Könyvkritika: Sally Thorne - Gyűlölök és szeretek

Sally Thorne

Gyűlölök és szeretek (The Hating Game)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

Nemezis ​(fn)

a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni

b) Valakinek a veszte

c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.

Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…

Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.

Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?

   Képzeljétek el, hogy utoljára március elején volt Könyvkritika és sokáig nem is olvastam, a kialakult helyzet miatt, hiszen egy újabb olvasási válság tört rám.

   Pár napja viszont megláttam a Molyon a Könyvmolyképző kiadó Rubin pöttyös könyvekre szóló akcióját és úgy éreztem, hogy jó ötlet teljesen random módon, megrendelni három olyan könyvet, amikről eddig eszembe sem jutott, hogy elolvassam őket.

   Ez a három kötet a Whtiney G. féle Alapos kétely,  Jewel E. Ann könyve a Zajlik az élet, valamint Sally Throne tollából a Gyűlölök és szeretek, utóbbi ugyebár konkrétan Arany pöttyös könyv, amit nem is értek igazán, hiszen sokkal inkább  belepasszol a kiadó romantikus-erotikus zsánerébe.

   A lényeg pedig az, hogy most erről a történetről hozom az értékelésemet, véleményemet.

   A kötetből elvileg majd film is fog készülni valamikor Lucy Hale és Robbie Amell főszereplésével, szóval olvasás közben egyértelműen őket képzeltem a karakterek helyére. (Frissítve 2020. november 12-én: A férfi főszereplőt időközben lecserélték.)

   Lucy és Joshua egy könyvkiadó cég alkalmazottai, ami két különböző vállalat összeolvadásából jött létre. Ők a vezetők jobb kezei, őszintén tehát: nélkülük leállna az egész fogaskerék és semmi sem működne igazán.

   Lucy és Joshua tehát egyértelműen gyűlölik egymást és ezt minden nap ki is mutatják a másiknak az irodában, ahol sajátos és őket is kiborító játékokat ,,játszanak" egymással.

   A valóságban kicsit talán szánalmas lenne a dolog, hiszen két magára valamit is adó, felnőtt emberről beszélünk, akik a munkájukban sikeresek, magánéletük viszont nulla, így hát ilyen morbid módon élik kiégett életük perceit. Tudom kicsit durván hangzik, amit írtam, de Sally Thorne történetének esetében szerencsére ez egy percig sem merül fel komolyan, hiszen a humor, a romantika és később az erotika, teljesen jó irányba billenti a mérleg nyelvét.

   A páros természetesen egy nem mindennapi Se veled, se nélküled! kapcsolatban van egymással, ahol a gyűlöletük már olyan heves és szenvedélyes, hogy lassan ők maguk és rájönnek: szeretik egymást és totális megszállottságuk az évek alatt szépen-lassan átcsapott valamiféle romantikus érzések kusza fogatagává.

   Elég lassan haladtam vele, mert az írónő stílusa egészen sajátos és a fogalmazásmód néha kusza volt nekem, itt-ott követhetetlen, de azért lényegében tetszett.

   A szereplők hirtelen pálfordulása igazán meglepett, de megértettem, hogy miért játszották meg eddig magukat. Gátolta őket az is, hogy a cégüknél szigorú szabályok tiltják a kollégák közötti kapcsolatot, de ez igazából akkor sem elég indok.

   Inkább kicsit irreálisnak tűnt, hogy eddig kibírták és egy ilyen munkahelyi versengés kellett nekik ahhoz, hogy végre észhez térjenek és átértékeljék az életüket.

   Lucy és Joshua maguk is megosztó karakterek lettek és a többiek kicsit megint háttérbe szorultak, elsikkadtak mellettük, amit már igazából megszoktam az ilyen témájú könyveknél.

   Lucy nekem kicsit gyerekes volt, de miután határozott lett egyből jobban kezdtem vele szimpatizálni. Joshua engem is sokszor megijesztett, de néha azért jó értelemben.

   Ő tipikusan az a pasi, aki nekem túlságosan is magabiztos, sokszor bunkó, nyers a stílusa, ellenben határozott, de erőszakos, akitől tényleg félnék a valóságban, mert sokszor nem tudnám, hogyan is fog reagálni bizonyos dolgokra, élethelyzetekre?!

   Persze mindketten fejlődtek, változtak az események során és megmutatták valódi, szerethető énjüket, csetlésük-botlásuk pedig megbocsátható lett.

   A beszólásokon igazán jókat nevettem, valamint sokszor fogtam a fejem. Leginkább a kétértelműnek tűnő, de túlságosan is egyértelmű célozgatások tetszettek. Lucy sokkal hamarabb is észrevehette volna, hogy Joshua igazából nem gyűlöli őt egy cseppet sem.

   Leginkább azt tudnám felhozni a kötetben, mint negatívumot, hogy mindkét szereplő megszállottként viselkedett és követhetetlenek voltak, ráadásul arra a bizonyos első együttlétre tényleg nagyon sokat kellett várni. Jaj! :) 

   Bátran ajánlom a chick lit műfaj szerelmeseinek, valamint azoknak is, akik még csak most próbálkoznának az ilyen típusú történetekkel.

   Könnyed, kissé komolytalan, de telis-tele jó poénokkal, kusza romantikával és szívdobogtató erotikus jelenetekkel. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes és a célom pontosan ez is volt vele.

   Pár szó a borítóról:  A borító a kiadó munkája, ami illik a történethez, jól kifejezi a lényegét, csak a szereplők nem ilyennek vannak leírva a könyvben és ezért kicsit furán hat.

   Az eredeti még jobb, hiszen ott Lucy és Joshua tényleg valamiféle őrült kockáknak tűnnek, akik a saját, kis elzárt irodai világukban egy egyedi játékot játszanak, aminek ki tudja, hogy mi lesz a vége?!