Könyvkritika: J. R. R. Tolkien - Karácsonyi levelek

J. R. R. Tolkien

Karácsonyi levelek (Letters from Father Christmas)

Magyar kiadás éve: 2016, 2019

Fülszöveg:
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

   Eddig is szerettem J. R. R. Tolkien munkásságát, hiszen A Gyűrűk ura igazi klasszikus alapmű számomra is, ráadásul le a kalappal az író előtt, hogy mennyi mindenkire hatással volt.
   Habár Középfölde világa teljesen elvarázsolt, sosem avattam az ott játszódó történeteket a kedvenceimmé, viszont a Karácsonyi levelek című könyvét annyira imádtam, annyira elvarázsolt, hogy rögtön, még nagyobb rajongással kezdem tekinteni a szerzőre.

   Tisztában vagyok vele, hogy megkésve kezdtem hozzá a történethez, hiszen a Karácsony már rég elmúlt, de olvasás közben rögtön rájöttem, hogy a mondanivalója mindig aktuális és persze roppant szórakoztató, szívmelengető és kedves kis olvasmánynak bizonyult.
   Arra is rájöttem, hogy kimondottan szeretem a levélregényeket, hiszen olvastatják magukat, nagyon jó tempóban lehet velük haladni, érdekesek és lenyűgözőek.
   A Karácsonyi levelek elsősorban mese, hiszen Tolkien 23 éven keresztül, minden évben - Karácsony előtt és az ünnepek közben - küldte őket a saját gyermekeinek, mégis úgy éreztem, hogy nem csak nekem szólnak, hanem mindenkinek.

   Kifejezetten gyorsan haladtam vele, ráadásul mindig azon kaptam magam, hogy mosolygok.
   Sokat nevettem, jó kedvre derített és még így február elején is visszahozta azt a megismételhetetlenül egyedi, ünnepi hangulatot, amit úgy imádok.
   Tolkien természetesen hozta a formáját és komplett mitológiát teremtett Karácsony Miklós apó jól ismert mítosza köré.
   Voltak benne háborúk, veszteségek, sok-sok új és régi szereplő, valamint többféle kitalált nyelv és persze megannyi kaland, tanulság is.
   A kedvenc szereplőm egyértelműen Karhu, vagyis Jegesmedve volt, aki  minden lében kanál, csetlő-botló, jót akaró, de mindig bajt keverő stílusával Froclira, a keverék labradoromra emlékeztetett. :)

   Külön kiemelném a színpompás, jópofa illusztrációkat, amiket megint csak az író saját maga alkotott és amik mindig mellékelve voltak a levelek mellé.

   Segítettek még jobban beleélni magamat a történésekbe. Most már biztosan tudom, hogy Tolkien - többek között - nagyszerűen rajzolt. 

   Mondjuk ezen nem kellene meglepődnöm, mert kezdem úgy érezni, hogy kevés olyan dolog volt, amihez ő ne értett volna. Igazi kreatív, sokoldalú ember lehetett. Igazi géniusz.

   Az is tetszett, hogy miden karakterének más és más írásképet talált ki, amiről anno a gyermekei és persze mi, az olvasók is rögtön tudhattuk, hogy kitől érkezett a várva-várt üzenet.

   Lehet, hogy furcsa egy ma holnap 29 éves nő szájából azt hallani, hogy egy ilyen mese a kedvence lett, de ez az igazság és cseppet sem szégyellem magam érte.

   A kötetet a könyvtárból kölcsönöztem, de mihamarabb be fogok belőle szerezni egy saját példányt, hiszen úgy érzem egy olyan sztoriról van szó, ami nélkülözhetetlen és biztosan ott a helye a könyvespolcomon.

   Minden gyermeknek és minden gyermeklelkű felnőttnek bátran ajánlom, sőt azt is tudom, hogy újból és újból elő fogom még venni az ünnepekkor.

   Biztos vagyok benne, hogy több ajándék lesz még a család apró gyerkőceinek, hiszen egy olyan kötetről beszélünk, ami igazi érték.

   Talán szokatlan, hogy Tolkien stílusát nem A hobbit vagy éppen A Gyűrűk ura trilógia miatt dicsérem és magasztalom annyit, de a fentebb felsoroltakat eddig is szerettem, ám munkásságára - nálam - ez a kötet tette fel végérvényesen a pontot, arra a bizonyos i betűre.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás változata és egyszerűen csodálatos.

   A képen Karácsony apót láthatjuk, amint játékokkal teli zsákjával menetel a nagy hóban. 

   A rajzot szintén Tolkien készítette.