Bestsellerek, amiket sokan utáltak, de én szerettem őket

Sziasztok! :)

   Ebben a bejegyzésben olyan bestsellerekről fogok írni, amiket anno sokan nem szerettek, elítéltek, szidták őket - sőt, igazából még mind a mai napig többségben negatív véleménnyel vannak róluk -  és nem sok irodalmi értéket tulajdonítottak nekik, ám nekem nagyon tetszettek.

   Egyik rossz szokásom a Borító alapján ne ítélj, ne válassz könyvet! be nem tartása mellett, hogy ha óriási hype van egy adott kötet körül - legyen az főleg negatív - akkor én elolvasom, mert kíváncsi vagyok, hogy miért is szidják annyian?!

   Mi a bestseller?
   A bestseller (magyarul: „a legjobban fogyó”; néha best-seller írásmóddal) eredetileg könyvekre alkalmazott kifejezés, annak jelzésére, hogy a forgalmi adatok szerint egy bizonyos időszak legnagyobb üzleti sikerét jelentő könyvről van szó.
   Forrás: Wikipédia

   Íme a lista:

1. Stephenie Meyer - Alkonyat sorozat
   Az Alkonyat idehaza 2008-ban robbant be igazán a köztudatba, amikor a film első előzetese kijött az interneten.
   Emlékszem, hogy eredetileg azért kaptam kedvet hozzá, mert óriási Robert Pattinson fan voltam, köszönhetően annak, hogy a Harry Potter és a Tűz serlege filmadaptációjában ő játszotta Cedric Diggory karakterét. Na jó, elismerem kicsit szerelmes voltam bele, de hát mentésegemre szóljon akkoriban bakfislány voltam még.

   Szóval először a film keltette fel az érdeklődésem és a premier előtt gyorsan beszereztem a könyvet, amit egyszerűen imádtam.
   A legtöbben mind a mai napig leszólják az Alkonyatot, főleg azért, mert nem igazi, vérszomjas vámpírok vannak benne, hanem valami csillogó izék.
   Engem ez már akkor sem zavart, hiszen sosem szerettem a horror témájú történeteket, így számomra külön öröm volt, hogy a vérszívó vonal úgymond csak plusz adalékként, érdekességként szolgált, némi egyedi csavarral.
   Azt ma már elismerem, hogy Bella karaktere egyenesen tragikus, de a nálam a sorozat fő érdeme, hogy általa nyitottabb lettem a romantikus és más, keményebb vámpíros sztorikra is. :)
   A Cullen családnál - szerintem - azóta sem írtak érdekesebb famíliát a lapokra és a Volturit meg egyszerűen imádom az egyedisége és a karakterek sokszínűsége miatt.  (L)

2. Dan Brown - A ​Da Vinci-kód

   A második ilyen kötet a listámon a Dan Brown féle Da Vinci - kód, amit gimis éveim első negyedében kaptam kölcsön az egyik ismerősömtől és ami már az első pár fejezet után teljesen lebilincselt és magával ragadott.

   Akkoriban már ismert volt idehaza, de érdeklődésemet a film tette teljessé, ami azóta is - szintén - nagy kedvencem.

   A hírműsorokban és más média felületeken nagy port kavart, hiszen a Vatikán egy időben be akarta tiltani. 

   Sokan nyíltan tiltakoztak ellene, összeesküvés - elméletekről suttogtak, életveszélyesen megfenyegették az írót és Istenkáromlásról hadováltak, szentségtörésről...ez nekem pont elég volt, hogy érdekeljen, ugyan mire fel ez a nagy felhajtás?

   Előtte sosem olvastam még ilyen témájú könyvet, de hála neki megszerettem a kalandosabb, titkokkal és tudományokkal teli könyveket és mondanom sem kell, hogy elolvastam az író szinte összes megjelent művét.

   A fő kérdés pedig az, hogy hiszek-e ebben az egész Valójában mi a Szent Grál dologban? Maradjunk annyiban, hogy azért vannak gyanúsan érdekes ,,véletlenek".

   

3. E. L. James - A ​szürke ötven árnyalata trilógia

   Nem olyan óriási kedvencem, mint a fentebb felsorolt Alkonyat könyvek és a Da Vinci-kód, de egyszerűen nem mehetek el mellette szótlanul, hiszen egy megosztó, formabontó, már-már tabu kötetről beszélünk.

   Nekem ez a trilógia volt az első keményebb erotikus vonalat képviselő történetem - amit olvastam -  így ha másért nem is, hát ezért mindenképpen emlékezetes a számomra.

   Ez az egész BDSM vonal már eleve polgárpukkasztónak számít bizonyos embereknél és az írónő ezt nem félt kihasználni, főleg, hogy ő maga nyilatkozta: az egész sztori eredetileg egy Alkonyat fanfictionnek indult.

   Azóta persze már mindenki tudja, hogy ami ebben a kötetben BDSM az valójában meg sem közelíti a valóságot. 

   A szókimondása mindenképpen értékelendő, akárcsak az, hogy újra divatba és előtérbe hozta az erotikus irodalmat.

   A többség szerint értékelhetetlen, pocsék és semmi köze az erotikához, néhol már közönséges pornóba csap át, de nekem feledhetetlen, mert Christian azért óriási pozitív karakterfejlődésen esett át, ráadásul okozott megannyi pironkodó pillanatot. :)

   Leginkább azt rovom fel negatívumként a számlájára, hogy azóta nem nagyon lett írva, olyan erotikus regény, amiben nem a dúsgazdag, bunkó pasi és a szerény, szende szűz felállás lenne az eredeti felütés, ami azért igencsak elkeserítő és egyáltalán nem reális.