Filmajánló: Múlt karácsony

Sziasztok! :)

   Jó régen voltam már moziban, még a nyáron, júliusban, amikor is az új Pókember filmet néztem meg.
   Most végre jutott időm és kedvem is volt, hiszen alig vártam már a Múlt karácsony című filmet.
   Igaz még csak november eleje van, de hála az Emma Thompson színésznő által írt forgatókönyvnek és alkotásnak, az őszi hangulatom szinte máris oda és máris karácsonyi slágereket dúdolgatok.
   Különösebb elvárásaim nem voltak, inkább csak szeretem ezt az időszakot és igazán régen láttam már olyan jó kis ünnepi mozit.
   Csalódnom nem kellett, tetszett, de teljesen összetörte a szívemet...

   A történet a cinikus és önpusztító életet élő Kate-ről szól, aki egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban dolgozik, így természetesen ki nem állhatja az ünnepeket. Más oka is van rá, de ez konkrétan csak jóval később derül ki, habár az előzeteséből már sejtjük, hogy a lány tavaly karácsonykor még az életéért küzdött a kórházban...

   Aztán minden megváltozik, amikor megismerkedik Tommal, aki roppant fura, túlságosan is pozitív és persze kedves, segítőkész, ráadásul szinte már a céljának tekinti, hogy bebizonyítsa főhősünknek: élni - mindig-minden körülmények között - érdemes, a második esélyekkel pedig jól kell tudni bánni.

   A helyszín London és persze minden fényekben ragyog, esik a hó, száll a dal, szóval a hangulat mindenképpen első osztályú és teljesen átjön, az aláfestő zenék pedig teljes egészében George Michael szerzeményei és repertoárja.

   Itt rögtön rá is térek arra a cseppet sem elhanyagolható apróságra, hogy a filmet a Last Christmas című Wham! sláger ihlette, szóval aki egy kicsit is szemfüles az szinte azonnal rájöhet, hogy miről is szól valójában ez a film, ami mondjuk szerintem semmit sem von le az értékéből, hiszen például nekem csak az utolsó fél órában esett le, hogy egy jelentősen beszédes és sokat sejtető dalról van szó.

   Milyen érdekes, hogy ez a szám elvileg egy már végletekig agyonjátszott dal, amit szinte mindenki ismer, mégis sokaknak csak akkor esett le a burkolt jelentés - köztük nekem is - amikor Emilia Clarke énekelte a nagy fináléban. :(

   A szereplőket teljes mértékben megkedveltem. 

   Emilia Clarkot már a Mielőtt megismertelek című filmben is szerettem és mivel nem vagyok igazi Trónok harca fan, simán képes voltam elvonatkoztatni, hogy ne Daenerys Targaryen-t lássam benne.

   Henry Golding kellemes csalódásnak bizonyult, hiszen a tavalyi Egy kis szívességben már eleve egy negatív, gyenge és önző karaktert alakított, itt meg totálisan a szívembe lopta magát. (L)

   Emma Thompson és Michelle Yeoh a két ,,öreg motoros" pedig brillíroztak és humorosak, cukik voltak.

   

   Azt nem nekem kell megítélni, hogy lesz-e akkora klasszikus, mint mondjuk az Igazából szerelem, de az biztos, hogy sokszor elő fogom még venni, mert szívmelengető, tanulságos, vicces, sokrétű, figyelemfelkeltő, nem mellesleg pedig tragikus és végtelenül szomorú film.

   Egy igazi - leginkább felnőtteknek szóló - karácsonyi mese az újrakezdésről, a második esélyről és persze arról, hogy muszáj elengedni a múltat és érdemesebb inkább a jövőbe tekinteni.

   Kortól, nemtől függetlenül ajánlom, de elsősorban a romantikus lelkűeknek és persze azoknak akik nem szégyellik a könnyeiket.

   Logikát azért ne nagyon keressetek benne, inkább csak sodródjatok az árral és élvezzétek. :)