Könyvkritika: Jenny Han - Örökkön örökké: Lara Jean

Jenny Han
Örökkön örökké: Lara Jean (Always and Forever, Lara Jean)
A fiúknak, akiket valaha szerettem trilógia - 3. rész
Magyar kiadás éve: 2018
36-os sorszámú Elit Team kötet

Fülszöveg:
A legszerethetőbb történet fiatalokról, fiataloknak és lélekben fiataloknak!
Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.
Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!
Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.
Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni?
A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozat nem csak top helyezett a New York Times sikerlistáján, de már tévésorozatban is hódít! 
Íme a trilógia meglepetés lezárása! 
Lara Jean levélíró napjai folytatódnak ebben a magával ragadó történetben.
Légy részese örömeinek!

   Hihetetlen, de lezárult egy újabb korszak. 
   Ennek a trilógiának is a végére értem, pedig még csak tavaly kezdtem el, mert akkor kaptam kedvet az első kötethez. 
   Az előző részről írt értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
A magyar kiadás borítója
   Szuper volt végigkövetni Lara Jean kalandjait és felnőtté válását. Természetesen örök kedvencem marad ez a trilógia és túlcsordult szívvel ajánlom mindenkinek, hiszen egyszerűen jót tesz a léleknek.
    Megmelengeti az ember szívét és reményt ad. Legalábbis én így éreztem, miközben olvastam.
   Olyan, mint egy habkönnyű, édes krémes, telis-tele romantikával, humorral, családi szeretettel és igaz barátsággal. 
   Még mindig azt mondom, hogy ez a könyv elsősorban lányoknak való, fiatal nőknek, meg az olyan lélekben fiataloknak, mint amilyen én is vagyok, de azért mindenképpen bepróbálkozhatnak vele a bátrabb fiúk is, hiszen mindenképpen példaértékű, már csak Lara Jean családja miatt is. Most már hivatalosan is ők a kedvenc könyves családom, pedig nagyon sokáig a Weasley família volt az első helyen, akiket aztán egy időre letaszított a trónról a Cullen klán.
   Az Örökkön örökké: Lara Jean egyébként egy minden szempontból lezáró, befejező kötet és olvasás közben szinte végig az volt az érzésem, hogy a szereplők - és ezáltal az írónő is -  folyamatosan búcsúzkodnak. 
   Hiszen Lara Jean és Peter, meg persze a többiek, éppen érettségizni készülnek. Pontosabban már túl vannak az egyetemi jelentkezéseken, az eredményeket várják, hogy kit - hová vettek fel. 
   Közeleg a suli utolsó napja, a végzősök bálja, az utolsó gimis kirándulás és persze egy bizonyosan felhőtlen, vidám nyár.
Peter és Lara Jean
   Lara Jean legalábbis úgy tervezi, hogy mindez egy boldog, kiegyensúlyozott időszak lesz, hiszen ő már évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy melyik egyetemre megy. 
   Peterrel is hosszú távra terveznek, eltökélt céljuk, hogy ugyanott fognak tanulni és minden szabadidejüket együtt fogják tölteni.
   Ám ahogyan az lenni szokott, végül semmi sem úgy alakul, mint ahogyan azt gondolták volna...
   Hiába szeretik egymást tiszta szívből, hiába éltek már túl annyi mindent, félreértéseket és ármánykodást, nagyon úgy tűnik, hogy végül kénytelenek lesznek külön folytatni az életüket...
   Egyértelműen reménykedtem benne, hogy a könyv végén minden jóra fordul, drukkoltam a szerelmeseknek, hiszen olyan jó volt együtt látni őket. Egyszerűen összeillettek. 
   Mindig is különböztek egymástól és lehet, hogy a való életben, két ennyire eltérő, már-már ellentétes személyiség nem is jönne ki a másikkal ilyen jól, de a lapokon szuperül működött közöttük a kémia.
A Song lányok
   Lara Jean rengeteget változott az első kötet óta, természetesen pozitív irányba. 
   Sokkal nyitottabb lett, érettebb, megértőbb és közvetlenebb. Igazán látványos karakterfejlődés az övé. Még mindig szimpatikus volt, az egyik legkedvesebb könyves szereplő ő, akiről valaha olvastam.
   Peter karaktere most is jól ötvözte a vagány, menő srácot, az érzékeny, szeretetéhes fiúéval. Igazi álompasi, ráadásul a film megnézése óta Noah Centineo-t képzeltem el, ő meg amúgy is nagyon jól néz ki. :)
   Margot most is idegesített. Nekem ő volt az a szereplő, akit egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Mindenki mást megszerettem, még Kitty-t is, de Margot az a tipikusan bosszantó, folyton okoskodó és anyáskodó nővér maradt, aki mindig-mindent jobban tudott. Borzalom. A Trina elleni megnyilvánulásaitól egyenesen kirázott a hideg.
   Az viszont kicsit elszomorított, hogy Josh egyáltalán nem szerepelt, még egy fél mondat erejéig sem bukkant fel, szinte alig tudtuk meg, hogy mi van vele, azon kívül, hogy elment az egyetemre. Azért jó lett volna, hogy ha ő is visszatér, benéz így az utolsó részre.
   A másik negatívum pedig a vége, ami számomra túlságosan is el lett kapkodva és kimondottan hiányoltam egy jó hosszú epilógust, mert annyira szerettem volna látni, hogy mi lett végül  egyértelműen Lara Jean és Peter sorsa. 
   Számomra maradtak egyébként megválaszolatlan kérdések, szóval simán el tudnék még képzelni plusz egy részt, mondjuk 5-10 évvel később.
A kép forrása
   Szerintem az a legnagyobb erénye ennek a kötetnek és az egész sorozatnak is, hogy habár nem fogalmaz meg világmegváltó gondolatokat, mégis végig hiteles marad, megmosolyogtat és jól érzékelteti, hogy milyen fontos a család, a barátok és az igaz szerelem.
   Mindig jó szívvel fogok visszaemlékezni erre a trilógiára. Számomra igazi klasszikus. :)
   Pár szó a borítóról:  A borító most is az eredeti és egyszerűen imádom.  Illik a sorozat eddigi köteteihez. 
   Hangulatos, csajos, kissé szokatlan, de mindenképpen jó értelemben. 
   Pontosan így képzeltem el Lara Jean szobáját és az őt játszó modell is sokkal idősebbnek tűnik, mint az első részen, jól érzékeltetve az idő múlását.
A kép forrása

Megjegyzések