Könyvkritika: Christine Lynn Herman - Az elemésztő homály
Christine
Lynn Herman
Fülszöveg:
A városon kívül egy szörnyeteg kísérti az erdőt. Bár egyelőre a homály foglya, de hamarosan kiszabadul… Nagyvárosi élete után Violet Saunders nem igazán reménykedik benne, hogy be tud majd illeszkedni új sulijába az erdős kisvárosban, Négy Ösvényben. Az sem segít, hogy valójában a város egyik alapítójának leszármazottja – folyton az az érzése, mintha az emberek tartanának tőle. Amikor megismerkedik Justinnal, Mayjel, Isaackel és Harperrel, akik szintén a város őseihez köthetők, és meglátja, milyen nem evilági pusztításra képesek, valamint felfedezi saját különleges erejét, kezdi gyanítani, hogy a városi legendák talán többek, mint elsőre gondolta.
Amikor aztán holttesteket fedeznek fel az erdőben, a város az öt tinitől várja a megoldást. De sikerülhet megfejteniük Négy Ösvény rejtélyét, benne a saját szerepükkel, még azelőtt, hogy mindent elemésztene a homály? És közben kordában tudják tartani az egymás iránt kialakuló érzelmeiket? Túlélhetik a szörnyeteg és a szívük fenyegetését?
Nálam az év könyve! :)
Ebben az évben eddig összesen 59 darab könyvet olvastam és többször is rám tört az olvasási válság, pontosan azért, mert úgy véltem, hogy talán idén már nem is fogok találkozni a nagybetűs könyvvel, azzal a kötettel ami totálisan beszippant és nem ereszt...
Boldogan jelentem, hogy így közeledve az év végéhez, végre megtört a jég és tényleg szerencsém volt egy olyan történethez, ami teljes mértékben lenyűgözött és habár csak pár perce fejeztem be máris hiányzik.
Christine Lynn Herman első könyvéről beszélünk, ami még külföldön is újdonságnak számít és aminek a második kötetét 2020 áprilisára ígérik.
Az elemésztő homály egy igazán sokrétű sztori, átmenet a fantasy és az urban fantasy között, egyszerre horror, krimi, de fontos szerepet jut benne a családnak, a barátoknak, az édes románcnak, a zenének és még oly sok minden másnak.
Egy teljesen új és egyedi mitológia alapjait fekteti le, mégis vannak benne olyan dolgok, amik imádott kedvenceimhez hasonlítanak.
Osztom azok véleményét, akik a Stranger Things sorozat, valamint a Hollófiúk könyvek rajongóinak ajánlják, de például a négy mágikus képességekkel bíró alapító család eredete engem a Harry Potter féle Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát gyökereire emlékeztetett.
Aztán persze ott van még a Fenevad és az őt rabságban tartó Homály, ami egyszerre egy másik dimenzió és egy halálos, ártó és gyilkos erdő kitűnő keveréke.
A szereplők érdekesek és a lehető leginkább különböznek egymástól.
Violet az új lány, akinek eleinte fogalma sincs semmiről, aztán persze ott van Justin a suli és a város üdvöskéje, Isaac, akit erőszakossága és sötét múltja kísért, valamint Harper, a magányos, megkeseredett lány, akit az egész lakosság és a családja is lebecsül.
Ők négyen a fő-fő karakterek, de rajtuk kívül még megannyi izgalmas szereplő feltűnik a színen egy-egy fontosabb mellékszerepben.
A múltnak és a szülők, valamint egyéb rokonoknak is legalább olyan jelentős szerep jut, mint ennek a négy tinédzsernek.
Leginkább Harpert és Isaacet szerettem meg, ellenben Violet és Justin példás karakterfejlődésen estek át, ami azért szintén fontos.
A légkör, a helyszín egy álmos kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol sosem lehet tudni, hogy milyen borzalom leselkedik ránk és mikor bukkan fel egy újabb holttest...
Túlságosan is gyorsan haladtam a könyvvel, mert egyszerűen olvastatta magát. Mindig történt benne valami sokkolóan izgalmas, ami arra késztetett, hogy haladjak tovább.
Hajnalban felébredtem és sokáig az események láncolatán gondolkodtam, ilyen pedig már nagyon régen nem történt velem.
Esténként olvastam és sokszor féltem, feszült voltam, hiszen teljes mértékben átéreztem a borongós, halálos hangulatot.
Imádtam a mágia és az egyedi képességek ábrázolást, valamint külön piros pont az írónőnek, amiért kellőképpen adott magyarázatot mindenre, mégis érezni lehet, hogy bőven maradt még potenciál ebben az általa kitalált világban. IMÁDOM. *_*
A legkevésbé talán azt tetszett - bizony senki se vegye sértésnek, de kicsit furcsán néztem - amikor két fejezeten belül három szereplő is bevallotta, hogy biszexuális.
Értem én, hogy nyitottnak kell lenni és fontosnak tartom az elfogadást, ám ez akkor is szokatlanul hatott és nálam a fordítottját érte el vele az írónő, pedig tudom és értem, hogy pont az ellenkezője volt a cél.
Az elemésztő homály (The Devouring Gray)
Az elemésztő homály sorozat – Első kötet
Magyar
kiadás éve: 2019
Fülszöveg:
A városon kívül egy szörnyeteg kísérti az erdőt. Bár egyelőre a homály foglya, de hamarosan kiszabadul… Nagyvárosi élete után Violet Saunders nem igazán reménykedik benne, hogy be tud majd illeszkedni új sulijába az erdős kisvárosban, Négy Ösvényben. Az sem segít, hogy valójában a város egyik alapítójának leszármazottja – folyton az az érzése, mintha az emberek tartanának tőle. Amikor megismerkedik Justinnal, Mayjel, Isaackel és Harperrel, akik szintén a város őseihez köthetők, és meglátja, milyen nem evilági pusztításra képesek, valamint felfedezi saját különleges erejét, kezdi gyanítani, hogy a városi legendák talán többek, mint elsőre gondolta.
Amikor aztán holttesteket fedeznek fel az erdőben, a város az öt tinitől várja a megoldást. De sikerülhet megfejteniük Négy Ösvény rejtélyét, benne a saját szerepükkel, még azelőtt, hogy mindent elemésztene a homály? És közben kordában tudják tartani az egymás iránt kialakuló érzelmeiket? Túlélhetik a szörnyeteg és a szívük fenyegetését?
Nálam az év könyve! :)
Ebben az évben eddig összesen 59 darab könyvet olvastam és többször is rám tört az olvasási válság, pontosan azért, mert úgy véltem, hogy talán idén már nem is fogok találkozni a nagybetűs könyvvel, azzal a kötettel ami totálisan beszippant és nem ereszt...
Boldogan jelentem, hogy így közeledve az év végéhez, végre megtört a jég és tényleg szerencsém volt egy olyan történethez, ami teljes mértékben lenyűgözött és habár csak pár perce fejeztem be máris hiányzik.
Az elemésztő homály egy igazán sokrétű sztori, átmenet a fantasy és az urban fantasy között, egyszerre horror, krimi, de fontos szerepet jut benne a családnak, a barátoknak, az édes románcnak, a zenének és még oly sok minden másnak.
Egy teljesen új és egyedi mitológia alapjait fekteti le, mégis vannak benne olyan dolgok, amik imádott kedvenceimhez hasonlítanak.
Osztom azok véleményét, akik a Stranger Things sorozat, valamint a Hollófiúk könyvek rajongóinak ajánlják, de például a négy mágikus képességekkel bíró alapító család eredete engem a Harry Potter féle Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát gyökereire emlékeztetett.
A szereplők érdekesek és a lehető leginkább különböznek egymástól.
Violet az új lány, akinek eleinte fogalma sincs semmiről, aztán persze ott van Justin a suli és a város üdvöskéje, Isaac, akit erőszakossága és sötét múltja kísért, valamint Harper, a magányos, megkeseredett lány, akit az egész lakosság és a családja is lebecsül.
Ők négyen a fő-fő karakterek, de rajtuk kívül még megannyi izgalmas szereplő feltűnik a színen egy-egy fontosabb mellékszerepben.
A múltnak és a szülők, valamint egyéb rokonoknak is legalább olyan jelentős szerep jut, mint ennek a négy tinédzsernek.
Leginkább Harpert és Isaacet szerettem meg, ellenben Violet és Justin példás karakterfejlődésen estek át, ami azért szintén fontos.
A légkör, a helyszín egy álmos kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol sosem lehet tudni, hogy milyen borzalom leselkedik ránk és mikor bukkan fel egy újabb holttest...
Hajnalban felébredtem és sokáig az események láncolatán gondolkodtam, ilyen pedig már nagyon régen nem történt velem.
Esténként olvastam és sokszor féltem, feszült voltam, hiszen teljes mértékben átéreztem a borongós, halálos hangulatot.
Imádtam a mágia és az egyedi képességek ábrázolást, valamint külön piros pont az írónőnek, amiért kellőképpen adott magyarázatot mindenre, mégis érezni lehet, hogy bőven maradt még potenciál ebben az általa kitalált világban. IMÁDOM. *_*
 |
| Az írónő |
Értem én, hogy nyitottnak kell lenni és fontosnak tartom az elfogadást, ám ez akkor is szokatlanul hatott és nálam a fordítottját érte el vele az írónő, pedig tudom és értem, hogy pont az ellenkezője volt a cél.
Christine Lynn Herman stílusa bámulatos és gördülékeny. Nem mondanám meg róla, hogy ez az első regénye. Szuperül bánik a szavakkal és kitűnően érzékeltet. Látványosan ír, ami furán hangzik, de olvasás közben minden szereplőt és minden helyszínt láttam magam előtt, hála pár szónak vagy akár érzésnek, benyomásnak.
Őszintén remélem, hogy magyarul is fognak majd érkezni a további kötetek, mert én új kedvencet avattam és biztos, hogy mindenkinek fogom ajánlani ezt a regényt.
Kiszüljetek fel, mert rengeteg nyomozás, misztikum, gyilkosság és árulás van benne, ráadásul, néha olyan megdöbbentő dolgok történnek, hogy leesik az ember álla a döbbenettől.
Senki és semmi sem az, aminek látszik.
Külön kiemelném a vízköpő és egyéb szobrok, vagyis a őrszemek ötletét, valamint a cimborákat, akik leginkább a mitológiai familiárisok megfelelői lehetnének.
Imádtam a saját tarot kártyák elképzelését, továbbá a jövendőmondás ábrázolását is.
Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti változat, amin az erdőt, illetve a Homály egy részét láthatjuk és aminek négy sarkában, a négy alapító család egy-egy jelképe és ereklyéje található.
Megjegyzem, hogy a Maxim kiadó most is csodálatosan szép, kihajtható, belső borítót gyártott és tervezett, ami szintén jól illik az egész sztorihoz.
Tipp: A könyv leginkább olyan volt, mintha összemixelték volna a Stranger Things és a Chilling Adventures of Sabrina sorozatokat, a Hollófiúk és a Mogyoróliget legemlékezetesebb jeleneteivel, de felfedezhetjük benne a J. K. Rowling féle roxforti házak alapítóinak történetét is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése