Könyvkritika: L. J. Shen - A csóktolvaj

L. J. Shen

A csóktolvaj (The Kiss Thief)

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Egy csók, két férfi és én

Azt mondják, az első csókot ki kell érdemelni. Az enyémet egy álarcosbálban lopta el egy ördögi személy, a chicagói éj leple alatt.

Azt mondják, az esküvői fogadalom szent és sérthetetlen. Én már azelőtt megszegtem, hogy kifelé menet átléptem volna a templom küszöbét.

Azt mondják, a szívedet csak egy férfinak adhatod oda. Az enyémet kettészakította két rivális, akik az utolsó percig harcolnak érte.

Elígérkeztem Angelo Bandininek, aki Chicago egyik legbefolyásosabb családjának örököse. Majd Wolfe Keaton szenátor arra kényszerített, hogy megszegjem Angelónak tett ígéretem. Apám titkainak ismerőjeként a kezében tartja a sorsomat, így nem volt más választásom, mint feleségül menni hozzá.

Azt mondják, hogy minden igaz szerelmi történet boldog véget ér.

Én, Francesca Rossi, azon vettem észre magam, hogy újraírom a saját történetemet, egészen az utolsó fejezetig.

Egy csók.

Két férfi.

Három élet, teljesen összefonódva.

És nekem el kell döntenem, hogy a két férfi közül melyik az igazi.

   Láthatjátok, hogy mostanában - szinte - csak dark romance könyveket olvasok, ennek pedig az az oka, hogy teljesen beleszerelmesedtem ezekbe a történetekbe, pedig tudom és látom Molyon is, hogy milyen sokan elítélik őket, mondván: romantikusnak és kívánatosnak állítják be bennük a testi, lelki és szóbeli bántalmazást.

   Ebben persze van igazság, nem azt mondom, hogy tökéletes könyvekről van szó és azt sem, hogy ezekből kiindulva túl kell idealizálni vagy éppen követendő példaként kell tekinteni egy ilyen kapcsolatra, de aki okos és sokat olvasott, az tudja, hogy például senkiből sem lesz sorozatgyilkos, amiért ilyen témájú történeteket olvas...szóval értitek a lényeget, ugye?

   Megfelelően tundi kell a helyén kezelni a dolgokat, egyszerűen kötelező elvonatkoztatni és akkor nem lesz semmi baj, nyugodtan élvezhetjük a féktelen erotikát, a perzselő szókimondást, a káromkodást, ráadásul még mindig reménykedhetünk, hogy a rosszfiú végül megváltozik.

   L. J. Shen most már óriási kedvencem, csak úgy falom az általa írt regényényeket, A csóktolvaj pedig sokban hasonlított a pár hete olvasott Sparrow-ra, szóval nem is volt kérdés, hogy ez is sorra fog kerülni nálam.

   Kezdjük ott, hogy sokkal jobban tetszett, mint az előbb említett, másik dark romance, a végén egyből kedvenccé avattam, pedig nem volt kifogástalan, de pont ezek miatt ragadott igazán magával.

   Legfőképpen annak örültem, hogy a fülszöveggel ellentétben, egyáltalán nem éreztem a szerelmi háromszöget. Nálam Angelo karaktere egy pillanatra sem merült fel, mint lehetséges harmadik fél...képtelen voltam úgy gondolni rá, hogy bármiféle esélye van Frankie-nél, inkább csak tölteléknek bizonyult, aki nagyon idegesített.

A kép forrása: Pinterest

   Wolfe és Francesca...jaj, te jó ég! Ők aztán nem semmi páros és akkor még nagyon szépen fogalmazok.

   Wolfe 30 éves felnőtt férfi, Francesca még majdnem gyerek, egy 19 éves éretlen bakfis. Téptem is sokszor a hajamat miattuk, mert annyira egymásnak feszültek, hogy kapkodam a fejem és képtelen voltam őket követni.

   Izzott közöttük a levegő, működött a kémia, amit imádok, tehát már ezzel megvett megint kilóra az írónő, de Frankie néha olyan ostoba kis liba módjára viselkedett, annyira naiv volt, hogy felpofoztam volna.

   Wolfe meg annyira vak, önhitt és előítéletes, hogy őt meg péklapáttal vertem volna el.

   Mégis kedveltem a karaktereiket, szurkoltam nekik, hogy engedjenek már végre a másiknak, találjanak egymásra!

   Olvasás közben két olyan fordulat is adódott, amikor azt hittem, hogy kész, vége! Ennek a kapcsolatnak valóban nincs jövője. Az egyik rögtön az esküvő utáni nászéjszaka jelenete, a másik meg az esőben csókolózós, de többet nem is írok. Borzalom volt mindkettő. Reménytelenséget és kilátástalanságot sugallt.

   Szinte biztos voltam benne, hogy kivételesen negatív lezárást kapunk...ami talán nem is lett volna akkora baj, hiszen hasonló témában, ilyen befejezést még nem is olvastam, szóval mindenképpen újdonság lett volna.

Az eredeti borító

   A mellékszereplők igazából most sem zavartak sok vizet. 

   Francesca szülei, a gonosz újságírónő, Angelo vagy éppen Ms. Sterling, bár ő legalább néha tett vagy mondott valami fontosat. Jó, jó, persze ott voltak, részt vettek az események sűrűjében, de leginkább mégis Wolfe és Frankie vitte el a hátán az egész sztorit, amit már megszoktam az írónő munkásságában.

   Nem győzőm dicsérni, hogy mennyire jól bánik a szereplőivel. Gondoljunk csak bele. Elég két ember, akik között folyamatosan megy az adok-kapok, a szócsaták és persze gyűlölik, de közben mégis szeretik egymást és kész. Ennyi bőven elég, hogy lekössön, magával ragadjon és még jóval később se eresszen. Ez volt az Ádáz esetében is.

   Most már egyre inkább úgy érzem, hogy muszáj lesz elolvasni L. J. Shen összes, eddig magyarul megjelent könyvét, mert ez a nő, ez a boszokra - természetesen jó értelemben - biztosan tud valamit. :)

   Pár szó a borítóról:  A borító az Álomgyár kiadó saját kreálmánya, olyan mint a többi - ennél a kiadónál - megjelent L. J. Shen kötet. Ezek mind-mind egy lére hajaznak.

   Évődő pár, gondolom Wolfe és Francesca lennének. Nekem az eredeti fényévekkel szebb, de ez meg kicsit jobban illik a regényhez.

   Tipp: Ha olvastátok és szerettétek az írónő Sparrow című könyvét, akkor ez is biztosan elnyeri majd a tetszéseteket. Nyugodt szívvel adjatok neki egy esélyt, mert nem fogjátok megbánni.

A kép forrása: Pinterest