Könyvkritika: Lauren Kate - Megbocsátás

Lauren Kate

Megbocsátás (Unforgiven)

Kitaszítva sorozat - 5. rész

Kitaszítva sorozat - Második kiegészítő kötet

Magyar kiadás éve: 2018

58-as sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:
A szerelmeddel élni maga a Mennyország.
Elszakítva lenni tőle maga a Pokol.
Cam vajon hová kerül?
Cam tudja, milyen a megszállottság. Több időt töltött a Pokolban, mint amennyit egy angyalnak szabad volna. Számára a legújabb pokol egy gimnázium, ahol Lilith – az egyetlen lány, akit szeret – az ő bűneiért vezekel.
Cam alkut köt Luciferrel. Tizenöt napja marad, hogy a kiválasztottja újra belé szeressen. Ha sikerül, Lilith visszatérhet a világba, és Cammel élheti le az életét. De ha kudarcot vall…, Camet a Pokolban egy külön a számára fenntartott hely várja.
Tikk-takk.
A népszerű sorozat újabb kötete, egy önmagában is izgalmas ifjúsági regény szerelemmel, földöntúli lényekkel és fordulatos cselekménnyel.
Bontsd ki a szárnyad, és repülj, míg a rosszfiú, a sötét angyal végre feltárja meggyötört szívét az Unforgiven / Megbocsátás című, nagyszerű regényben.

   A legjobb barátnőm, Márti, egyik legnagyobb kedvencéről van szó, de az az igazság, hogy valamilyen szinten nekem is a szívem csücske ez a történet.
   Legfőképpen azért, mert kövezzetek meg, de számomra még mindig ez az egyik legjobb bukott angyalos történet. Tudom, hogy most sokan felhördültök és szó szerint megkérdőjelezitek az ízlésemet, de például nekem mindig is jobban tetszett, mint mondjuk az Angelfall trilógia.
   A Susan Ee féle sztori számomra túl sötét, túlságosan erőszakos és a romantikát is keveslem benne.
   Ezzel ellentétben, a Lauren Kate féle Kitaszítva sorozatban nagy hangsúly van az érzelmeken, ráadásul, a vallási és mitológiai háttér is igencsak jól ki van dolgozva.

A magyar kiadás borítója

   Nem hibátlan, ez tény, vannak benne logikai bakik és következetlenségek, de még így is szívesen emlékszem vissza arra a négy és fél kötetre (Ne felejtsük el a Szerelemben című novelláskötetet se!), amiben leginkább Lucinda és Daniel voltak a középpontban.
   Ebben a könyvben egyébként, a tipikus rosszfiú, a leginkább megosztó karakter, Cameron sorsát követhetjük nyomon, hiszen anno a hivatalos befejező részben megtudhattuk róla, hogy évezredekkel ezelőtt neki is volt egy Lilith nevű szerelme, akivel egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan azt elvártuk volna...
   Még valamikor 2014 őszén olvastam a Boldogság című kötetet és megmondom őszintén, hogy úgy emlékeztem: Lilith démon volt, de olvasás közben kiderült, hogy az írónő inkább csak egy démonról nevezte el és itt, ebben a sztoriban, ő egy ember.
   Persze ha a Bibliát nézzük és az apokrif iratokat, akkor Lilith eredetileg is embernek bizonyult, akiből később démonikus, gonosz nőszemély vált. Ez viszont igazából már nem ide tartozik.
   Történetünk szerint, Cam nem igazán találja a helyét Luce és Daniel sajátos megváltása óta, egyre inkább rátör a magány, amikor is arról értesül, hogy egyetlen szerelme, Lilith lelke, nem a Mennyországban van, mint ahogyan ő azt eddig hitte, hanem a Pokolban senyved és Lucifer puszta szórakozásból kínozza őt.
   Cam természetesen hozza a már jól megszokott, hirtelen és meggondolatlan formáját, így alkut köt az Ördöggel.
   Tizenöt nap alatt újra el kell érnie, hogy a lány belé szeressen, természetesen úgy, hogy Lucifer mindenféle gonosz akadályokat gördít elé és persze Lilith nem is emlékszik a közös múltjukra, különben mindkettejük lelke örökre elvész és Pokolban kell gyötrődniük az idők végezetéig.
   A könyv erre az egyszerű, már - már jól ismert tematikára és sémára épül, mégis nyújt teljesen új dolgokat, új élményeket.

   Leginkább  azoknak ajánlom, akik szerették és olvasták a Kitaszítva sorozat előző köteteit, hiszen erősen kapcsolódik hozzá. Véleményem szerint nem igazán állná meg a helyét önálló kötetként, mert rengeteg benne a visszautalás és régi, ismert szereplők is újra feltűnnek benne. Bizony, még maga Daniel és Lucinda is.
   A cselekmény két szálon fut, mert olvashatunk fejezeteket a jelenben, de vannak úgynevezett Közjátékok, kitekintésék a múltba is, amik részletes magyarázatot adnak, hogy miként is jutottunk el idáig.
   Számomra Cam mindig is kicsit szimpatikusabb volt, mint Daniel, mert ő valahogy túlságosan tökéletes, túlzón idealizált karakter, de Cam tipikusan az a szereplő, aki esendő, akiben van bőven potenciál és aki cseppet sem tökéletes, de igyekszik mindent elkövetni, hogy helyrehozza a hibáit.
   Ez most természetesen megnyilvánult, ráadásul, most szembesültem csak vele igazán, hogy a srácnak van egy igencsak jól működő, de fanyar és ironikus humora is.

Cameron és Daniel

   Lilith  karakterét nem igazán tudtam megkedvelni, nem lopta be magát a szívembe és arra is rájöttem, hogy Lauren Kate női karakterei közül csak és kizárólag Lucinda legjobb barátnőjét, Penn-t szerettem, a többiek inkább csak idegesítettek.
   Ezzel szemben, Lucifer személyisége, megjelenése és viselkedése meg eléggé bejött. Jó, nyilván erre nem igazán vagyok büszke, de szeretem az ilyen kétes, kiszámíthatatlan és meglepő viselkedésű irodalmi szereplőket. A való életben nem tolerálom az ilyesmit, de a lapokon kimondottan jól hat és átjön egy ilyen furcsa személyiség, mert egyszerűen érdekes és kész.

   Negatívumként említeném a sok-sok ismétlődő és kissé értelmetlen, tipikus tini-probléma klisék felbukkanását, mint például a szalagavató, a bálkirály és bálkirálynő választás, meg ez a hisztis Akarlak! Ja, nem. Mégsem! dolog, ami kezdett kissé felbosszantani a kötet végére.
   Sokkal jobban örültem volna ha nem egy ilyen középiskolai légkörben játszódik ez  rész, hanem kicsit túlmutat ezen.
   Az persze mindenképpen szimpatikus és dicséretre méltó, hogy Lauren Kate igyekszik kihangsúlyozni például olyan dolgokat, mint a külső nem számít és persze, hogy az igaz szerelem tényleg mindent képes legyőzni. Fontos az is, hogy a megbocsátásnak szívből kell jönnie, akárcsak a bűnbánatnak.

    Lényeges dolognak van beállítva, középpontba lett helyezve a zene szeretete és a kísértő, gyötrő magányon való győzedelmes felülkerekedés is, amiket szintén pozitívumként tudok megemlíteni.
   Viszont akkor is úgy érzem, hogy ez a kötet elsősorban inkább valamiféle kompenzáció lett, inkább az igazi, hard core fanoknak és rajongóknak lett írva, nem pedig azért, mert olyan sok mondanivaló lett volna még Cameron múltjáról és jövőjéről.
   Az biztos, hogy gyorsan tudtam vele haladni, olvastatta magát, de a lezárással nem vagyok annyira elégedett, mert számomra összecsapott lett, túlságosan is elkapkodott, de legalábbis egy rendes epilógus minimum kijárt volna, ha az írónő ennyi időt és energiát ölt a kötet megírásába.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti és nagyon jól illik a sorozat eddigi részeihez. Az előző köteteken ugyebár mindig Lucindát láthattuk, úgy, hogy az arca sosem látszódott.
   Ez most is jellemző vonás, csak hát itt Cam van a középpontban és ha hirtelen ránézünk a borítóra, akkor úgy tűnhet, hogy még a szárnyai körvonalát is láthatjuk.