Könyvkritika: Susan Ee - Angyalok bukása
Susan Ee
Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.
Maradjunk annyiban, hogy roppant érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvvel.
Még 2013-ban, rögtön a megjelenés után pár nappal elolvastam és akkor hatalmas csalódás volt. Egyszerűen utáltam.
Most felsorolhatnám, hogy miért, de az sokkal érdekesebb, hogy kevesebb, mint egy hete sort kerítettem a Sarwat Chadda féle Az ördög csókjára és a kötet újra meghozta a kedvem az angyalos, bukott angyalos sztorikhoz.
Így történt hát, hogy keresgéltem otthon a polcokon és kezembe akadt a rútul elfeledett és általam oly keveset méltatott Angyalok bukása. Persze olvashattam volna a Csitt,csitt vagy éppen a Kitaszítva sorozatokat is, de igazából egyikhez sem volt kedvem, új könyvet meg nem akartam venni, mert ebben a hónapban megfogadtam, hogy nem költök pénzt új kötetre. Spórolok az egyetemre...
Sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e egy új esélyt Susan Ee trilógiájának, főleg úgy, hogy még a második rész is ott hever totálisan olvasatlanul a polcomon. Ne kérdezzétek, hogy ha anno egyáltalán nem tetszett az első rész, akkor minek vettem meg a másodikat, mert én magam sem értem?! :)
A lényeg pedig az, hogy végül erőt vettem magamon és megint nekikezdtem. Márti, a legjobb barátnőm, pár hónapja olvasta a trilógiát és egyszerűen imádta, szóval ő is biztatott, hogy: Naná! Olvasd!
Határozottan ki merem jelenteni, hogy kitűnő döntés volt az ismétlés, mert most meg tetszett.
Nem azt állítom, hogy én is imádtam és új kedvencet avattam, mert az oltári nagy hazugság lenne, de büszkén mondom, hogy lekötött, jobban átláttam a világot és még pár szereplőt is sikerült megkedvelnem. Szóval csupa olyan dolog történt, ami legutóbb nem.
Ebben szerintem az is erősen közrejátszott, hogy Az ördög csókja elolvasása után, barátommal megnéztük a Légió című - elég gagyi - angyalos filmet, aminek végül kiderült, hogy van egy két évados, sorozatos folytatása, ami meg kimondottan tetszett.
A túlságosan is hosszúra nyúlt bevezetés után térjünk is rá az Angyalok bukása méltatására:
A könyv egy igen határozott és erős felütéssel kezd, miszerint hat hete bosszúálló és gyilkos angyalok ereszkedtek alá a Mennyországból és teljesen elpusztították az ismert világot. Itt az apokalipszis, ahol is brutálisan ocsmány körülmények uralkodnak.
Penryn Young ebben a cseppet sem mindennapi világban tengeti a mindennapjait, ráadásul próbálja megvédeni és egyben tartani a családját. Van egy igazán kiszámíthatatlan, totálisan őrült anyja, valamint egy gyámoltalan, aranyos kis húga, akit egy angyalokkal való szerencsétlen összetűzés során el is rabolnak.
Így történik hát, hogy hősnőnk elindul megmenteni a kislányt, oldalán egy sebesült, szárnyaszegett angyallal.
Rafiról sok mindent lehetne mesélni, de bizonyosan lelőném a legfontosabb cselekményszálakat, ezért maradjunk annyiban, hogy ő az az angyal, akire a legtöbb nő vágyna, még egy ilyen őrült, gyilkos világban is.
Nekem anno egyáltalán nem volt szimpatikus és ez most sem változott sokat, mégis sikerült megértenem, hogy mi motiválta és miért is viselkedett, cselekedett úgy, ahogy. Gondolom érettebb, empatikusabb lettem az elmúlt öt évben vagy nem tudom, de a lényeg, hogy most nem irritált és ez már igazán pozitív dolog.
Penryn karakterét évekkel ezelőtt is kedveltem, mert ő egy igazi belevaló, rátermett karakter.
Amikor szóba kerülnek az ilyen disztópikus könyvek, mindenki egyből rávágja, hogy Katniss Everdeen a legnagyobb hősnő, akit persze kedvelek és elismerek, de számomra egyértelműn Penryn itt az igazi élharcos.
Eltökéltsége, bátorsága és kitartása bárki számára példaértékű lehet.
Ha ne adja Isten, valóban eljönne a világvége és csak feleannyira lennék olyan, mint ő, már tuti, hogy túlélném az egészet.
Bimbódzó románcnál nem volt több a regényben és ezt teljesen jónak éreztem, hiszen nem ezen volt a hangsúly, de reménynek tökéletesen megfelelt.
Akadt viszont rengeteg gusztustalan, ocsmány jelenet, amit még mindig nem vesz be a gyomrom és tuti, hogy a következő két kötetben sem fog. Nagyon kegyetlen ez a világ és nem sok esély van a túlélésre.
Az angyalokban egyáltalán nem lehet megbízni, főleg akkor, ha azok szörnyeket teremtenek.
Erősen 18+-os ez a történet, nem adnám ám oda akárki kezébe. Nem volt hiány sem erőszakban, sem sok-sok vérben...
Érdekes egyébként, hogy egyre több az olyan regény, amikben az angyalok nem kedves, repkedő, jóindulatú szárnyas lények, hanem kíméletlen, könyörtelen gyilkosok, akik velejéig romlottak. A Biblia azért összességében egész pozitív színben tüntette fel őket, bár ha jobban utánaolvasunk, akkor ott is voltak embertelen dolgaik és harcias megnyílvánulásaik.
Most már biztos, hogy el fogom olvasni a további két részt, mert határozottan érdekel a végkifejlet, szóval hamarosan neki is kezdek a második kötetnek.
Jó lenne ha a nagyobb hangsúlyt kapnának az angyalok tetteinek magyarázatai és kevesebbet a brutális gyilkosságok részletes leírásai, de az az igazság, hogy ennek nem sok esélyét látom.
Nekem például Józsiás is szimpatikus, érdekes karakternek bizonyult, akiről szívesebben olvasnék még majd bővebben is.
Összességében tehát: Megtört a jég és most már nem utálom ezt a trilógiát.
Örülök, hogy adtam neki egy újabb esélyt, mert mindenképpen megérte. Ha másból nem is, de ebből tökéletesen látszik, hogy képes változni az ember ízlése, hiszen régebben úgy véltem például, hogy nincs tökéletesebb könyv az Alkonyatnál és társainál, most meg már tudom, hogy ez határozottan nem igaz, bár még mindig kissé elvakultan rajongok értük.
Viszont az Angyalok bukása egy jó könyv, fejlődő történettel és megosztó, de mindenképpen érdekes karakterekkel, egyedi látásvilággal, jó kis bibliai, angyalos háttérrel.
Ajánlom, de csak azoknak, akik erős idegzetűek és sokat elbír a gyomruk.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás másolata. Roppant egyszerű, letisztult, mégis csodaszép és jól illik a történethez.
Lilás, fémes, aranyozott háttér előtt láthatunk egy pár angyalszárnyat, aminek persze óriási jelentősége van.
Tetszik, de az agyam nem dobom el tőle.
Angyalok
bukása (Angelfall)
Penryn és a
vég napjai trilógia – 1. rész
Magyar
kiadás éve: 2013
Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.
Maradjunk annyiban, hogy roppant érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvvel.
Még 2013-ban, rögtön a megjelenés után pár nappal elolvastam és akkor hatalmas csalódás volt. Egyszerűen utáltam.
Most felsorolhatnám, hogy miért, de az sokkal érdekesebb, hogy kevesebb, mint egy hete sort kerítettem a Sarwat Chadda féle Az ördög csókjára és a kötet újra meghozta a kedvem az angyalos, bukott angyalos sztorikhoz.
Így történt hát, hogy keresgéltem otthon a polcokon és kezembe akadt a rútul elfeledett és általam oly keveset méltatott Angyalok bukása. Persze olvashattam volna a Csitt,csitt vagy éppen a Kitaszítva sorozatokat is, de igazából egyikhez sem volt kedvem, új könyvet meg nem akartam venni, mert ebben a hónapban megfogadtam, hogy nem költök pénzt új kötetre. Spórolok az egyetemre...
 |
| A magyar kiadás borítója |
A lényeg pedig az, hogy végül erőt vettem magamon és megint nekikezdtem. Márti, a legjobb barátnőm, pár hónapja olvasta a trilógiát és egyszerűen imádta, szóval ő is biztatott, hogy: Naná! Olvasd!
Határozottan ki merem jelenteni, hogy kitűnő döntés volt az ismétlés, mert most meg tetszett.
Nem azt állítom, hogy én is imádtam és új kedvencet avattam, mert az oltári nagy hazugság lenne, de büszkén mondom, hogy lekötött, jobban átláttam a világot és még pár szereplőt is sikerült megkedvelnem. Szóval csupa olyan dolog történt, ami legutóbb nem.
Ebben szerintem az is erősen közrejátszott, hogy Az ördög csókja elolvasása után, barátommal megnéztük a Légió című - elég gagyi - angyalos filmet, aminek végül kiderült, hogy van egy két évados, sorozatos folytatása, ami meg kimondottan tetszett.
A túlságosan is hosszúra nyúlt bevezetés után térjünk is rá az Angyalok bukása méltatására:
A könyv egy igen határozott és erős felütéssel kezd, miszerint hat hete bosszúálló és gyilkos angyalok ereszkedtek alá a Mennyországból és teljesen elpusztították az ismert világot. Itt az apokalipszis, ahol is brutálisan ocsmány körülmények uralkodnak.
Így történik hát, hogy hősnőnk elindul megmenteni a kislányt, oldalán egy sebesült, szárnyaszegett angyallal.
Rafiról sok mindent lehetne mesélni, de bizonyosan lelőném a legfontosabb cselekményszálakat, ezért maradjunk annyiban, hogy ő az az angyal, akire a legtöbb nő vágyna, még egy ilyen őrült, gyilkos világban is.
Nekem anno egyáltalán nem volt szimpatikus és ez most sem változott sokat, mégis sikerült megértenem, hogy mi motiválta és miért is viselkedett, cselekedett úgy, ahogy. Gondolom érettebb, empatikusabb lettem az elmúlt öt évben vagy nem tudom, de a lényeg, hogy most nem irritált és ez már igazán pozitív dolog.
Penryn karakterét évekkel ezelőtt is kedveltem, mert ő egy igazi belevaló, rátermett karakter.
 |
| A kép forrása |
Eltökéltsége, bátorsága és kitartása bárki számára példaértékű lehet.
Ha ne adja Isten, valóban eljönne a világvége és csak feleannyira lennék olyan, mint ő, már tuti, hogy túlélném az egészet.
Bimbódzó románcnál nem volt több a regényben és ezt teljesen jónak éreztem, hiszen nem ezen volt a hangsúly, de reménynek tökéletesen megfelelt.
Akadt viszont rengeteg gusztustalan, ocsmány jelenet, amit még mindig nem vesz be a gyomrom és tuti, hogy a következő két kötetben sem fog. Nagyon kegyetlen ez a világ és nem sok esély van a túlélésre.
Erősen 18+-os ez a történet, nem adnám ám oda akárki kezébe. Nem volt hiány sem erőszakban, sem sok-sok vérben...
Érdekes egyébként, hogy egyre több az olyan regény, amikben az angyalok nem kedves, repkedő, jóindulatú szárnyas lények, hanem kíméletlen, könyörtelen gyilkosok, akik velejéig romlottak. A Biblia azért összességében egész pozitív színben tüntette fel őket, bár ha jobban utánaolvasunk, akkor ott is voltak embertelen dolgaik és harcias megnyílvánulásaik.
Most már biztos, hogy el fogom olvasni a további két részt, mert határozottan érdekel a végkifejlet, szóval hamarosan neki is kezdek a második kötetnek.
Nekem például Józsiás is szimpatikus, érdekes karakternek bizonyult, akiről szívesebben olvasnék még majd bővebben is.
Összességében tehát: Megtört a jég és most már nem utálom ezt a trilógiát.
Örülök, hogy adtam neki egy újabb esélyt, mert mindenképpen megérte. Ha másból nem is, de ebből tökéletesen látszik, hogy képes változni az ember ízlése, hiszen régebben úgy véltem például, hogy nincs tökéletesebb könyv az Alkonyatnál és társainál, most meg már tudom, hogy ez határozottan nem igaz, bár még mindig kissé elvakultan rajongok értük.
Ajánlom, de csak azoknak, akik erős idegzetűek és sokat elbír a gyomruk.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás másolata. Roppant egyszerű, letisztult, mégis csodaszép és jól illik a történethez.
Lilás, fémes, aranyozott háttér előtt láthatunk egy pár angyalszárnyat, aminek persze óriási jelentősége van.
Tetszik, de az agyam nem dobom el tőle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése