Könyvkritika: Anna Banks - Szövetség - A szerelem ereje
Anna Banks
Szövetség - A szerelem ereje (Ally)
Nemezis duológia – 2. rész
Magyar kiadás éve: 2018
Fülszöveg:
A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán – beleértve egymást is –, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?
El sem tudom mondani, hogy mióta vártam már ezt a megjelenést.
Na jó, igazából pontosan meg tudom mondani, mert például a kiadó eredetileg áprilisra ígérte, a Könyvfesztiválra és azóta folyamatosan tologatták a kiadást, mert állítólag volt vele valami gond...
Nos, ezt nem tudom, de most végre megjelent, szóval próbáltam időt szakítani rá, hogy elolvassam.
Jelentem: teljes mértékben megérte a várakozást, mert egy nagyon izgalmas és nem mindennapi kötetről beszélünk, ami többek között új kedvencem is lett, habár nem vagyok teljesen elégedett a lezárással és örültem volna, ha ebből a sztoriból végül egy trilógia kerekedik ki...
Sok író nem igazán tudja hol kell abbahagyni és raklapszámra írja a felesleges folytatásokat, itt meg pont az ellenkező eset áll fenn, mert milyen szuper lett volna még legalább egy kötet ebben a világban. Nem igaz?
Az előző részről írt értékelésemet és ajánlómat egyébként itt el tudjátok olvasni. :)
A Szövetség igazából szinte majdnem ott folytatódik, ahol a Nemezis véget ért. Pár nap telt el Sepora és Tarik lelepleződésétől és a két fiatal, valamint országaik és családjaik békét, szövetséget kötöttek, természetesen igencsak nagy árral.
Ők ketten valóban szeretik egymást, szívből, tisztán és igazán, mégsem lehetnek felhőtlenül boldogok, mert egyszerűen képtelenek megbízni a másikban.
Sepora ugyebár mindvégig hazudott a valódi kilétéről, ráadásul titkolta, hogy Kovács, aki már az elején segíteni tudott volna a Tarik birodalmában áldozatokat szedő pestises betegeken.
Tarik pedig nem mondott igazat kettejük jövőjéről, hiszen eredetileg egy másik királyság hercegnőjét kellett volna feleségül vennie.
Most mégis összefogni kényszerülnek és igazat kell mondaniuk, bizalmat kell szavazniuk egymásnak, hogy ha meg akarják menteni birodalmaikat a közelgő, fenyegető háborútól és ha ez még nem lenne elég, akkor egy titokzatos eredetű őrület lesz úrrá a pestisből felgyógyult embereken is...
A kötet tele van sok-sok politikai ármánnyal, árulással és képmutatással, ami természetesen igencsak jellemező egy ilyen témájú történetre, mégsem sok, még pont elég, hiszen az írónő kitűnően lavíroz a romantika, fantasy elemeivel, amitől szerencsére egyáltalán nem viszi túlzásba ezt a senkiben sem lehet megbízni témát.
Még mindig imádom ezt a sajátos, különlegesen kigondolt és jól felépített világot, amiben fontos szerepet játszik a régi, egyiptomi mitológia és vallás, valamint maga a sivatag, mégsem koppintása egy letűnt kornak és civilizációnak, hanem ötvözete ennek az ősi kultúrának valami teljesen újjal, rendhagyóval.
Az Öt Királyság, a spektórium, a Kovácsok és Lingotok különleges képességei, valamint az országok lakóinak szokásai és mindennapjai egyszerűen páratlan, példa nélküli történetvezetést tesznek lehetővé. Nem tudom, hogy miként találta ki ezt az írónő, de komolyan mondnom, hogy le a kalappal előtte.
Sepora és Tarik között még a sok félreértés és hazugság ellenére is izzik a levegő és egyszerűen süt róluk, hogy mennyire odavannak egymásért.
Viszont mindketten végtelenül makacsak, sokszor csak a saját igazuk érdekli őket, éppen ezért, tipikusan: se veled, se nélküled kapcsolat az övék. Akkor sem vallanák be, hogy a másiknak van
igaza, amikor az életük múlna rajta. Ez pedig néha kicsit bosszantó, ám mindenképpen érdekes jeleneteket szül kettejük között.
A történet két szálon fut, hiszen felváltva követhetjük nyomon Sepora gondolatait, E/1 személyben és a Tarikkal történt eseményeket, E/3 személyben. Én egyébként kicsit jobban szerettem Sepora fejezeteit, mert azokkal sokkal inkább tudtam haladni.
A főszereplők mellett, minden hibája és tette ellenére kedveltem még Sethos karaterét, Tarik öccsét.
Először szimpatikus volt Sepora anyukája is, mert ő az erős, mindenre elszánt, magát befolyásolni nem hagyó, önálló nő benyomását keltette, aki igazán jól manipulálta és irányította a kegyetlen férjét, sok tettével óriási bajokat előzött meg.
Aztán olyan dolgok derültek ki róla, hogy csak tátottam a számat és rögtön meggondoltam magam... :(
Kimondottan megkedveltem Tulle hercegnőt, akiről meg eleinte rosszat feltételeztem, de aztán kellemes csalódást okozott.
Bőven voltak egyébként meglepő, sokkoló fordulatok, kiderült, hogy több olyan szereplő is lehet áruló, akikről egyáltalán nem feltételeztük volna, a végkifejlet pedig mindenképpen teljes, lezárt, mégis maradt hiányérzetem, hiszen egyetértek azokkal, akik azt írták, hogy a könyv hosszához képest igencsak hirtelen lett vége.
Az epilógus lehetett volna sokkal, de sokkal hosszabb, pár plusz fejezetről pedig már egyáltalán ne is beszéljünk.
Összességében tehát, azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus szálakkal átitatott, különleges hangulatú és kissé szokatlan felépítésű high fantasykat.
A szerelmi civódás viszonylag jó egyensúlyban van a történet többi cselekményéhez képest, cseppet sem csöpögős, ha netán ezen aggódnátok.
Gyorsan lehet vele haladni, sodró lendületű tele fáraókkal, piramisokkal, egy igazi, belevaló és akaratos hősnővel, valamint egy végtelenül bátor és szimpatikus főhőssel.
Remélem, hogy fogok még majd olvasni Anna Banks tollából, mert nekem az egyik kedvenc írónőm lett. Már a Szirénia öröksége trilógiát is szerettem tőle és most ezt a Nemezis duológiát is. :)
Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti változat, ami kinézetében és témájában hasonlít az előző részhez, csupán itt nem az ezüst, hanem az aranyozott színek és elemek dominálnak.
Tarikot láthatjuk, akit mondjuk kicsit hosszabb hajjal képzeltem el, de még így is imádom ezt a borítót, mert igencsak találó és kifejező. :)
Fülszöveg:
A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán – beleértve egymást is –, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?
El sem tudom mondani, hogy mióta vártam már ezt a megjelenést.
Na jó, igazából pontosan meg tudom mondani, mert például a kiadó eredetileg áprilisra ígérte, a Könyvfesztiválra és azóta folyamatosan tologatták a kiadást, mert állítólag volt vele valami gond...
Nos, ezt nem tudom, de most végre megjelent, szóval próbáltam időt szakítani rá, hogy elolvassam.
Jelentem: teljes mértékben megérte a várakozást, mert egy nagyon izgalmas és nem mindennapi kötetről beszélünk, ami többek között új kedvencem is lett, habár nem vagyok teljesen elégedett a lezárással és örültem volna, ha ebből a sztoriból végül egy trilógia kerekedik ki...
 |
| A magyar kiadás borítója |
Az előző részről írt értékelésemet és ajánlómat egyébként itt el tudjátok olvasni. :)
A Szövetség igazából szinte majdnem ott folytatódik, ahol a Nemezis véget ért. Pár nap telt el Sepora és Tarik lelepleződésétől és a két fiatal, valamint országaik és családjaik békét, szövetséget kötöttek, természetesen igencsak nagy árral.
Ők ketten valóban szeretik egymást, szívből, tisztán és igazán, mégsem lehetnek felhőtlenül boldogok, mert egyszerűen képtelenek megbízni a másikban.
Sepora ugyebár mindvégig hazudott a valódi kilétéről, ráadásul titkolta, hogy Kovács, aki már az elején segíteni tudott volna a Tarik birodalmában áldozatokat szedő pestises betegeken.
Tarik pedig nem mondott igazat kettejük jövőjéről, hiszen eredetileg egy másik királyság hercegnőjét kellett volna feleségül vennie.
 |
| Az írónő |
A kötet tele van sok-sok politikai ármánnyal, árulással és képmutatással, ami természetesen igencsak jellemező egy ilyen témájú történetre, mégsem sok, még pont elég, hiszen az írónő kitűnően lavíroz a romantika, fantasy elemeivel, amitől szerencsére egyáltalán nem viszi túlzásba ezt a senkiben sem lehet megbízni témát.
Még mindig imádom ezt a sajátos, különlegesen kigondolt és jól felépített világot, amiben fontos szerepet játszik a régi, egyiptomi mitológia és vallás, valamint maga a sivatag, mégsem koppintása egy letűnt kornak és civilizációnak, hanem ötvözete ennek az ősi kultúrának valami teljesen újjal, rendhagyóval.
Sepora és Tarik között még a sok félreértés és hazugság ellenére is izzik a levegő és egyszerűen süt róluk, hogy mennyire odavannak egymásért.
Viszont mindketten végtelenül makacsak, sokszor csak a saját igazuk érdekli őket, éppen ezért, tipikusan: se veled, se nélküled kapcsolat az övék. Akkor sem vallanák be, hogy a másiknak van
A történet két szálon fut, hiszen felváltva követhetjük nyomon Sepora gondolatait, E/1 személyben és a Tarikkal történt eseményeket, E/3 személyben. Én egyébként kicsit jobban szerettem Sepora fejezeteit, mert azokkal sokkal inkább tudtam haladni.
A főszereplők mellett, minden hibája és tette ellenére kedveltem még Sethos karaterét, Tarik öccsét.
Aztán olyan dolgok derültek ki róla, hogy csak tátottam a számat és rögtön meggondoltam magam... :(
Kimondottan megkedveltem Tulle hercegnőt, akiről meg eleinte rosszat feltételeztem, de aztán kellemes csalódást okozott.
Az epilógus lehetett volna sokkal, de sokkal hosszabb, pár plusz fejezetről pedig már egyáltalán ne is beszéljünk.
Összességében tehát, azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus szálakkal átitatott, különleges hangulatú és kissé szokatlan felépítésű high fantasykat.
Gyorsan lehet vele haladni, sodró lendületű tele fáraókkal, piramisokkal, egy igazi, belevaló és akaratos hősnővel, valamint egy végtelenül bátor és szimpatikus főhőssel.
Remélem, hogy fogok még majd olvasni Anna Banks tollából, mert nekem az egyik kedvenc írónőm lett. Már a Szirénia öröksége trilógiát is szerettem tőle és most ezt a Nemezis duológiát is. :)
Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti változat, ami kinézetében és témájában hasonlít az előző részhez, csupán itt nem az ezüst, hanem az aranyozott színek és elemek dominálnak.
Tarikot láthatjuk, akit mondjuk kicsit hosszabb hajjal képzeltem el, de még így is imádom ezt a borítót, mert igencsak találó és kifejező. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése