Filmajánló: Grindelwald bűntettei

Sziasztok! :)

   Tegnap rengeteg negatív kritikát olvastam a filmről, ráadásul véletlenül le is spoilereztem magamnak Credence valódi kilétét, szóval gondolhatjátok, hogy mennyire vártam már, hogy megnézzük végre a Grindelwald bűntetteit, arról nem is beszélve, hogy óriási Harry Potter rajongó vagyok.
   Most, hogy hivatalosan is láttam, meg kell mondanom: roppant vegyes érzések kavarognak bennem...
   Mert bizony tényleg kitágult, kibővült a Harry Potter univerzum, anno nagyon szerettem az első filmet, de azt bizony nekem is el kell ismernem, hogy ebben a felvonásban rengeteg hiba, logikai buktató és olyan: Mi van?! Ezt nem hiszem el! érzések voltak.

   Természetesen minden HP rajongónak kötelező darab, de egyetértek azokkal, akik úgy vélik: az egyszerű, szimplán mozizni vágyóknak, már lehet, hogy kimondottan csalódás lesz.
   Elsősorban olyan alkotásról beszélünk, ami a fanoknak készült és csak azután emlegethetünk szimpla szórakoztató filmet. Ezt mindenképpen tudni érdemes, mielőtt beülnétek rá.
   A Grindelwald bűntettei látványos, igazi mágikus kaland, ami kellőképpen sötét, komor és baljóslatú, hiszen előrevetíti - többek között - a II. világháború borzalmait és persze a varázslók világában dúló harcokat, a megosztottságon alapuló halálokat és félreértéseket.
   Mindezektől függetlenül viszont, kellőképpen humoros, szórakoztató, telis-tele olyan utalásokkal, szereplőkkel, akik ismerősek lehetnek a régi szép időkből és szerepet kap benne az esetlen romantika is.

   Aztán persze feltűnik Nagini, Nicolas Flamel és maga Dumbledore, ami belőlem kellőképpen lúdbőröző pillanatokat váltott ki, de azért kicsit hatásvadász is volt, hiszen az írónő tényleg semmit sem bízott a véletlenre...
   Sok helyen olvastam, hogy a rajongókat megosztotta Rowling nyilatkozata, hiszen állítja, hogy például Nagini múltjával, már évekkel ezelőtt is tisztában volt, csak éppen senkinek sem árulta el.
   Nem tudom, hogy erről mit gondoljak?!  Nekem a példaképem Rowling, tisztelem őt, hiszen hála neki, megszerettem az olvasást és a HP számomra a nagybetűs KÖNYV, az etalon sztori, de azt kicsit hihetetlennek tartom, hogy netán már a Bölcsek köve megírásakor tudta és ismerte a kígyó sorsát vagy azt, hogy Albus szerelmes volt Grindelwaldba. Na mindegy.
   Ha tényleg igaz, amit állít, akkor nem vitás: a nő egy igazi zseni. Ha pedig megvezeti a rajongóit, akkor kicsit csalódtam benne.

   A film mindenképpen látványos volt, ez igaz, de nekem néhol lassúnak bizonyult. Egyszer leapadt, leült a sztori, máskor meg olyan pörgős volt, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem voltak túl jók az arányok.
   Az idei Bosszúállók filmmel ellentétben, a rendező nem machinált valami megfelelően ezzel a sok-sok szereplővel sem. Egyesekre túl sok hangsúlyt fektetett, mások meg olyan keveset szerepeltek, hogy néha el is feledkeztem róluk.
   Külön kiemelném a Queenie - Jacob párost, akik az előző részben közönségkedvencekké léptek elő és magam is nagyon a szívembe zártam őket. Ezzel ellentétben, itt alig szerepeltek és nem is igazán járultak hozzá az események alakulásához, de az biztos, hogy - számomra - a legnagyobb és legmegdöbbentőbb, tipikus Rowling féle pofont tőlük kaptam...

   Pontosabban Queenie-től, mert amit ő tett, arra még most sem találok igazán magyarázatot és nem értem, hogy miért alakult így kettejük sorsa. Borzalom és nagyon sajnálom, ám pont ezért imádom is és izgatottan várom, hogy milyen drámai fordulatoknak ágyazott még meg ez a választás.
   Mint említettem, Credence valódi kiléte nem lepett meg annyira, mert azt a poént már tegnap lelőttem magamnak, persze attól még sokkoló, de igazából nem hiszem el és remélem, hogy a későbbiekben hazugságnak fog bizonyulni. Számomra érhetetlen, hogy anno Aberforth miért nem mesélt róla Harryéknek és Rita Vitrol miért nem írta meg az igazságot a Hírnév és hazugságokban...
   McGalagony felbukkanásával egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, hiszen az írónő korábbi nyilatkozatai szerint ő sokkal később született. Szóval vannak itt hatalmas ellentmondások, nem is kevés. :(
   Persze még mindig szeretem ezt az egészet, mindenképpen kíváncsi vagyok a folytatásokra, de most már tisztában vagyok vele, hogy Rowling sem tévedhetetlen és az egész HP univerzum sem hibátlan, mint ahogyan azt eddig hittem.

   Mondjuk ez már kezdett meglátszódni a ,,nyolcadik" rész megjelenésekor is, amiről meg aztán tényleg ne beszéljünk! Az elátkozott gyermek egy jól eladott fanfiction, semmi több.
   Jude Law szerintem tökéletes fiatal Dumbledore, jól játszott és szeretem már magát a színészt is. Őt jó választásnak tartom.
   Eddie Redmayne még mindig szuper Göthe, de most megszerettem a testvérét, Theseus Salmander-t is, mert nekem ő egyszerűen szimpatikus volt, maga Callum Turner pedig tök jó pasi. :)
   A legendás állatok most is irtó cukik voltak, főleg a furkászok és Picket, de jó volt végre látni a kappát és a kelpie-t is.
   Azt se felejtsük el, hogy ebben a sztoriban is volt kiválasztott fiú (Harry - Credence párhuzam), egy jóslat (A Kiválasztott jóslata - Az árva gyermek jóslata párhuzam) és egy velejéig gonosz mágus (Voldemort - Grindelwald párhuzam), néha olyan, mintha az egész csak egy nagy ismétlés lenne, csupán csak más megközelítésből. Emiatt pedig kicsit szomorú vagyok. :(
   Összességében tehát: tetszett, el fogom olvasni a forgatókönyvet is és még mindig a Rowling alkotta varázsvilág az egyik fő-fő kedvencem, de lassan kezd rezegni a léc, jó lenne megmagyarázni és helyretenni pár dolgot, mielőtt a rajongók elfordulnak az írónőtől.