Könyvkritika: Lois Duncan - Időbe zárva

Lois Duncan

Időbe zárva (Locked in Time)

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:
A fiatalság titkáért meg kell halni.
Nore Robbins nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?

   Pontosan két éve olvastam az első regényemet Lois Duncan tollából, ami a Sötét folyosók címet viselte és ami szembeötlő hibái ellenére mégis nagyon tetszett.
   A kötetről írt értékelésemet és kritikámat ezen a linken tudjátok elolvasni.
   Igazából egy percig sem volt számomra kérdés, hogy elolvasom-e ezt a könyvet, hiszen a fülszöveg rettentően felkeltette az érdeklődésemet, habár a főhősnőt nem Nore Robertsnek és pláne nem Nora Robertsnek hívják, hanem Nore Robbinsnak, amit bátorkodtam kijavítani az eredeti fülszövegben. Ez óriási elírás, na mindegy...

   Nore, apja új családjához látogat a nyárra, egy az Elfújta a szél Tarájához hasonló ültetvényes birtokra, nem messze New Orleans-tól. 

   A csodaszép és titokzatos Lisette és két gyermeke, a jóképű Gabe, valamint a bakfis Josie, elsőre átlagos családnak tűnnek, de az idő előrehaladtával egyre furcsább és őrületesebb dolgok derülnek ki róluk, utána pedig már a puszta túlélés lesz a tét Nore számára.

   Nem is mondok többet a történetről, mert akkor minden lényeges dolgot elárulnék és azt persze nem akarom.

   Inkább arra térnék ki, hogy milyen dolgok tetszettek ebben a műben és mik voltak azok, amik már sokkal kevésbé.

   Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát és izgalmasnak bizonyult. Soha egy pillanatra sem ült le a cselekmény, ami külön piros pontot érdemel.

   A Sötét folyosókhoz hasonlóan elkapkodottnak éreztem a végét és úgy vélem, hogy nem lett eléggé kidolgozva a cselekmény lényege sem. Ezt roppant módon sajnálom, mert az alapötlet kitűnő és megannyi potenciál rejlett benne. :(

   Szívesen és sokkalta bővebben olvastam volna még az egész voodoo háttérről, valamint Lisette és a gyermekei indokairól, motivációiról, múltjáról.

   A karakterek sem lettek kellőképpen kidolgozva. A szerelmi szál kicsit erőltetettre és haloványra sikeredett. 

   Nore szimpatikus volt, de olyan sok mindent nem tudtunk meg róla, hogy együtt érezzek vele vagy kötődni kezdjek hozzá.

   A legérdekesebb karakter mindenképpen maga Lisette, akiben keveredett Scarlett O'Hara állhatatossága, Rebecca de Winter önzése és a Hófehérke mostohájának végzetes hiúsága, gonoszsága.

   A férfi karakterek teljesen semlegesek maradtak a számomra. Leginkább Josie-t tudtam megkedvelni és megsajnálni.

   Imádtam viszont az egész déli, misztikus, mocsaras, ködös légkört, ami mindent átjárt és különlegessé tett.

   A hangulat első osztályú és kárpótolt minden hibáért.

   Nem volt horrorisztikus, igazából félelmetes sem, inkább kellemesen borzongató, lidérces, ami ebben az őszi időben határozottan jót tett a lelkemnek.

   Árnyasliget minden szobája, minden bokra és fája élt, lélegzett, láttam magam előtt, megelevenedett, akárcsak anno a Manderley ház. 

   A kötet végén megint volt egy interjú az írónővel, amiből kiderült, hogy ez a sztori is modernizálva lett, ráadásul Lois Duncan maga nyilatkozta már többször, hogy szereti az olvasók fantáziájára bízni a történetei valódi befejezését. 

   Összességében tehát: készüljetek fel, hogy megannyi nyitott kérdés marad megválaszolatlanul, mégis szórakoztató olvasmány, ahol garantált a jóleső borzongás, a sok lappangó és gyilkos titok, valamint önállónak kell lennünk, hiszen Lois Duncan - sok más íróval ellentétben - nem rág mindent a szánkba.

   Pár szó a borítóról:  A borító a kiadó munkája, ami kimondottan illik a történethez, leginkább az óra és a Lisette karakterére hajazó modell miatt.