Könyvkritika: Deborah Harkness - A boszorkányok elveszett könyve

Deborah Harkness

A boszorkányok elveszett könyve (A Discovery of Witches)

Mindenszentek trilógia – 1. rész

Magyar kiadás éve: 2011, 2018

Fülszöveg:
Diana ​Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra. 
Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra. 
A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

   Még javában dúlt az Alkonyat-láz és persze én magam is nagy rajongója lettem a vámpíros történeteknek, amikor a kezembe került az akkori Alexandra Könyvjelző éppen aktuális száma, abban pedig felfigyeltem A boszorkányok elveszett könyve című kötetre, aminek egyébként lassan már a második részét prezentálták.

A magyar kiadás borítója

   Emlékszem, hogy magát az írónőt is meghívták ide Magyarországra és egész jó értékeléseket olvastam az első részről, szóval nem volt kérdéses, hogy elolvasom-e?!
   Azt tudni kell, hogy egy kimondottan hosszú történetről van szó, majdnem 700 oldal, sőt, az új kiadás már pontosan annyi. Van súlya és hát kimondottan részletes, itt-ott kicsit túlírt, szóval inkább csak az olvassa el, akinek tényleg van ideje.
   Most éppen azért vettem elő újra, mert egy ideje már szemeztem a könyvből készült sorozattal, aminek meglepő módon hatalmas sikere lett külföldön és idehaza is.
   Megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem számítottam erre a hype-ra, főleg nem itthon. Amikor először láttam az előzetest, akkor nem is voltam elájulva tőle, leginkább azért adtam neki esélyt, mert Matthew Goode az egyik főszereplő és őt jó színésznek, valamint irtó jó pasinak tartom. ;)
   Jelentem cseppet sem bántam meg, mert egy igencsak könyvhű, valamint rövidke, mindössze 8 részes alkotásról beszélünk, amire kimondottan érdemes időt fordítani. Bátran ajánlom, bár kicsit lassan indul be, akárcsak maga a könyv...
   Történetünk kezdetén, Diana Bishop a történész és egyben gyakorlatlan, tapasztalatlan boszorkány, az egyik nap a Bodley könyvtárban kutat, amikor váratlanul a kezébe akad az eddig eltűntnek vélt Ashmole 782-es névre hallgató kézirat.
   Ez a kötet óriási érdeklődésre ad okod a boszorkányok, vámpírok és démonok körében, hiszen a legenda és szóbeszéd szerint hatalmas titkokat őriz a nem emberek - lények - teremtéséről, származásáról.
   Diana persze rögtön bajba kerül, hiszen rengeteg lény tart igényt a könyvre, amit egyébként utána ő maga sem lel többé a könyvtár falain belül.
   Segítségére siet a titokzatos, 1500 éves vámpír, Matthew, aki arra kéri a nőt, hogy együtt keressék meg az eltűnt kéziratot, hiszen a lények sorsa és jövője múlik a könyvben leírt dolgokon...

Matthew és Diana

   Teljesen őszinte leszek. Ez a sztori sok mindenben hajaz az Alkonyatra, legalábbis itt is feltűnik a vegetáriánus életmódot folytató halhatatlan - vámpír család, egy olyan dögös és titkokkal teli vérszívó férfi, akit mindennél jobban vonz főhősünk vére és persze itt sem nézi szinte senki sem jó szemmel Diana és Matthew kapcsolatát és hirtelen fellángoló szerelmét.
   Viszont ennyiben talán ki is merül a hasonlóság, szóval akik nem szerették Stephenie Meyer regényeit, azok attól még lehet, hogy ezt a történetet kedvelni fogják.
   Mint ahogyan azt már említettem, egy kimondottan részletes és igencsak hosszú sztoriról beszélünk. Sok helyen azt olvastam: jól látszik, hogy egy igazi történész írta, hiszen részletes és a végletekig aprólékos.
   Akárcsak a sorozat, vontatottan indul, de megéri rá várni, türelmesnek kell lenni, mert miután belendül, attól kezdve nincs megállás és teljesen jól kiforrja magát.
   A mágia ábrázolása nagyon szép, kapcsolódik az elemekhez, valamint a vámpírokra is elég nagy hangsúlyt fektet az író, több szereplő előéletét is megismerhetjük.

Ysabeau

   Azt viszont mindig is sajnáltam, hogy a démonokról szinte semmit sem tudunk meg. Ők csak úgy vannak, DNS tesztekkel alá van támasztva, hogy démonok, hiszen különböznek az emberektől, de körülbelül ennyi. Semmi nem derül ki az erejükről vagy, hogy tulajdonképpen mit is tudnak vagy éppen nem tudnak?! Ez furcsa.
   Fontos megemlíteni, hogy az egész varázslat, a boszorkányok és vámpírok származása, eredete nagy részben inkább valamiféle tudományos alapon van megközelítve és megmagyarázva. Érdekes és roppant egyedi megközelítés, de nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Mindenképpen megosztó.
   Diana nem igazán lett a szívem csücske, bár kicsit sem olyan gyámoltalan, mint anno Bella volt, de én mégsem tudtam igazán megkedvelni őt. Megértettem, hogy miért tagadta meg az örökségét, de sokszor irracionális döntéseket hozott.

Marcus és Miriam

   Matthew igazi úriember, ilyen férfi nem terem minden fán. A stílusa lehengerlő, a megnyilvánulásai viszont túlságosan is ragaszkodóak, néha zavart, hogy annyira uralkodni akart mindenkin.  Nem mindennapi karakter. Elvégre mégiscsak 1500 éves, szóval már sok mindent megélt, sok mindennek volt a tanúja.
   Sokkal jobban szerettem viszont a mellékszereplőket, főleg Matthew fogadott anyukáját, Ysabeau de Clermont-ot, aki a végletekig hűséges volt és mindig szem előtt tartotta a ,,gyermekei" érdekeit, valamint Marcust, aki még jócskán tartogat nekünk meglepetéseket.
   Emellett van még rengeteg másik szereplő, akiknek a szála izgalmas, tele van fordulatokkal és meglepő eseményekkel. Már csak ezért is érdemes elolvasni.

   A sztoriban egyébként nem csak az Ashmole 782 keresésén van a hangsúly, hiszen fontos szerep jut Daiana szüleinek is, akiket anno rejtélyes körülmények között gyilkoltak meg, a lények mindennapjait irányító és életét szabályozni kívánó Nagytanácsnak, egy jóslatnak, valamint Sophie és Nathaniel születendő gyermekének.

   Szóval szerteágazó és szövevényes sztoriról beszélünk, amiben szintén nagy hangsúly jut a történelmi hűségnek is.
   A befejezés igazi függővég, rögtön folytatásért kiált.
   Jó hír, hogy a hazai jogokért felelős kiadó, sok-sok évnyi hezitálás és ígérgetés után, jövőre végre elhozza nekünk magyarul a harmadik részt, amit én már nagyon várok. Elvileg májusra ígérték a folytatást..
   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás egyik változata, főszerepben az alkímiában használatos jelekkel, szimbólumokkal és motívumokkal.
   Nekem tetszik, mert illik a történethez.