Könyvkritika: Alexandra Christo - Egy birodalom végzete
Alexandra
Christo
Fülszöveg:
Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.
Maradjunk annyiban, hogy jó régen volt már könyvkritika a blogon és ezzel persze én magam is igencsak tisztában vagyok. :(
Az az igazság, hogy sem kedvem, sem pedig időm nem volt olvasni, de most hivatalosan is visszatérek méghozzá egy régóta várt kötet értékelésével.
Ha emlékeztek még akkor tavaly júliusban írtam egy bejegyzést, amiben ezt a kötetet is megemlítettem, mint lehetséges magyar megjelenést. Bárcsak megjelennének magyarul is...
Most végre magyarul is olvasható Alexandra Christo bemutatkozó regény, ami egy belevaló retelling, méghozzá A kis hableány merész, újszerű, sötétebb feldolgozása.
Elöljáróban csak annyit mondok, hogy óriási elvárásokkal kezdtem hozzá. Nálam az év egyik leginkább várt kötete volt, amivel igaz nem vagyok maradéktalanul elégedett, de azért tetszett és bátran ajánlom mindenkinek.
Lira egy igazi gyilkos szirén, aki hamarosan megörökli édesanyja után a Tenger Úrnője címet.
Elian herceg, aki maga is egy szárazföldi ország trónjának várományosa, de szívesebben tölti idejét a tengeren, hű legénysége társaságában, miközben szirénekre vadászik.
A sors fintora, valamint egy rosszindulatú mágia hatására viszont ők ketten egymásba botlanak és kénytelenek összefogni, ha boldogulni akarnak és persze bosszút állni...aztán ki tudja, még az is lehet, hogy szerelembe esnek?
A történet röviden ennyi, anélkül, hogy bármi fontosat is elárulnék.
Szerencsére standalone kötet, egy rész és nem is lesz folytatása, ami egyáltalán nem baj, mert kezdem komolyan utálni a túlírt, ezer részes sztorikat.
A vége nem hagy kétségeket, sem kérdést, kerek, lezárt és ez pontosan így van jól.
Mindenképpen érdekes, hogy habár ismert tündérmese feldolgozás, mégis csak elnagyolt vonalakban követi Ariel és Eric herceg réges-régi kalandjait.
Az írónő biztosra ment és saját mitológiát teremtett, egyedi világfelépítéssel, sokféle és sokrétű eredettel, amibe itt-ott belecsempészte a szirénekről szóló ősi mítoszokat, legendákat.
A legnagyobb bajom mégis az volt ezzel az egésszel, hogy sajnos egyetlen szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni. :(
Végig úgy éreztem, hogy Lira és Elian sem szeretik önmagukat, gyilkos múltjuk miatt állandó, de ki nem mondott bűntudat gyötri őket és ezáltal nekem is unszimpatikusak maradtak.
Persze értékelem, hogy sajátosan, de keresték a megváltást, ráadásul a könyv felétől szép ívű, pozitív karakterfejlődésen estek át, ám a kezdeti ellenszenvemet végül képtelen voltam leküzdeni. Elvégre az első benyomás mindig fontos.
A mellékszereplők közül kiemelném Elian legénységét, akiknél keresve sem találhatnánk hűségesebb, odaadóbb és jobb barátokat.
Kye, Madrid és Torik triója voltak a felelősek a poénokért. Rajtuk mindig jókat somolyogtam. Nekem még szimpatikus volt még Amara is, Elian húga.
Összességében tehát: akadtak hibái, amikkel nem igazán tudtam kibékülni, főleg a karakterek gonoszsága, számító viselkedése miatt, de belátom, hogy antihősökről beszélünk és ezt figyelembe kell vennem.
Az írásmód, az írónő stílusa tetszett, akárcsak a pörgős, akciódús jelenetek. A sztori olvastatta magát, a cselekmény sosem ülepedett le. Mindig történt valami izgalmas dolog.
Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a szirénes, sellős, kalózos könyveket, de közben valami újdonságra is vágynak, főleg ebben a témában, továbbá nem vetik meg az erőszakot sem.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kinézet egyik kevésbé élénk színű változata hiszen a képen szereplő csápok nem annyira barnák, mint a külföldi verziókon.
Tetszik nagyon, illik a történethez.
Egy
birodalom végzete (To Kill a Kingdom)
Magyar
kiadás éve: 2019
81-es
sorszámú Elit Team kötet
Fülszöveg:
Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.
Maradjunk annyiban, hogy jó régen volt már könyvkritika a blogon és ezzel persze én magam is igencsak tisztában vagyok. :(
Az az igazság, hogy sem kedvem, sem pedig időm nem volt olvasni, de most hivatalosan is visszatérek méghozzá egy régóta várt kötet értékelésével.
Most végre magyarul is olvasható Alexandra Christo bemutatkozó regény, ami egy belevaló retelling, méghozzá A kis hableány merész, újszerű, sötétebb feldolgozása.
Elöljáróban csak annyit mondok, hogy óriási elvárásokkal kezdtem hozzá. Nálam az év egyik leginkább várt kötete volt, amivel igaz nem vagyok maradéktalanul elégedett, de azért tetszett és bátran ajánlom mindenkinek.
Lira egy igazi gyilkos szirén, aki hamarosan megörökli édesanyja után a Tenger Úrnője címet.
Elian herceg, aki maga is egy szárazföldi ország trónjának várományosa, de szívesebben tölti idejét a tengeren, hű legénysége társaságában, miközben szirénekre vadászik.
A sors fintora, valamint egy rosszindulatú mágia hatására viszont ők ketten egymásba botlanak és kénytelenek összefogni, ha boldogulni akarnak és persze bosszút állni...aztán ki tudja, még az is lehet, hogy szerelembe esnek?
A történet röviden ennyi, anélkül, hogy bármi fontosat is elárulnék.
Szerencsére standalone kötet, egy rész és nem is lesz folytatása, ami egyáltalán nem baj, mert kezdem komolyan utálni a túlírt, ezer részes sztorikat.
A vége nem hagy kétségeket, sem kérdést, kerek, lezárt és ez pontosan így van jól.
Mindenképpen érdekes, hogy habár ismert tündérmese feldolgozás, mégis csak elnagyolt vonalakban követi Ariel és Eric herceg réges-régi kalandjait.
 |
| Lira és Elian |
A legnagyobb bajom mégis az volt ezzel az egésszel, hogy sajnos egyetlen szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni. :(
Végig úgy éreztem, hogy Lira és Elian sem szeretik önmagukat, gyilkos múltjuk miatt állandó, de ki nem mondott bűntudat gyötri őket és ezáltal nekem is unszimpatikusak maradtak.
Persze értékelem, hogy sajátosan, de keresték a megváltást, ráadásul a könyv felétől szép ívű, pozitív karakterfejlődésen estek át, ám a kezdeti ellenszenvemet végül képtelen voltam leküzdeni. Elvégre az első benyomás mindig fontos.
A regény egy igazi antihős sztori, hiszen már a legelején szembesülünk azzal, hogy mindkét főszereplőnek megannyi élet és vér tapad a kezéhez, ami már önmagában sajátos, cseppet sem megszokott.
Mindketten egy kegyetlen, gyilkosságokkal teli világban élnek, de azért Elian tetteit még meg lehet bocsátani, hiszen mindig önvédelemből, megelőzésből öl.
Mondhatnánk, hogy Lirának ilyen a természete, de ez nem teljesen igaz, mert nekem sulykolhatná bárki, hogy igenis ölni kell és emberi szíveket kitépni jó dolog, azért nem hiszem, hogy megtenném, családi elvárások ide vagy oda...
Az az igazság, hogy számomra a szerelmi szál is kicsit soknak bizonyult néha, mármint olyan értelemben, hogy sokszor képtelen voltam elhinni: ők ketten bármi mást is érezhetnek egymás iránt a zsigeri gyűlöleten kívül.
Kye, Madrid és Torik triója voltak a felelősek a poénokért. Rajtuk mindig jókat somolyogtam. Nekem még szimpatikus volt még Amara is, Elian húga.
Összességében tehát: akadtak hibái, amikkel nem igazán tudtam kibékülni, főleg a karakterek gonoszsága, számító viselkedése miatt, de belátom, hogy antihősökről beszélünk és ezt figyelembe kell vennem.
Az írásmód, az írónő stílusa tetszett, akárcsak a pörgős, akciódús jelenetek. A sztori olvastatta magát, a cselekmény sosem ülepedett le. Mindig történt valami izgalmas dolog.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kinézet egyik kevésbé élénk színű változata hiszen a képen szereplő csápok nem annyira barnák, mint a külföldi verziókon.
Tetszik nagyon, illik a történethez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése