Könyvkritika: Hannah Capin - Halott ​királynők klubja - Lancaster gimi

Hannah Capin

Halott ​királynők klubja (The Dead Queens Club)

Lancaster gimi

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:
Ha ​az iskola legkirályabb sráca kissé túlságosan sokban hasonlít VIII. Henrik királyhoz, neked sikerülne megúszni úgy, hogy a fejed a nyakad maradjon?
Azt hihetnénk, hogy új lánynak lenni egy kisvárosban egyenlő a nagyon unalmas utolsó gimis évvel. Na, de, ha a helyemben – Annie Marck, alias Cleves – lennél, és véletlenül ifjú királyi felséggé válnál azzal, hogy maga a király vezet be a Lancaster Gimibe? Nos, akkor az élet minden, csak nem unalmas.
Henry a legmókásabb srác, zseni és magába forduló rosszfiú egyben. Ez nagyjából megmagyarázza, hogy két éven belül miért jár a hatodik lánnyal.
Arra azonban ez nem ad magyarázatot, hogy a hat lány közül – közülünk – kettő miért halott.
A legjobb barátnőm szerint az, hogy Henry két barátnője halott, Henry hibája. Ez a vád egyenesen nevetséges. A nemezisem azt mondja, beszélnünk sem szabad erről, ami egyenesen nevetséges. De kíváncsi új lányként elhatároztam, hogy kiderítem, mi történt valójában Lancaster holt királynőivel… lehetőleg még az előtt, hogy újabb haláleset történne.

   Amikor még tini lány voltam, akkor szerettem Mary-Kate és Ashley Olsen filmjeit, a kedvencem pedig a Ketten a slamasztikában című alkotás volt, ami Angliában játszódik és amiben emlékszem volt egy jó poén VIII. Henrikről.
   Az egyik szereplő azt mondta: ,,Ja, az a pasi aki feltalálta a válást."
   Persze ismerem az eredeti, történelmi eseményeket, hiszen az iskolában tanultuk is, így az alapötlet, hogy az írónő feldolgozza ezt a nem mindennapi hat feleséges, megcsalásos, lefejeztetős, árulásos sztorit mindenképpen érdekesnek tűnt.
   Számomra mégis megosztó lett ez a könyv és az egész olvasás is. Vártam már nagyon, kíváncsi voltam rá, de nem aratott osztatlan sikert.

   Egy újragondolt, modernizált átdolgozásról beszélünk, amiben Henry, az iskola és Lancaster városának  legnépszerűbb pasija már a hatodik barátnőjét fogyassza, akik közül kettő rejtélyes körülmények között, balesetben meghalt.

   Annie a fiú legjobb barátja, de közben persze szerelmes is belé, így amikor azt pletykálják, hogy Henry tehet a lányok haláláról, ő elhatározza, hogy bebizonyítja az ellenkezőjét, még mielőtt újabb áldozatra kerülne a sor.

   Ez így mondom szép és jó, nincs is vele gond és rém izgalmasan hangzik, csak hát a kivitelezés - számomra - egyenesen katasztrofális.

   Legnagyobb gondom az írónő stílusával volt, amit nehezen tudtam követni, csapongott ide-oda, az írásmód pedig egyszerre volt végtelenül idegesítő és roppant gyerekes.

   Értem én, hogy gimis kamaszokról volt szó, így megpróbálkozott az ő nyelvükön kommunikálni, de pont ettől lett olyan hiteltelen. 

   Egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni, mert mindannyian unszimpatikusnak, önzőnek és kicsinyesnek bizonyultak, ami gondolom csak a valóságot tükrözte, de akkor is rossz, amikor egy ilyen hosszú regényben egyetlen pozitív karakter sincs.

   Annie és Henry kapcsolata jól tükrözte azt a véleményemet, miszerint férfi és nő között nincs és nem is lehet csak és kizárólag barátság, hiszen az egyik fél előbb vagy utóbb mindig többet fog érezni vagy belelátni a dolgokba.

   A kötet első fele kész kínszenvedés volt. Lassan haladtam vele, de a második haláleset után kicsit jobban felpörögtek az események, közben pedig persze Hannah Capin kifejezésmódját is kénytelen voltam megszokni.

      A nyomozás izgalma és a lányok összefogása kicsit enyhített a csalódottságomon, de ettől függetlenül nálam mindenképpen egyszer olvasós kategória.

   A befejezés sem igazán hozott meglepetést. Kicsit jobban örültem volna ha nem a nyilvánvaló dolgok lesznek végül az igazak, ha az írónő mondjuk csavart volna még egyet az eseményeken.

   A romantikán alig volt hangsúly, szóval akik arra számítanak, hogy egy csöpögős sztoriról van szó, azok ne aggódjanak, mert nem így van.

   Nem tudom, hogy a középiskolások valóban így élik-e az életüket, de ha igen, akkor elég aggasztó a helyzet és 28 éves létemre magam is elborzadva hangoztatom, hogy: Jaj, ezek a mai fiatalok!

   Összességében tehát: Inkább azoknak ajánlom, akiket tényleg érdekel a történelem ezen időszaka és akik  VIII. Henrik és szerencsétlen feleségei sorsának valódi rajongói vagy mondjuk szerették a Tudorok sorozatot és még mindig nagy űrt éreznek a hiánya miatt.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti és szuper, teljes mértékben illik a történethez.

Ez az iskolai faliújság tematika és az összefirkált VIII. Henrik kép jól mutatja a régi és új stílusok ütközését.

Az írónő