatért és táncolt, énekelt.
   Kimondottan drukkoltam Rosie és Bill kapcsolatának, főleg azok után, hogy a múltban is láthattuk őket.
   Párom igen kényes ízlésű és válogatós a filmek terén, de még ő is úgy jött ki a moziból, hogy azt mondta: Ez egy kimondottan jó film volt.
   A Mamma Mia! 2 egy igazi bulizós, zenés időutazás, ami telis-tele van életigenléssel, vidámsággal, minőségi dalokkal, valamint kalanddal, szeretettel.
   Bátran ajánlom ezekre a meleg, nyári napokra, mert garantáltan felvidít majd mindenkit és persze teljesen kikapcsol. :)