Könyvkritika: Sarwat Chadda - Éjistennő

Sarwat Chadda

Éjistennő (Dark Goddess)

Az ördög csókja duológia – 2. rész

Magyar kiadás éve: 2012

Fülszöveg:

Szinte még magához sem tért legjobb barátja, Kay halálából, ám Billire máris újabb feladat vár: a templomosoknak vérfarkasok ügyében kérik segítségét. De ilyen vérfarkasokkal Billinek még nem akadt dolga.

Úgy nevezik magukat: polenyicák, azaz férfiölők. Kelet-Európa ezen ősi harcosnőit évszázadok óta halottnak vélték. Azonban előmerészkedtek, és most a tavasz gyermekére vadásznak, egy olyan nagy hatalmú orákulumra, aki elindíthatja a Hármastelet, vagyis az emberiség teljes pusztulását okozhatja.

Hogy kiszabadítsa a tavasz gyermekét, és megmentse a világot, Billinek el kell nyernie egy fiatal orosz katona, Ivan Romanov bizalmát, aki senkiben sem bízik, pláne nem a lányban.

A folklór és a mítosz rémisztő valósággá válik ebben a lélegzetelállító kalandban, amelynek története az időből lassan kifutó világról szól. És Billi SanGrealról, mert egyedül ő mentheti meg.

   Az első részről írt értékelésemet itt tudjátok elolvasni.

   A második kötet pár héttel az első könyv baljós eseményei után veszi fel a fonalat. 

   A kezdés most is valamiféle In medias res, bele a közepébe, az események sűrűjében találjuk magunkat. 

   Nekem ez a rész kevésbé tetszett, mint anno az első, ez pedig leginkább azért van, mert sosem voltam oda a vérfarkasos történetekért.

A magyar kiadás borítója

   Ennek a sztorinak a középpontjában viszont pont egy női farkasokból álló falka randalírozása van, valamint Baba Jaga, mint egy ősi és gonosz természeti istenség. 

   Ezek mellett pedig feltűnik egy új, még Kay-nál is erősebb orákulum és persze azt is megtudjuk, hogy a világon nem csak a Templomosok és Billi társasága küzdenek a sötétség szörnyei ellen, hanem mások is.  

   Mindenképpen pozitívumként éltem meg, hogy az író igyekezett még jobban kitágítani az előző kötetben felvázolt világot és univerzumot. 

   Feltűnt egy csomó új szereplő és bestia, ráadásul előtérbe került az is, hogy az ember mennyire nem becsüli és védi az őt körülvevő környezetet, természetet és ennek milyen súlyos következményei lesznek egyszer. 

Baba Jaga ábrázolás

   Ez mindenképpen példaértékű volt és tetszett. Jó lenne ha sokkal több ilyen témájú könyv jelenne meg manapság, mert szerintem óriási gondok vannak odakint, de az emberek még mindig nem veszik elég komolyan a jeleket...:(

   Szerettem még az orosz mítoszok, legendák megjelenéseit és bővebb kifejtését, valamint azt, hogy itt is előtérbe került az egykori Romanov család és Raszputyin is, akiknek a történetét én kimondottan kedvelem és érdekesnek találom, nem mellesleg pedig, nem lehet véletlen, hogy ennyi eltérő témájú sztori és ennyi féle szerző írt már arról, hogy az orosz cári család és a  szolgálóik is kapcsolatban álltak a természetfelettivel. 

   Billi még mindig szimpatikus, belevaló, badass szereplő, de most voltak olyan megnyilvánulásai amikor kimondottan hiányzott belőle az együttérzés és kicsit nemtörődömnek bizonyult. Persze megértettem, hogy miért viselkedett így, sok tettét a bánat, a gyász és a bűntudat vezérelte.

Vérfarkas

   Az új karakterek közül leginkább Ivan bizonyult érdekesnek, a közte és Billi között lévő kémia számomra nem igazán jött át, instant love érzésem volt és ez kicsit idegesített.

   Az egyik pillanatban még ellenségeskedtek, utána meg már gyengéd érzéseket kezdtek táplálni egymás iránt. Kicsit furcsa volt. Szerintem ezt a szálat csak kötelező elemként tette bele az író és ez bizony nagyon érződött.

   Billi apukáját még mindig nem tudtam megkedvelni, pedig az előző kötet végén igazi pálforduláson esett át, ám most mégis olyan volt, mintha semmi sem történt volna vele és semmit sem változott volna.

   Érdekes, hogy a Molyon ez a rész sokkal magasabb százalékon áll, nekem mégsem tetszett annyira, mint Az ördög csókja. Szerintem ez is igazán jól mutatja, hogy mennyi mindenben eltér az olvasók ízlése.

   A kötet vége kicsit sokkoló volt és meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy a szerző képes lesz bevállalni egy ilyesfajta csavart, de végül egészen jól kiforrta magát.

   Nekem egyébként mindenképpen maradt hiányérzetem a lezárással kapcsolatban, bőven maradtak nyitott kérdések és úgy vélem, hogy simán lehetett volna írni egy harmadik, ténylegesen lezáró részt ehhez a sorozathoz, mert így olyan befejezetlen, félbehagyott, kissé összecsapott hatást kelt. 

   Ezt nagyon sajnálom, kár érte, mert meglepően jól indult anno a kezdés és a szerteágazó, érdekes univerzum, valamint a gyilkos lényekkel és ködös folklórral teli világ mindenképpen több potenciált rejtett magában. :(

   Összességében tehát: leginkább azoknak ajánlom akik már olvasták az előző kötetet és kíváncsiak a folytatásra, viszont nincsenek kimondottan nagy elvárásaik.

   Egyébként igencsak rövid történetről van szó, amivel kimondottan jól lehet haladni. Az biztos, hogy tele van akcióval és sodró lendületű, szóval előny, hogy olvastatja magát.

Az író

   Az erőszakos, véres jelenetek miatt és az itt-ott előforduló túlzó részletesség végett mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom.

   Őszintén mondom, hogy többet nem igazán tudok róla írni, amit kicsit szégyellek is, hiszen egy magára valamit is adó blogger sokkal összetettebb és bővebb recenziókat ír, de annyira nem fogott meg és ezért képtelen vagyok érdemben többet nyilatkozni.

    Pár szó a borítóról:  A bortó az egyik eredeti változat és az viszont kimondottan tetszik. Az egyik leginkább figyelemreméltó ebben a könyvben.

   Csodaszép rajta a havas, téli táj és imádom a tipikusan orosz, hagymakupolás épületeket.

   A Billi karakterét életre keltő modellen lévő piros kabátnak óriási jelentősége lesz a kötetben, szóval arra érdemes odafigyelni.